Kárpátaljai csillaghullás

A meteorok legtöbbször még a levegőben elégnek, és hullócsillagok formájában láthatjuk őket, ám néha-néha becsapódnak a Föld felszínébe. Ez utóbbi történt 154 évvel ezelőtt, 1866. június 9-én az akkori Ung vármegyéhez tartozó Knyahinya település közelében, ahol földet ért Európa legnagyobb tömegű meteoritja, a településről elnevezett knyahinyai meteorit.

A kondrit a maga 500 kilogrammjával a legnagyobb tárgy, mely Közép-Európa területén bolygónk légterébe lépett. A kondritok a meteoritok egy gyakori típusát alkotják. A kondrum a görög mag szóból származik. A meteorithullások idején az esetek 85 százalékában kondritos meteorit hullik.

A fényes nyári délutánon érkező meteorit mintegy 1200 darabra hullott szét, és beterítette Zemplén megyében Zboj, Ung megyében Újsztuzsica (Nova Sztuzsicja), Knyahinya és Sztricsava falvakat. Csodával határos módon senki sem sérült meg, és károkról sem írnak a korabeli források. A darabokból sokat eljuttattak a világ nagy múzeumaiba, és e meteorit is fontos szerepet játszott a kondritok kutatásában.

A meteorit Liptószentmiklós környékén tűnt fel az égbolton, és mintegy 220 kilométert haladt keleti irányba, majd körülbelül 40 kilométerre a kárpátaljai Knyahinya falu felett felrobbant. Becslések szerint az atmoszférába lépése előtt mintegy 90 centiméter átmérőjű és 1300-1400 kilogramm tömegű lehetett.
Miközben keresztülrepült Ung megyén, jelentősen veszített tömegéből, és a becsapódás pillanatában már csak ötszáz kilogrammnyi tömegű volt.

A meteorit darabkái egy hétszer tizenegy kilométeres területen szóródtak szét a mai Nagybereznai járás.

A meteorit legnagyobb darabját 8 kilométerre Knyahinya falutól találták meg a Fekete Ingovány nevű tisztáson, s a súlya 279,76 kilogramm. Az elbeszélések szerint egy Vaszil Krivjanik nevű helyi lakos lelt rá, két méter mélyen a földbe befúródva. A becsapódás következtében a kondrit két közel azonos súlyú részre tört. Az értékes leletről egy nagybereznai erdész is tudomást szerzett. Anatolij Pokornij saját elmondása szerint két falusi ember által választott ökörért vásárolta meg a meteort, amit a bécsi természettudományi múzeumnak adott el, s a lelet jelenleg is ott van kiállítva. Érdekesség, hogy egy 46 kilogrammos darabot megvásárolt a Magyar Nemzeti Múzeum is, 760 forintért ungvári tulajdonosától, ám az az 1956-os forradalom során megsemmisült. A mai napig sokan kutatnak meteordarabok után a térségben. Korábban az egyik online hirdetési oldalon egy beregszászi lakos 4500 dollárért kínált egy 164 grammos, állítása szerint a Knyahinyából származó meteoritdarabot megvásárlásra.

A meteorit külsejéről így számolnak be a korabeli források: A knyahinyai kövek kívülről fekete, többé-kevésbé fénylő vagy fénytelen kéreggel vannak beborítva, mely néhol sima, másutt ripacsos, s imitt-amott homorú mélyedéseket mutat.

2009-ben újabb érdekes tények láttak napvilágot a meteorról, amelyek arra utalnak, hogy a knyahinyának szerepe volt az úgynevezett Pánspermia-elmélet lefektetésében. A hipotézis szerint az élet „magjai” jelen vannak mindenhol az Univerzumban és a földi élet is ilyen magvakból jöhetett létre, valamint ugyanígy más lakható bolygók is megtermékenyülhettek. 1881-ben a rangos Science című lap hasábjain jelent meg az a tudományos cikk, melyben Otto Hahn német geológus arról értekezett, hogy vizsgálatai során fosszilizálódott életformákat, többek között korallokat, parazitákat és növényeket vélt felfedezni a meteoritban. Elméletét a kor egyik ismert zoológusával is megosztotta, aki igazolta a hipotézist. Erről levelezést is folytatott Charles Darwin angol természettudóssal, az evolúcióelmélet egyik kidolgozójával és névadójával, aki ezt írta egyik levelében a geológusnak: „Megkérdőjelezhetetlen, hogy az ön által készített felvételeken élőlényeket látni, és ha hipotézisérül sikerül meggyőznie néhány tudóst, akkor minden valószínűség szerint ez az egyik legnagyobb felfedezés az emberiség történetében!” További érdekesség, hogy Verne Gyula francia író, egyben a tudományos-fantasztikus irodalom korszakalkotó alakja is ellátogatott 1892-ben a meteor becsapódásának a helyére, ugyanis élénken foglalkoztatta a téma.

Néhány éve Csillagfalvától egy túraútvonalat jelöltek ki ahhoz a helyhez, ahol megtalálták a meteort. Itt egy emléktáblát helyeztek el, amely jelzi a meteorit pontos becsapódásának helyét. A Keleti-Beszkidekben, Nagybereznától északkeletre, az Eszterág és Sóskalak közt fekvő településen alig valamivel több mint háromszáz fő él. A település a Csillagfalva nevet 1904-ben kapta az országos helységnévrendezés során, s az akkori névválasztás alapjául a korábbi meteorkő-becsapódás szolgált.

A témával kapcsolatban megkerestük Naubauer János csillagász-fizikust, a ungvári obszervatórium munkatársát, aki lapunknak elmondta, hogy Kárpátalján legutóbb 2001-ben volt meteorittal kapcsolatos esemény.

– Szlovák csillagászok mérései alapján a perecsenyi járási Turjaremete környékén ért földet egy meteor – fogalmazott a tudós. – Pályája során ez a meteorit több darabra tört. Az elmúlt közel 20 évben hat expedíciót szerveztek a meteor felkutatására, ám ezek mind sikertelenül végződtek. A meteor 2001. november 17-én csapódott a földbe, pont aznap, amikor a Leonidák – az utóbbi évek legismertebb és egyik legjobban megfigyelt – meteorraja elérte a föld pályáját. A Föld minden év novemberében keresztezi az útját.

A csillagász elmondta, hogy 2002 tavaszán volt az első kutatóút, a kijevi szakembereket ő is elkísérte. A Perecsenyi járásban Ószemere (Szimer), Turjaremete környékén keresték a nyomát. Ez a vidék hegyekkel és sűrű erdővel borított, így komoly nehézségeket okozott a kutatás. A törvények értelmében a meteorit annak az államnak a tulajdona, ahova leesik. Emiatt titokban külföldi kutatók is ideutaztak keresgélni, azt nem tudni, hogy ők eredménnyel jártak-e. A meteoritok a feketepiacon általában komoly összegekért cserélnek gazdát.
Számítások szerint az utolsó robbanás nagyjából 10 kilométeres magasságban történt. A szlovák szakemberek által a meteor útjáról készített fotók arra utaltak, hogy kondritos meteoritról van szó. A becsapódás ellipszisét is ők számolták ki, a meteor közép-európai idő szerint 9 órakor ért földet. Turjaremetén voltak szemtanúi is az eseménynek, egy iskolás mesélt arról, hogy látta, ahogy a meteor hatalmas fényjelenség kíséretében felrobban, majd minden elcsendesült.