Február 14-én különleges zenei élményben lehetett részük a csapiaknak és a környéken élőknek: a Kiss Kata Zenekar Kárpátaljára érkezett, turnéjuk első állomása a Csapi Református Templom volt.
– Amióta kitört a háború, nekem nagyon sokat volt a gondolataimban Kárpátalja, sokat jártunk ki az elmúlt 2-3 évben. Idén a Bethlen Gábor Alap támogatásával lehetőségünk nyílott arra, hogy egészen május 31-ig bejárhassuk a kárpátaljai településeket és elvigyük az anyaországnak azt az üzenetét, amely, úgy gondolom, egy kis reményt, bizakodást tud adni a kárpátaljaiak szívébe, hogy nincsenek egyedül. Ezért kapta a Sohasem egyedül címet ez a turnénk – mesélt az előzményekről Kiss Kata, miközben kollégáival a koncertre készültek Csapon. Megjegyezte: olyan dalokat igyekeztek összeválogatni a programba, amelyek egy kicsit lélekmelegítőek tudnak lenni ezekben a nagyon cudar időkben.
A művésznő kiemelte: fontosnak tartja, hogy a nemzettestvérei tudják Kárpátalján, hogy tényleg nincsenek egyedül, és amíg él a magyar, addig meg tudják fogni egymás kezét ‒ akár a zenén keresztül is. Ő az utóbbit választotta, így mutat egy boldogabb jövő felé, ami talán hamarosan el fog jönni.
Baksa Dávid csapi református lelkipásztor szeretettel üdvözölte a vendégeket, az együttes tagjait és nagytiszteletű Balogh Attila lelkipásztort, aki közreműködött és elkísérte a zenekart, s Isten áldását kérte a jelenlévőkre. Az igehirdetése során felolvasta a 100. hálaadó zsoltárt, majd elmondta:
– Mi is itt lehetünk a templomban, egy gyülekezeti közösségben, és mi is, mint egykoron, az Úr kegyelméből átélhetjük, hogy vagyunk, közösségben lehetünk, vannak olyan testvéreink, akikkel még együtt lehetünk, és akikkel még együtt szolgálhatunk. Számunkra mindig felemelő az, ha a határon túli testvéreink megkeresnek bennünket. A Kárpátaljai Református Egyházkerületben a 2025-ös év a szolgálat éve, és a szolgálat minden ember életének a részét kell hogy képezze. Ebben az évben is csodálatos megtapasztalnunk és megélnünk azt, hogy olyan testvérekre, határon túli társakra találhatunk, akik a terheinkben ebben az esztendőben is tudnak a segítségünkre, bátorításunkra lenni.
Ezt követően kezdetét vette a Budapestről érkezett fellépők műsora. „Csendes fájdalmamban lankáidat járom, Sok ezer keresztfa hirdeti e tájon, Mindig volt, ki adta legdrágább kincsét, Szeme csillogását, az égbolt üde kékjét” – e szavak törték meg a templom fagyos levegőjét. Majd következett az oly aktuális Születni kell… Republic-dal, amelynek szavai ‒ „Indulni kell a háborúba és harcolni kell. Meghalni és szeretni még nem elég. Születni kell minden nappal újra. Álmodni azt, ami nem válhat valóra…” ‒ napjaikban sajnos új értelmet nyertek vidékünkön.
Kiss Kata énekesnő a közönséghez fordulva azt kérte, hogy egy mindenki által ismert magyar népdallal melegítsék be a hangszálakat, s a jelenlévők örömmel tettek eleget ennek a felkérésnek: együtt énekelték a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt, de A csitári hegyek alatt magyar népdalt is sokan dúdolták az előadóval.
A házasság hete alkalmából elsősorban a házaspároknak és szerelmeseknek ajánlotta a zenekar a Ha te tudnád c. gyönyörű dalt. Majd következett egy saját szerzemény, a Szétszórt gyöngyszemekhez című dal, melynek szövegét Kiss Kata írta, zenéjét pedig Bikics Tibor Bálna szerezte.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Csapi Alapszervezete Nyugdíjasklubjának énekkara sok helyen fellépett, így természetes volt, hogy azt a dalt, amelyet az egész Kárpát-medencében és a diaszpórában szinte minden magyar közösséggel elénekelt Kiss Kata, velük is előadja.
A Magyar vagyok című dal „Együtt dobban a szív, s benne dobban a szó, Magyarnak lenni, igenis jó! […] Hazámban mindig otthon vagyok. Hiszem, hogy én is jó magyar vagyok” sorai különösen meghatóan szóltak a csapiak és anyaországiak közös énekében.
A közel egyórás műsor egyik meglepetése volt a Kiss Kata zenekar és László Attila közös dala, melyet azzal az üzenettel írtak, hogy bárhol is éljünk a világban magyarként, tudnunk kell, sohasem vagyunk egyedül, összetartozunk! A Sohasem egyedül című dal Kiss Kata és Bikics Borsa előadásában csendült fel és hirdette: „Egyedül az ember magányos és gyönge, de ha összefog a hangja, a hangja zeng örökre.”
A műsor zárásaként a Kell még egy szó című dalt hallhatta a közönség Kiss Kata énekhangján, gitáron Möntör Máté, basszusgitáron Eisenhoffer Péter játszott, Bikics Tibor zongorázott.
– Amikor én énekelek, nekem az olyan, mintha imádkoznék, én akkor vagyok a legközelebb a Teremtőmhöz. Úgy gondoltam, hogy ha meg tudom énekeltetni a közönséget, akkor talán egy kis örömöt, vigasságot is tudok az emberek szívébe hozni, mert énekelni jó, az éneklés örömet okoz. Ha akár egy fél percre is el tudják felejteni a bánatukat, azt, ami odakint körülveszi őket, akkor teljesítettem a küldetésemet – jegyezte meg Kiss Kata a koncert végén. Megtudtuk, hogy reformátusként nagyon szereti a református templomok hangulatát.
– Kárpátalján csodálatos református templomok vannak, egészen le vagyok nyűgözve tőlük. Az Isten házában is méltók azok a dalok, amiket játszunk, még akkor is, ha kicsit nem szokványos hangzásvilággal játsszuk azokat a népdalokat, amelyek fellelhetők a műsorban, hanem van bennük egy erősebb gitár- vagy erősebb zongoraszóló. Úgy gondolom, hogy a templom most az a hely, ahová menedékként járunk, és egy ugyanilyen menedéknek szánom ezt a műsort. Ugyanolyan menedék lehet a dalaink üzenete, az, hogy nincsenek egyedül, mint az, hogy most itt vagyunk egy csodálatos templomban – fogalmazott a művésznő, majd közös emlékképek készítése után a zenekar folytatta útját, és pénteken este még Nagydobronyban léptek fel.
Ott Kolozsy András, az Ungi Református Egyházmegye esperese népes hallgatósággal fogadta a fellépőket és elmondta: számukra mindig örvendetes az, amikor Magyarországról meglátogatják őket, hiszen ezzel kifejezik az együvé tartozást, a közösséget.
– Olyan időkben, amikben most élünk, fontos számunkra, hogy érezzük, tapasztaljuk, nem vagyunk elfelejtve az anyaország részéről sem, és az, ami a mostani alkalmon elhangzott a Kis Kata Zenekar szolgálatából, az emlékeztetett bennünket arra, hogy mi jó helyen vagyunk, azon a helyen, ahová Isten teremtett bennünket. Ez egy nagyon fontos dolog, amit újra és újra a gondolatunkban, a szívünkben fel kell idéznünk, mert ez tartást ad az embernek. Jó volt azt is hallani a szolgálatukból, hogy a segítség az megérkezik. Mi is így hisszük és valljuk, hogy nem keletről vagy nyugatról jön ez a segítség, hanem felülről, Istentől jön.
Szombaton Asztélyban és Kígyóson, vasárnap pedig Benében és Salánkon a református templomokban élvezhette a közönség az anyaországi fellépők műsorát. Reméljük, hamarosan újabb kárpátaljai helyszíneken adhatnak reményt és lelki erőt az itt élőknek a Sohasem egyedül című koncertjükkel.
