Írta: Marosi Anita | Forrás: Kárpátalja.ma | 2021. december 24.
Mindnyájan ismerjük, sokan használjuk is a szólást: Menj a sóhivatalba! Olyankor idézzük, amikor valamilyen bürokratikus, és nehezen elintézhető ügyről van szó.
Pedig valójában a sóhivatalok nagyon is létező magyar állami intézmények voltak, melyek a só kitermelésével, a sójövedékkel, a só értékesítésével kapcsolatos ügyeket intézték. Többnyire a sóbányák és a kereskedelmi csomópontok mellett működtek.
Ezek egyike éppen az Ugocsa vármegyéhez tartozó Tiszaújlakon volt, ahol már 1417-ben működött sóház. A máramarosi sóbányákban (Rónaszéken, Aknaszlatinán) kibányászott, s a Tiszán tutajokon leúsztatott sótömbök átrakodására és továbbszállítására csak azután kerülhetett sor, miután a sótisztviselők elvégezték az adminisztratív feladataikat. Ha mindent rendben találtak, a sótömböket szekerekre pakolták, s úgy vitték tovább a vásárlókig.
A sószállítók egyike volt Esze Tamás tarpai jobbágy, aki Máramaros és Debrecen között kereskedett a sóval. 1702-ben vitába keveredett a tiszaújlaki sóház tisztjével, aki lopással gyanúsította meg. Esze szállítmányát végül elkobozták, sőt még tarpai házát is kifosztották.
Hiába vette pártfogásába Esze Tamást az akkori Szatmár vármegyei főispán, Károlyi Sándor – aki írt a Kamarának, hogy Esze ártatlan, hogy lopott sót nem találtak nála –, a sótisztek ezt figyelmen kívül hagyva az összes marháját elhajtották Tiszaújlakra. A feldühödött Esze a családját és ingóságait Debrecenbe költöztette, majd társaival együtt visszament a tiszaújlaki határba, ahol „a maga marháit a sótisztek marhái közül kiszaggatta és elhajtotta.” Még tovább ment: megtámadta a tiszaújlaki sóházat, egy embert megölt, és a sóház pénztárát kirabolta. Ezt követően Eszének menekülnie kellett. 1702 telét a beregi erdőkben bujkálva töltötte, majd Rákóczi hívó szavára csatlakozott a felkelőkhöz.
A Rákóczi-szabadságharc kitörésekor, 1703. május 24-én két gyalogos csapatával és 40 lovasból álló hadtestével ismét elfoglalta az újlaki sóházat. Az őrségből négy főt levágtak, a többi közéjük esküdött. A sótisztek a titkos alagúton elmenekültek.
A téglalap alakú, a főutcával párhuzamos tengelyű, egyemeletes, kontyolt nyeregtetős, napjainkban palával fedett épület még ma is áll, bár az elmúlt évszázadokban sokszor átépítették. A homlokzat síkjából sekély középrizalit ugrik előre, ennek földszintjén nyílik a ház kosáríves záródású kapuja. Mellette látható az Esze Tamás és csapata támadását hirdető emléktábla, melyet 1989-ben helyezett a sóház falára a KMKSZ. Az alábbi szöveg olvasható rajta: „Ebben az épületben sóház volt, melyet 1703. május 24-én 7 órakor reggel 2 gyalogos csapattal és 40 lovassal Esze Tamás kuruc vezér megtámadott. A 14 muskétásból és egy hadnagyból álló őrségből négyet levágtak, a többi közéjük esküdött.”
Néhány évvel később, 2012-ben egy másik márványtáblát helyeztek el alatta, ez pedig annak az 52 tiszaújlakinak a nevét tartalmazza, akik részt vettek a Rákóczi-szabadságharc első csatájában 1703. július 14-én, Tiszaújlak és Tiszabecs között.
Az elmúlt évek során hagyománnyá vált, hogy a csata évfordulóján minden évben a sóháztól indul a gyalogos menet a község határában felállított turulmadaras emlékműhöz.
Vidékünk egyetlen más középkori erődítménye sem járt be olyan kacskaringós történelmi utat, mint az ungvári vár. Háromszor, három különböző helyen építették fel, teljesen más várépítési stílusokban, és legutolsó, mai helyén is számos átalakítást ért meg. Ismerkedjünk hát meg kalandos történetével!
A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület számára kiemelten fontos, hogy a fiatal generációk megismerjék és továbbvigyék szűkebb pátriánk kulturális örökségét. Ennek jegyében jelent meg idén legújabb kiadványunk, Tóthné Espán Margaréta Asztélyból perecet, Beregről szőttest, Csongorról seprűt – ...
Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi versvándor-tanár több mint egy évtized alatt huszonhárom országba, közel nyolcszáz településre jutott el, hogy sok százezer diáknak és felnőttnek közvetítse a magyar irodalmat. Kárpátaljára már tizenhárom éve rendszeresen ellátogat, megyénkben közel nyolcvan települ...
Pontosan nyolcvanegy éve, 1945. augusztus 6-án, reggel 08:15-kor felrobbant egy több százezres japán nagyváros, Hirosima felett az Enola Gay nevű B-29-es bombázóból kioldott, Little Boy nevű, nukleáris töltetű bomba. Mintegy 70–80 ezren azonnal meghaltak, majd újabb 70 ezer ember vesztette életét rö...
