Mondhatnánk, hogy nem szép dolog csúfolni, gúnyos rímekbe szedni szomszédos településeink nevét. Ám hiába, azok már olyan régen benne élnek a köztudatban, hogy ki sem lehetne irtani őket, s ha mégis megtennénk, talán meg is sértődnének az illető falvak. Merthogy a falucsúfolót olyan tökéletesre fejlesztette a magyar ember, hogy abból egy önálló népi irodalmi műfaj alakult ki.
Nevethetünk rajtuk, de azt is el kell ismernünk, hogy ezek a humoros falucsúfoló mondókák vagy egyszavas jelzők sokat elárulhatnak egy-egy falu lakosainak jelleméről, foglalkozásáról, történetéről.
Miután ily hosszasan indokoltuk a falucsúfoló létjogosultságát, idézzünk is néhányat a kárpátaljai falvakra vonatkozók közül!
Kezdjük Bereg vármegyével:
Nagybégány babos, Kisbégány ciberés, Kígyós kontyos, Nagybereg butykos, Fornos csipás, Dercen csíkász.
Vagy pedig: tejforraló fornosiak, pipacsináló derceniek, csukahátú gátiak, kárászhasú gútiak, szépen szántó balazsiak, tejfelnyaló beregszásziak.
„Gut, Gát, Gorond – benne a sok bolond.”
„Gecse, Csoma, Macsola – térdig érő pocsolya.”
„Gecse, Csoma, Macsola, Márok, Papi, Csaroda, Asztély, Surány, Tákos – ez oszt kilenc város!”
„Ha Nagybereg város, akkor a szúnyog is madár.”
Gunda Béla, Luby Margit és Béres András néprajzkutatók gyűjtéséből tudjuk, hogy a csúfolódás elérte a máramarosi koronavárosokat is. Eszerint a técsőiek dongósok. Egy megveszekedett darázs megcsípte a helyi presbiter orrát, amit meg kellett torolni. A felháborodott hívek elfogták a dongót, és átadták az egyháztanácsnak, mely nyakszegésre ítélte. Fel is vitték szegényt a técsői toronyba – és levetették a mélybe.
Visken állítólag egy konok vénember miatt nincs vasút. A sínpár pont a csűrjén ment volna keresztül, de ő megmakacsolta magát: csak nem fogja óránként nyitni-csukni a vonatnak a kaput!
Ugocsa sem úszta meg a gúnyolódást:
„Boton járó Botpalád, békanyúzó Kispalád, mind megeszi Nagypalád.”
Nagypaládon, de Szamosszegen is kinőtt a tornyon egy búzakalász. Éhes volt a falu bikája, kötelet kötöttek hát a nyakába, és felhúzták csigán legelni. Szegénynek már lógott a nyelve, mikor felkiáltottak lent: „Komám, sodorintja már!”
„Uszka, Bökény, Magosliget, az Istentől elbillegett.”
„Csepéből asszonyt, Nevetlenből kutyát ne hozz a házhoz!”
Ung vármegye is bővelkedik falucsúfolókban, melyek némelyike igen pikáns:
„Ha szűz lányt akarsz elvenni, nősülj Szelmencből, ha gazdagot, akkor Palágyból, ha kikapósra vágysz, azt Szürtében keresd.”
„Ha Tégláson meg nem loptak, ha Szürtében meg nem kurtak, ha Ráton meg nem vertek, akkor bátran nekivághatsz a nagyvilágnak.”
Akit érdekel a téma, ajánlom figyelmébe Kovács Elemér Vasfüggönyön innen, Kárpátaljai magyar anekdotakincs című könyvét, mely bővelkedik a vidékünket érintő falucsúfolókban és vidám történetekben.
A képen: tiszabogdányi fiatalok (forrás: Facebook)
