A técsői református templom karzatán népies díszítésű, klasszicista orgona helyezkedik el. A hangszer 1853-ban készült, és mint sok értékes dolognak, ennek is megvan a maga nem egyszerű, áldozatokkal járó története.
Élt Técsőn egy Petrécs nevezetű család. Jómódúak voltak, sok földdel, kaszálóval, gyümölcsössel. A családfő és felesége egy évben halt meg tüdővészben, árván hagyva akkor tíz esztendős fiacskájukat. A kiskorú gyermek örökségének kezelési jogát a rokonok kapták meg. A fiú húsz esztendős korára az örökségéből csak egy kőistálló maradt, amit a nevére írattak, s ő abban élte le az egész életét.
A történtek ellenére a fiatalember nem fordult el az Istentől, hanem megfogadta, hogy amíg él, azért fog dolgozni, hogy a templomba egy orgonát készíttessen, s fogadalmát híven betartotta. Egész életén át nehéz munkát végzett, elvállalt mindent: kubikolást, favágást, hogy betarthassa ígéretét.
Nagyon kemény élete volt, nem alapított családot, aszkéta életmódot folytatott, minden fillérét félretette, hogy minél előbb elkészülhessen az orgona. Érezvén a vég közeledtét, magához hívatta a lelkészt és a gondnokot, s végrendelkezett: 1160 pengő forintot az egyházra hagy, azzal a feltétellel, hogy ezer pengőt az orgonára, 160-at pedig egyéb egyházi célokra fordítanak. Petrécs József, 1852. november 1-n tért meg teremtőjéhez. Az orgona egy évvel később, 1853 – ban került a helyére, a karzat közepére.
Ennek az egyházát szerető, nagyszerű embernek az emlékét örökíti meg az orgona mögötti falra helyezett emléktábla.
László Károly lelkipásztor köszönetét fejezte ki az emléktáblát önköltségen elkészítő, városunk szülöttjének, a ma Budapesten élő dr. Bökényi Zoltánnak, azért, hogy gondot visel azokra az emberekre, akik gyülekezetünk múltjának, történelmének részesei voltak.
Dr. Bökényi Zoltán még 2010–ben, az 1959-ben bezárt temetőben lelt rá Petrécs József sírkövére, majd Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban folytatta kutatásait. Ott talált rá a Vasárnapi Újság korabeli számában Batizi János, (az akkori técsői lelkész, Batizi András féltestvére) cikkére, melyet Petrécs József halálának emlékére írt. Ekkor határozta el, hogy nem hagyja a feledés homályába veszni ennek az egyházát szerető, nehéz sorsú embernek a történetét.
Mintha maga a Mindenható is ezt szeretné, mert a régi temető kidőlt, összetört, enyészetnek induló sírkövei között ez a homokkőből készült sírkő épen megmaradt, és a felirat is hiánytalanul megvan rajta.
