Írta: | Forrás: hirado.hu | 2026. február 03.
A keresztény egyház február 3-án Szent Balázs vértanúra és püspökre emlékezik. A torokbántalmak védőszentjének alakját a Balázs-áldás szertartása és számos népi hagyomány őrzi. Babits Mihály költő halálos betegségének idején is fohászkodott a szenthez, miközben megírta a Balázsolás című megrendítő versét.
Szent Balázs örmény származású orvos, keresztény püspök és vértanú volt, akit a késő középkorban a tizennégy segítőszent közé soroltak.
A 4. század elején az örmény Szebaszte városában – a mai Törökország területén fekvő Sivasban – élt, ahol példamutató élete miatt a hívek püspökké választották.
Később visszavonult egy magányos hegyi barlangba, ahol imádságban élve vezette közösségét, tanácsokkal látta el az embereket, gyógyította a betegeket, és lelki támaszt nyújtott mindazoknak, akik hozzá fordultak. A legendák szerint vadállatok vették körül, amelyek háziállatként engedelmeskedtek neki, és védelmezték barlangját.
A keresztényüldözések idején, 316-ban Agricola római helytartó Licinius császár parancsára elfogatta a püspököt, majd börtönbe vetette. Szent Balázs a kínzások ellenére sem tagadta meg a hitét, ezért vízbe fojtásra ítélték, végül lefejezték. Vértanúhalála a hithez való hűségnek a jelképévé is vált.
Szent Balázs életéhez számos csoda és legenda fűződik, amelyek közül a legismertebb a halszálkától fuldokló gyermek gyógyítása. A püspök áldást mondott, majd a fiú torka fölé kereszt alakban két gyertyát tartott.
A hagyomány szerint az édesanyák gyakran kérték a segítségét a torokgyík elleni védelemhez, míg később gége- és hólyagbetegségek, vérzések, pestis és fogfájás esetén is fohászkodtak hozzá.
A keresztény vértanú elsősorban a torokbántalmakban szenvedő betegek védőszentje, de többek között az orvosok, énekesek, fúvós zenészek és a szövőmesterek is az oltalmazójuknak tekintik.
Szent Balázst időjelző szentként is tisztelik, ünnepe a tél végét és a veszélyes viharok közeledtét jelzi, valamint az állatok védelmezőjeként is számontartják.
Szent Balázs tisztelete a keleti egyházban már a 6. században ismert volt, a nyugati keresztény világban pedig a 12. századtól vált általánossá. A középkori ábrázolásokon gyakran püspöki öltözetben vagy palástban látható, kezében keresztbe tett gyertyákkal.
A Balázs-áldás – vagyis a hívek torkának megáldása keresztezett gyertyákkal – a 16–17. századtól vált általános liturgikus szokássá.
Február 3-án, Szent Balázs ünnepén a katolikus templomokban napjainkban is tovább él a hagyomány. A pap egy András-keresztet formázó két égő gyertya fényénél megáldja a híveket, valamint testi és lelki védelmet kér a számukra.
A szertartás különösen a gyermekek védelmében volt jelentős, hiszen a középkorban a torokgyík és más fertőző betegségek is gyakoriak voltak, ezért a családok Szent Balázshoz fordultak közbenjárásért.
A 20. századi magyar irodalom egyik vezéralakja számára szintén különleges jelentőségű volt a Balázs-áldás. Babits Mihálynál súlyos gégerákot diagnosztizáltak, majd 1937 nyarán a műtétjére várva megírta a Balázsolás című versét, amelyben gyógyulásáért fohászkodott a szenthez.
A költő felidézi gyermekkori templomi élményeit, amelyet a felnőttkor félelmekkel és kiszolgáltatottsággal teli világával állít szembe.
A betegség és a halál közelségében Babits Mihály újra lelki támaszra lel. A vers így a személyes fohász mellett a Balázs-áldás élő jelentőségét is megmutatja: a hit a legsúlyosabb pillanatokban is vigaszt nyújthat.
„Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.”
Szent Balázs alakját gazdag legendakör övezi, amelyben a csodás gyógyítás, az isteni oltalom és a teremtett világgal való különleges kapcsolat egyaránt megjelenik.
A hagyomány szerint, amikor Szent Balázs megmentette a halszálkától fuldokló gyermeket, Istentől kérte, hogy mindazok, akik az ő nevében gyógyulásért folyamodnak, részesüljenek kegyelmében.
A hálás édesanya ekkor ételt és gyertyát vitt a püspöknek a börtönbe, amely megmagyarázza a Balázs-naphoz kapcsolódó gyertyafelajánlás szokásokat is. A legendák szerint Szent Balázs fogsága idején is segített az embereken, és számos beteget gyógyított meg.
Szent Balázs kivégzéséhez szintén csodás események kapcsolódnak, hiszen amikor vízbefojtásra ítélték, nem süllyedt el, hanem a tó felszínén járva hívta ki bíráit hitük próbájára, akik közül sokan a vízbe vesztek.
A védőszent alakjához az állatokkal való különleges kapcsolat is hozzátartozik. Legendák szerint hegyi barlangja köré békésen gyűltek a vadállatok, és háziállatként engedelmeskedtek neki. Egyszer egy farkas elragadott egy malacot, de a püspök imájára nem pusztította el, hanem estére sértetlenül visszavitte a gazdájának. Szent Balázs így nemcsak a betegek, hanem az állatok és a nyájak oltalmazójává is vált.
Szent Balázs kultusza és a nevéhez fűződő szokások is a téli ünnepkör ősi hiedelmeit tükrözik. A vértanú ünnepe évszázadok óta a diákok, gazdák és a falusi közösségek életének fontos fordulópontja volt. A Balázs-járás vagy balázsolás olyan népszokássá vált, ahol a gyermekek házról házra jártak, énekeltek, verset mondtak, hogy tanítójuknak és saját maguknak is élelmet, és alamizsnát gyűjtsenek.
Magyarországon a legrégibb fennmaradt balázsolásról szóló ének 1650 körül keletkezett. A Szent Balázs napjához köthető szokások a Dunántúlon, az Ipoly és Nyitra környéki településeken, valamint a Csallóközben is népszerűek voltak.
Az iskolás fiúk úgynevezett Balázs-vitézekké váltak, akik jelmezben, papírcsákóval a fejükön, és fakarddal kezükben járták a falvakat, jó egészséget, bőséget és áldást kívánva.
A februári hidegben gyakran disznótort is tartottak, miközben a közösség a termés, az állatok és az egészség védelméért imádkozott. Magyarország különböző tájain ezen a napon szentelték meg a bort, a vizet, a kenyeret és a gyümölcsöt. A feljegyzések szerint a szőlősgazdák hajnalban a szőlőjük négy sarkán lemetszettek egy-egy vesszőt, és a területet körbejárva Szent Balázst hívták segítségül, hogy távol tartsa a madarakat és a kártékony hatásokat.
Szent Balázs napját a népi hagyományokban az egészség- és termésvarázslás, a gonoszűzés, a madárűzés, valamint az időjárásjóslás napjaként is tisztelték.
Február 3-án az emberek sokszor almát szenteltek, vagy pedig az alma héjával füstölték a beteg torkát, a fájdalom enyhülését remélve.
A délvidéki falvakban előfordult, hogy Szent Balázs napján gabonaszemekkel a zsebükben mentek templomba a hívek, amit később az állatok elé szórtak, hogy azok ne legyenek betegek. Németországban az állatokat még szenteltvízzel is megitatták, hogy megvédjék őket a tolvajoktól.
A magyar hagyományok szerint a keresztény vértanú napja a tél végét és a veszedelmes viharok közeledtét is jelzi, ezért a püspököt gyakran a kedvező időjárásért is segítségül hívták. A hiedelem szerint, ha február 3-án esik az eső, nyáron jég verheti el a termést.
Szent Balázs tisztelete már évszázadokon átívelve kapcsolja össze a hitet, a gyógyulás reményét és a népi hagyományokat. A Balázs-áldás szertartása és az ünnepéhez kötődő szokások mind azt fejezik ki, hogy az ember a testi és lelki bajok idején sem marad magára.
A keresztény egyház február 3-án Szent Balázs vértanúra és püspökre emlékezik. A torokbántalmak védőszentjének alakját a Balázs-áldás szertartása és számos népi hagyomány őrzi. Babits Mihály költő halálos betegségének idején is fohászkodott a szenthez, miközben megírta a Balázsolás című me...
Az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskolában mutatták be a Márton István. Versenymű hegedűre és szimfonikus zenekarra című kottakiadványt, ami egy olyan mű partitúrája, amely a kárpátaljai professzionális zenei kultúra egyik alapító alakjának életművéből kínál reprezentatív, nemzetközi sz...
Füzesi Magda költő, újságíró 1952-ben született Nagyberegen, 1969-ben érettségizett a Nagyberegi Középiskolában. 1980-ban szerzett bölcsészdiplomát az Ungvári Állami Egyetemen. Előbb Beregszászban nyomdász, 1975-től újságíró, a Beregi Hírlap munkatársa, majd főszerkesztője. A lap magyar kiadásának f...
Kisvárdán, a Kárpátalja Házban nyílt meg Kovács Éva beregszászi festőművész Érzések és hangulatok – a látott világ nyomában című kiállítása, amely egy elmélyült, csendes szemlélődésre hívó alkotói világba vezeti a látogatót. A tárlat nem csupán képeket kínál, hanem belső találkozásokat is:...
