Írta: Marosi Anita | Forrás: karpatalja.ma | 2025. február 16.
Dolhai és petrovai Petrovay Ákos (Farkas, László, Bánó) az Ung vármegyei Császlócon látta meg a napvilágot 1823. február 15-én Petrovay István alispán, főszolgabíró, főjegyző, kassai kincstári igazgató és Dráveczky Eszter családjában. Keresztatyja a nagyapja, Petrovay József volt, keresztanyja pedig anyai nagyanyja, báró Hellenbach Johanna, Dráveczky Józsefné lett.
Ákos és testvérei (Lökös, Bogdán, Malvina) régi nemesi család sarjai voltak. A Petrovay család ősei Máramaros vármegyéből származtak, s közeli rokonságban álltak a Dolhai családdal. Nevüket az egyik ősi birtokukról, Petrova helységről kapták. A család címere egy pajzs, melynek vörös színű mezejében arany zsinóron függő kürt, fölötte jobbról aranycsillag, balról félhold ragyog.
Petrovay Ákos Császlócon nőtt fel római katolikus vallásban. Később jogot tanult. 1845-ben másod-, 1847-ben első aljegyzője lett Ung vármegyének, majd táblabíróvá választották.
Aktív szerepet vállalt az 1848/1849-es szabadságharcban. Először a Mieczyslaw Woroniecki-féle vadászcsapatból és a Gömör megyei újoncokból Pesten alakuló 38. honvédzászlóaljban harcolt. 1848 novemberében zászlóaljával Aradra vezényelték. Érdemeiért Bem Józseftől századosi, majd őrnagyi rangot kapott. 1849 áprilisának végétől már Temesváron csatázott. 1849. augusztus 20-én a bánsági V. hadtest maradványával Borosjenőn tette le a fegyvert.
A szabadságharcot követően birtokára vonult vissza, hivatalt nem vállalt. Társadalmi téren érvényesítette képességeit. Neve összeforrt az ungvári gazdasági egyesülettel és színházzal, a Deák-kör nevével. Tagja volt az Ung vármegyei honvédegyletnek.
1854-ben megnősült, Thuránszky Máriát (†1917) vette feleségül. Nem született gyermekük.
Lassan a közigazgatási életbe is visszatért. 1860-ban és 1867-ben közfelkiáltással másodalispánná választották Ung vármegyében. 1869-ben a Szobránci, 1871-ben a Kaposi járás országgyűlési képviselője lett. 1877–1884 között kataszteri felügyelőként tevékenykedett Budán. 1885-től pénzügyi titkár volt.
1887-ben nyugdíjba vonult, és visszatért császlóci birtokára, ahol gazdálkodással töltötte élete hátralévő napjait. Szülőfalujában érte a halál 70. életévében, 1893. március 31-én. Itt helyezték örök nyugalomra.
A kárpátaljai Együtt irodalmi, képzőművészeti, humán tudományi folyóirat lapszámainak bemutatója Magyarország Beregszászi Konzulátusán immár szép hagyománnyá vált. Az Irodalmi kilátó címet viselő találkozóra ezúttal szeptember 16-án került sor a külképviselet Munkácsy termében.
Beregszászban, az Európa-Magyar Ház udvarán talált otthonra Zahoray János festőművész emléktáblája (1835-1909), aki 1901-1909 között a Vérke-parti városban élt és alkotott. Az avatóünnepségre többen összegyűltek, hogy leróják kegyeletüket a festőművész előtt, hogy meghallgassák az őt méltató gondola...
Közel ezren töltötték meg szeptember 13-án a beregszászi Barátság Stadiont, hogy részt vegyenek a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Beregszászi Képzési Központjának hagyományos családi napján. Az esemény külön öröme volt a tombolasorsolás, amiből a szervezők a befolyt összeget a beregszászi Oázis ját...
A színház nem csupán egy kulturális közeg, hanem egyszerre nagyszerű közösségi tér is, ahol az emberek találkoznak, az előadás előtt megbeszélik ügyes-bajos dolgaikat, utána pedig személyesen, vagy a közöségi média segítségével megvitatják az előadás során látottakat. Megbeszélik azt, hogy a szóban ...
