Kedden búcsúztatták Görömbei András Kossuth-díjas irodalomtörténészt, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját; a szertartásra 14 óra 15 perckor kezdődött Budapesten, a Farkasréti temető 2-es számú ravatalozójában. A Debreceni Egyetem professor emeritusát életének 69. évében, hosszan tartó súlyos betegség után június 30-án érte a halál.
Görömbei Andrást az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Debreceni Egyetem, a Magyar Tudományos Akadémia, Debrecen és Polgár városa is saját halottjának tekinti. A búcsúztatást a katolikus egyház szertartása szerint tartják. Kérik a gyászolókat, hogy a temetésen egy szál virággal róják le kegyeletüket.
Görömbei András 1945. február 5-én született a Hajdú-Bihar megyei Polgáron. 1970-től a Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanított Debrecenben, 1981 és 1992 között docensként. 1992-től egyetemi tanár, a modern magyar irodalom tanszék vezetője volt. Alelnöke volt a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaságnak, tagja az MTA Doktori Tanácsának, az MTA Könyv- és Folyóiratkiadó Bizottságának, az MTA Irodalomtudományi Bizottságának, az MTA Határon Túli Magyar Tudományosság Elnöki Bizottságának.
1992-től a Hitel című folyóirat főszerkesztő-helyettese. Könyvei közül a legismertebbek Nagy Gáspárról, Sütő Andrásról, Csoóri Sándorról és Nagy László költészetéről írt munkái. 2001-től az MTA levelező, 2010-től rendes tagja volt.
Az irodalomtörténész számos elismerést, köztük 1987-ben József Attila-díjat, 2000-ben Kossuth-díjat kapott a 20. századi magyar irodalom teljességre törekvő, a nemzeti hagyományokra építő elemzéseiért és példaértékű oktatómunkájáért. 2005-ben az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány életműdíjával tüntették ki. 2013-ban Magyar Örökség Díjat kapott.