Szerintem nem mondok nagy szavakat, azzal a kijelentésemmel, hogy a Felső Tisza vidéken Aknaszlatina az a hely, ahol a magyarság nincs szórványban: ha létrejönnek is vegyes házasságok, a családon belül még mindig a magyar nyelv, a magyar kultúra hagyományai dominálnak. Ezeket a gyökereket azonban tovább kell erősíteni. Jól érzett rá erre Mészáros Domonkos atya, óvodánk alapítója, mikor úgy döntött, hogy a helyi plébánia épületében egy gyermekintézményt nyit. Természetesen voltak nehéz időszakok is. Például amikor a teljes megszűnés veszélye fenyegetett bennünket…
De ekkor jött a szerencsés "véletlen". Isten kegyelméből pont mifelénk jártak a sajtótól és egy érdekes beszámolót készítettek településünkről, intézményükről. A tudósítást "véletlentlenül" meghallotta Tapolca város akkori polgármestere, aki azonnal reagált a segélykiáltásra és jelentős összeggel támogatta a Szent Anna Óvodát . Azóta is szoros testvéri barátság köti intézményünket a városhoz.
Mindig is foglalkoztatott a kérdés: mi az, amit mi, itt élő szlatinai magyarok tudunk adni nekik, önzetlen megsegítőinknek? Erre a kérdésemre pontosan egy év múlva kaptam meg a választ, mikor meghívtak a budapesti trianoni megemlékezésre. Már a program végén tudtam, hogy pont ilyet szeretnék megvalósítani Tapolcán is…
Az idei évben az elképzelésünk meg is valósult. Késő éjjel érkeztünk meg vendéglátóinkhoz, s azt kell mondjam, a szervezés MEGÉRTE a sok fáradozást.
Nagyon nehezen jött össze, mint általában minden, így ez a rendezvény is az anyagiak hiányába ütközött. De a 2013. évi tapolcai trianoni megemlékezést Aknaszlatina tette szebbé. Megerősítette azt az érzést, hogy az emberek szívében nem tört be Trianon. "Ameddig magyar iskolában íratjuk gyermekeinket, ameddig magyar szavazatokat nem lehet eladni, ameddig magyarul mondjuk a "Miatyánkot " nincs veszély.
Június 3-án, hétfőn 32 fős csoport érkezett Aknaszlatináról Tapolcára. Alpolgármesterünk, Kocserha János feleségével kísért el bennünket. Másnap az egész nap rólunk, Kárpátaljáról szólt Tapolcán.
A megemlékezás délután 5 órakor kezdődött a Köztársasság téren, ahol az borús időjárás ellenére igen szép számú közönség gyűlt össze. A trianoni eseményekre Béres Attila történész emlékezett, majd a Kikelet együttes következett, amely a kárpátaljai Credo megzenésített verseit adta elő.
A program második fele a Tóparton zajlott, ahol Aknaszlatina bemutatkozott. A Tóparthoz vezető út mentén tekinthette meg a közönség az aknaszlatinai magyar közösség által összegyűjtött kiállítási anyagot..
A Tóparton az aknaszlatinai gyermekek gyönyörű műsort mutattak be. A Szent Anna Óvodában működő Sóvirág tánccsoport (vezetője Bicse Brigitta) szatmári, mezőségi néptáncokat, illetve leánytáncot mutatott be. A művészeti iskola növendékei (Szedlák Zsuzsanna vezetésével) népzenével tették szebbé a napot. Külön meg kell említenem a citerásokat (Stercli Edina csoportját), illetve Vovkánych Laurát aki népdalokat énekelt.
Az előadást táncház követte, amely során a kárpátaljai gyerekek hazai finomságokkal kedveskedtek a helyi lakosoknak.
Istennek legyen hála ezért a szép napért és köszönet mindenkinek, aki valamit is tett, hogy ez a felemelő megemlékezés létrejöjjön: anyagiakkal, munkával, imával, vagy szívből jövő bíztatással, hogy sikerülni fog. És valóban: sikerült…!
