Kárpátaljai Kultúrkaraván a Helikonban – A BorzsaVári népi zenekar lemezbemutatóján

Egyelőre kevés kárpátaljai zenekar mondhatja el magáról, hogy rendelkezik önálló lemezzel. Annál örvendetesebb, ha a háború okozta nehezített körülmények ellenére ilyen jellegű hírről számolhatunk be. 

Mondjuk el tehát a nagy újságot: a BorzsaVári népi zenekarnak a Kárpátaljai Kultúrkaraván segítségével sikerült megjelentetnie első, Keresem az álmot című CD-jét, melynek bemutatójára népes közönség részvétele mellett a jánosi Helikon Hotelben került sor.

Hamar kiderült, hogy a nézőközönség soraiban a meghívott vendégek, a szakma kiválóságai mellett sok olyan személyt – lelkészeket, pedagógusokat stb. – fedezhettünk fel, akik régóta szívügyüknek tekintik Mezővári és a vonzáskörzetéhez tartozó települések kulturális életének fejlesztését, és rendületlenül tesznek is ezért. Mert az est során az is kiderült, hogy néhány zenepedagógus ambíciója önmagában kevés. Ahhoz ezen kívül megfelelő próbatermek, a népi, egyházi kultúra iránt elkötelezett szülők, lelkes gyerekcsapat és mint mondottuk, mecénások egész sora szükséges. 

Köszöntő beszédében Kudlotyák Krisztina, a Kárpátaljai Kultúrkaraván irányítója a most megjelent lemez címére utalva szintén az álmokról beszélt. Arról, hogy jogunk van egy darabig még dédelgetni régi álmainkat is, ám az új helyzet mindinkább arra ösztönöz bennünket, hogy új álmokat álmodjunk s törekedjünk azok megvalósítására. Maga a nemzet építése is felfogható egy nagy célként, egy nagy közös álomként: a nemzet minden tagjának az a feladata, hogy a maga helyén hozzátegyen ennek a létrejöttéhez. Ahogy teszi ezt immáron hosszú ideje a Váriban élő Kovács család.

A továbbiakban az est moderálását felvállaló Birta Zoltán, a Pulzus Rádió főszerkesztője kérdezte a közös életút különböző állomásairól a család apraja-nagyját. Ebből kiderült, hogy az édesanya, Erika már a kilencvenes évek elején csatlakozott az Ivaskovics trióhoz, majd az ebből kifejlődő Credo verséneklő együtteshez. A megzenésített versek éneklése mellett tehát rég elkötelezte magát, ezt az irányvonalat folytatta a családi zenekar, amely, ahogy cseperedtek a gyerekek – Dani, Abigél, Tamás – egyre bővült. Bővült a repertoár is, legfőképpen zsoltárokkal, keresztyén ifjúsági énekekkel.

S ezt már a krónikás teszi hozzá: az elmúlt évek során jelentős szakmai fejlődésen ment keresztül a Kovács családi zenekar, s ez jellemzi a BorzsaVári népi együttest is, melynek a gerincét szintén ők alkotják. Ha a jelentős együttesek egyik fő ismérve, hogy sajátos stílusuk, előadásmódjuk alapján a zenéjüket hallgató nyomban felismeri őket, akkor ez a zenei formáció bizony már itt tart. Mély átélés és hitelesség jellemzi valamennyi produkciójukat. Hatásuk alól a koncertteremben ülő néző nem tudja, és bizonyára nem is akarja kivonni magát. Reméljük, így lesz ez a most megjelent CD-vel kapcsolatban is. 

Visszatérve az álmokra. Az egyik nagy álmuk akkor valósult meg, amikor néhány éve sikerült létrehozni a BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző civil szervezetet és elkezdődhetett a különböző korcsoportokban a többirányú műhelymunka. Az est folyamán a családi zenekar mellett bemutatkozott a fiatal lányokból álló Hangicsáló énekegyüttes, a harmonikazenekar, a Cseperedő táncegyüttes (ez utóbbiak fejlődését Lőrinc Sándor koreográfus irányítja). Meggyőződtünk róla, hogy minden vonalon magas színvonalú értékteremtő munka zajlik. 

Kultúrájában él a nemzet, hangsúlyozta felszólalásában Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának misszióvezetője. Még inkább igaz ez a megállapítás a határokon kívül szakadt nemzetrészekre. A Kovács család és az általuk irányított különböző formációk tevékenysége ezen a téren példaértékű. 

A rendhagyó lemezbemutató meglepetésvendégeként fellépett az eszenyi Ritmus néptáncegyüttes.