A Péterfalvi Képtár anyagát az Ungvári Boksay József Szépművészeti Múzeum kollekciója után a legjelentősebb kárpátaljai magyar képzőművészeti gyűjteményként tartják számon, amely jellegét tekintve egyedülálló a térségben: a helyi magyarság történelmének és az ugocsai Tiszahát falvai népi kultúrájának hiteles bemutatására törekszik, és e kultúra és hagyomány megőrzésére hivatott, hangzott el azon a megnyitón, amelyre Magyarország Beregszászi Konzulátusának Munkácsy Mihály Kiállítótermében került sor. Ahol az 1986 augusztusában a néha Bíró Andor, a Határőr Agrárcég akkori elnöke kezdeményezésére létrejött Péterfalvi Képtárban található neves kárpátaljai művészek alkotásaiból válogatott festményeket tekinthettek meg az érdeklődők.
Megnyitó beszédében Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivője arra emlékeztetett, hogy az intézmény kiállítási anyagát teljes egészében kárpátaljai festőművészek alkotásai teszik ki. A kárpátaljai festőiskola akkori legnevesebb művészei ajándékoztak és adtak el festményeket a képtárnak, amelyek egy részét a Tiszaháton szerzett élményeik alapján alkottak meg. A helyi festőművészek alkotásai a kárpátaljai hagyományokból a plein air festészet tradícióiból építkeznek, mutatott rá Gyebnár István. A sokszínű és gazdag táj, az ott élő emberek kimeríthetetlen ihletforrást jelentenek művészeink számára. A népviseletből, a természetből, a mindennapok egyszerűségéből vett pillanatok színes kompozíciókban tárulnak elénk. Portrék, csendéletek, tájrészletek, életképek elevenednek meg a vásznakon, melyekbe az alkotók belecsempészik saját érzéseiket, egyéniségüket is. Az alkotó munka télen-nyáron, hóban-esőben és verőfényes napsütésben is folyik a „legendák földjén”, ahogy ők találóan hívják Kárpátalját. Örvendetes, hogy folyamatos az utánpótlás, azaz évek óta számos tehetséges fiatal alkotóművész nevelődik ki, hangsúlyozta a diplomata.
Meleg szavakkal emlékezett meg György Endréről, a Tiszapéterfalvi Képtárnak helyet adó kastély építtetőjéről Nagyné Szakadáti Rita, az intézmény, valamint a Tiszapéterfalvi Tájmúzeum igazgatója. György Endre magyar politikusról tudni kell, hogy egy időben ő volt Magyarország földművelésügyi minisztere, akit már 27 évesen a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották, s egyben ő töltötte be a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoki tisztét is. Az impozáns, kétszintes épületről pedig azt kell elmondani, hogy 2007-től a magyar nemzeti jelentőségű intézmények sorába tartozik, melynek kilenc kiállítási termében 250 felbecsülhetetlen értékű képzőművészeti alkotás – festmény, grafika, művészfotó – található. A múlt század nyolcvanas éveinek közepétől kezdődően a kárpátaljai festőiskola akkori legnevesebb művészei ajándékozták és adták el festményeiket a képtárnak, amelynek egy részét a Tiszaháton szerzett élményeik és a helyi emberekkel való találkozások alapján alkottak meg. Köztük feltétlenül meg kell említeni Balla Pált, Habda Lászlót, Micska Zoltánt, Harangozó Miklóst, Volodimir Mikitát, Horváth Annát, Földessy Pétert, Kassai Antalt, Sütő Jánost, Medveczky Miklóst.
Az ezredfordulót követően 2007-ben létrejött a Tiszaháti Munkácsy Mihály Művésztábor, amely azóta is állománygyarapító művésztelepként működik, így a képtárban ma már számos, az újabb nemzedékhez tartozó művészek alkotásai is helyet kaptak. Közéjük tartozik Fuchs Andrea, Homoki Gábor, Iváncsó András, Kopriva Attila, Klisza János, Réti János, Matl Péter, Soltész Péter és Soltész Gabriella, valamint Turák Angéla. Az igazgatónő végezetül Goethe gondolatait helyezte szívünkre: „Az embernek naponta egy kicsit zenét kellene hallgatnia, olvasnia kellene egy kicsit, szépirodalmat, költészetet. És látnia kellene egy szép képet, festményt, hogy a világi gondok ne tüntethessék el azt a szépséget, amelyet Isten az emberi lélekbe ültetett.”
A tárlat megnyitóján a Beregszászi Rezeda Folkműhely táncos párja bukovinai székelytáncot mutatott be.
