Kepics Andzselika: „…a zene mindig is az életem része volt…”

Kedves, őszinte, megbízható. Gyermekkori álma vált valóra azzal, hogy énekes és zenetanár lett. A rá bízott feladatokat precízen végzi, szereti a pontosságot, amit a munkatársaitól is elvár. Szabad ideje minden percét igyekszik a családjával, imádott unokájával tölteni. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának mai vendége Kepics Andzselika, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola igazgatója.

– Hol és hogyan telt a gyermekkora?

– Nagyberegen, zenész családban születtem, tanulmányaimat a helyi középiskolában kezdtem. A nálam három és fél évvel fiatalabb húgommal, Katival mind a mai napig nagyon jó testvérek vagyunk. Persze gyerekkorunkban voltak csínytevéseink, például eldugtuk egymás elől a csokit, amin ma már jókat nevetünk. A zene és az éneklés kislány koromtól része az életemnek, hároméves voltam, amikor elkezdtem énekelgetni apukámnak zenekarával. Hétévesen írattak be a zeneiskolába. Zongorázni tanultam, közben az iskolai énekkarban is énekeltem. Fábián Edit tanított zongorázni, aki a példaképem volt. Már akkor eldöntöttem, hogy én is zongoratanárnő leszek.

– Így is lett…

– Igen, a nyolcadik osztály befejezése után egy évig tanultam az Ungvári Közművelődési Szakiskolában, majd felvételt nyertem az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskola zongora szakára. Ennek befejezése után a Kárpát-melléki Vaszil Sztefanik Egyetemen gyarapítottam tudásomat.

– Hol kezdte a pedagógusi pályát?

– A szakközépiskola befejezése után mindössze 19 évesen, amikor a szakközépiskola befejezése után a Beregszászi Művészeti Iskola tanára lettem.

– Kihívásként tekintett arra, hogy tizenkilenc évesen egy tizenöt éves fiatal is a tanítványa lehetett?

– „Kaptam” ilyen korú gyerekeket is, viszont könnyen megtaláltam velük a közös nyelvet. Én azt akartam elérni, hogy a tanuló szeretettel és kedvvel jöjjön az órámra, akarjon tanulni, és mindig pozitív élménnyel térjen haza.

– Hány évig dolgozott a művészeti iskolában?

– Huszonnégy évig. Közben a Nagyberegi Református Líceumban húsz évig énektanárként tevékenykedtem, a helyi középiskolában pedig éneket és művészetet tanítok mind a mai napig.

– Mindeközben a híres és közkedvelt Integrál zenekar énekesnője is volt.

– Valóban, huszonegy évig énekeltem az Integrál együttesben. 2000-ben keresett fel a zenekar alapítója, Babics János, hogy lenne-e kedvem énekelni a zenekarban. Számomra ez kihívás volt, de egyúttal új lehetőség is, ezért azonnal igent
mondtam. Sajnos a háború kitörése óta ebben a formációban nem működünk, de a huszonegy esztendő élményekkel teli, eredményes időszak volt.

– Önhöz melyik műfaj áll a legközelebb?

– A zenekarban mindenki azt énekelte, ami a legjobban állt neki. Én legszívesebben a pörgősebb, mulatós zeneszámokat adtam elő.

– Mondhatni évtizedekig, a színpadon élte az életét, ahol nagyon fontos volt a megjelenés. Most, igazgatóként is ez a helyzet?

– Igyekszem mindig alkalomhoz illő ruhákat választani. Ha kell, akkor kosztümben vagyok, de ha szabadidős tevékenységre megyek, akkor a sportruha is megfelel, amiben ugyanolyan jólérzem magam, mint az elegáns ruhákban, magas sarkú cipőben.

– Megházasodott, és mára a gyerekek is kirepültek a családi fészekből.

– Ez így van, az idősebb lányom, Alexandra már házas, és egy csodálatos kisfiú édesanyja. A kisebbik lányom, Krisztina pedig menyasszony. A kisunokám, Peti, aki márciusban lesz hároméves, bearanyozza mindannyiunk életét. A mi
családunk nagyon összetartó, és örömünkre szolgál, hogy vasárnaponként mindannyian hazamegyünk ebédre édesanyámékhoz, ahol elmaradhatatlan a hagyományos tyúkhúsleves és a töltött káposzta. Peti természetesen dédiék életét is
szebbé varázsolja.

– Nem is olyan régen ismét új dolog jött az életébe, mégpedig a Tulipán Tanoda. Ezt a kinevezést is kihívásként élte meg?

– Egy éve, a háború kitörése előtti héten kaptam a felkérést a Tulipán Tanodát alapító II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnökétől, Orosz Ildikótól, hogy vállaljam el a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola igazgatását. Februártól júniusig megbízott igazgatóként láttam el ezt a megtisztelő feladatot, júniusban neveztek ki igazgatónak. Bevallom, nagyon váratlanul ért a felkérés, viszont közel éreztem magamhoz több szempontból is. Egyrészt a zene mindig is az életem része volt, művészetet is tanítok. De az is segített a döntésemben, hogy évek óta a Genius Jótékonysági Alapítványnál a zenei programok szakmai referenseként tevékenykedek, s ott számos népzenésszel kerültem munkakapcsolatba, s ezzel a műfajjal a népzenei táborokban még közelebbről is megismerkedhettem.

– Amikor valaki új környezetbe, munkakörbe kerül, alkalmazkodnia kell az ottani viszonyokhoz. Ön is egyetért ezzel?

– Igen, mindenütt azt tapasztaltam, hogy nekem kell alkalmazkodnom. Szerencsére nem esik nehezemre, sőt, azon vagyok, hogy mindenütt maximális odaadással teljesítsek, és a munkatársaimmal megtaláljam a közös hangot.

– Nincs ideje unatkozni…

– A Tulipán Tanodának három alapfokú művészeti iskolája van: Tiszapéterfalván, Beregszászban és Nagydobronyban. Emellett öt fiókunk működik: Tiszaújhelyen, Csepén, Nagyberegen, Fancsikán és Mátyfalván. Mindemellett hetven
kárpátaljai településen vannak kihelyezett szakköreink. A Tulipán Tanoda hálózatán belül 2033 gyermekkel foglalkoztunk. A munkát 63 oktató végzi. Tehát igen, minden percem le van kötve.

– Ezek nagyon szép számok. Mi a tanoda célja?

– Fő célunk, hogy megőrizzük, ápoljuk és továbbadjuk a gyermekeknek a népművészeti értékeinket, a magyar népi hagyományokat, népzenei kultúránkat. Olyan hangszereken – cimbalom, a citera, a brácsa, népi furulya, népi hegedű,
tárogató, harmonika, nagybőgő – tanítjuk meg őket játszani, amilyenek az állami művészeti iskolákban nincsenek. Néptáncot és népi éneket is tanítunk, emellett kézműves szakköreink is működnek.

– Igazgatóként megengedheti magának a halogatást?

– Nem, de én sosem szerettem a halogatást. Mindent igyekszem időben, precízen elvégezni, hiszen a halogatásnak sohasincs jó vége.

– A pontosság is ilyen fontos ön számára?

– Igen. Mindenhová tíz perccel hamarabb érkezem.

– Hogyan kezeli, ha megbántják?

– Régebben sértődékenyebb voltam, de azt hiszem, a korral megedződtem. Most már mindent másképp fogok fel, igyekszem nem megbántódni, túllépek a dolgon.

– Van-e olyan emberi tulajdonság, ami dühíti?

– Nem szeretem a hazug, megbízhatatlan embereket. Ha lehet, elkerülöm őket.

– Ha felhők gyűlnek a feje fölé, mivel lehet felvidítani?

– Olyankor Isten igéjébe kapaszkodom.

– Mi az, ami kikapcsolja?

– Minden szabad időmet igyekszem a családom körében tölteni. Illetve az egyik barátnőmmel futni szoktunk, mert fontos a számomra az egészséges életmód.

– Van, amiért aggódik?

– Az aggodalmaimat imába foglalom, mert tudom, hogy a Jó Isten mindent elrendez, helyettünk is. Minden napomat imával kezdem és fejezem be.