210 éve, 1814. március 9-én született Tarasz Hrihorovics Sevcsenko, ukrán költő, prózaíró, festő, grafikus és humanista.
A Kijevi kormányzóság Morinci falujában született, jobbágy szülők gyermekeként.
1832-ben Szentpétervárra került mesterséget tanulni, ahol hamar kitűnt szellemi képessége. Ennek köszönhetően Vaszilij Zsukovszkij költő és Karl Brjullov festő közbenjárására felszabadították a jobbágyi rendből. 1838-ban felvették a festőakadémiába. Azonban a költészet iránt is érdeklődött, költeményeit ukrán nyelven írta.
Sevcsenko paraszti környezetben nőtt fel, műveiben az ukrán nép megaláztatását, a nehéz mindennapok élményeit írta le. Formavilága is magán hordozta a népdalok hatását.
Első versgyűjteményének címe: Kobzos (Kobzar). Mindössze nyolc költeményt tartalmaz, nagyobb részének formája a népi énekekre emlékeztet. Az addig átélt küzdelmes, gyötrelmes évek eredménye ez a költemény. Értelmiségi körökben azonnal sikere lett. Sokkal később, verseinek bőséges gyűjteménye ugyanezt a címet viseli. Ellenben témavilága sokat módosul, gazdagszik, hangja egyre forradalmibb lesz.
Költészetére jellemző az otthoni tájak képeinek megjelenítése, a nép életének ábrázolása. Hivatásszerűen kezd foglalkozni az ukrán múlt mozzanataival.
Kedvelt festő, rajztudása szakmai körökben is elismerésre talál. 1847-ben – 33 évesen – a kijevi egyetem meghívja rajztanárnak, professzori ranggal. Ebben az időben tisztes polgári színvonalon él, neves költő és festő. Forradalminak ítélt tevékenysége és néhány lázítónak mondott költeménye miatt azonban letartóztatják. A börtönben titokban írja az új, szintén Kobzos címen megjelent gyűjteményét. E gyötrelmes időszakban születnek elbeszélő és verses regényei. A nagy múltidéző történelmi verses regény a Kaukázus (Kavkaz), valamint a Husz János küzdelméről és vértanúhaláláról szóló Eretnekek is enne a korszaknak az eredménye.
1857-ben kapta vissza szabadságát, különösen Tolsztoj grófnő közbenjárására. Visszatérve Szentpétervárra betegeskedni kezdett és egészen haláláig nem állt helyre egészsége.
47 éves korában, 1861. március 10-én hunyt el.
Tarasz Sevcsenko számos művét fordították le a világ különböző nyelveire, köztük több, válogatott verset tartalmazó kiadvány magyar nyelven is megjelent. Mintegy 850 művét őrizték meg, mintegy 250 alkotása tűnt el, további 250 festményt és rajzot pedig neki tulajdonítanak. Festményeinek nagy része a Tarasz Sevcsenko Nemzeti Múzeumban és az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémián található Kijevben.
