Kárpátalja anno: J. Lányi András, a Kárpátok szerelmese

Nemrég egy nagyon szívhez szóló könyv akadt a kezembe. Szívhez szóló annak, aki szereti Kárpátalját, a Kárpátok hegyeit, élővilágát. Horváth József szerkesztésében Szarvasbőgés a Kárpátokban címmel jelent meg 2018-ban az a kiadvány, ami J. Lányi András vadász és erdész élményeit írja le.

Már az egyes fejezetek címe is felkeltheti az olvasó érdeklődését: Ébred az ősrengeteg, Megzavart nász, A vén basa, Friss havon a Kárpátokban…

Magáról J. Lányi Andrásról – ahogy a könyv ajánlója is írja – csak keveset tudni. Több szállal is kötődött a Kárpátok vidékéhez, rendszeresen publikált vadászlapokban. Egyetlen könyve 1926-ban jelent meg Kárpáti vadászélmények címmel.

A Vadászat Halászat Weekend Turisztika című lap 1935. május 23-i számában találunk róla némi információt:

„Született 1887. évben. Korán elhunyt édesatyja, néh. Károlyi Tibor gróf erdőuradalmainak erdőmestere, vezető főtisztje, szintén kiváló, nagytudású, szenvedélyes vadász és természetrajongó volt első tanítómestere. Az apától örökölt vadászszenvedély és természetimádat a fiút is az erdészi pályára vitte. Iskoláinak elvégzése után néh. Sohönborn-Buchheim Frigyes Károly gróf Bereg megyei 232.000 holdas uradalmához került, ahol hosszú évek során, egészen Hazánk összeomlásáig, mint főerdész és vadászmester működött. Az óriási kiterjedésű erdőuradalomban, – melynek nagyrésze érintetlen, ember alig járta ősrengeteg volt, – bő alkalma nyílott határtalan vadász szenvedélyének hódolni. Évről-évre állandóan a Kárpátok ősrengetegeit bújta, így természetesen szinte ösztönszerűleg rákényszerült a vad természetének, életmódjának, szokásainak állandó megfigyelésére, mely hovatovább mindinkább a vérébe ment át, úgy, hogy ma világviszonylatban is alig van nála az erdő állatvilágának alaposabb ismerője. Ehhez sokban hozzájárult vas szervezete is. Fáradtságot, éhséget, csikorgó, dermesztő hideget, havas, szeles, viharos időjárást, nagy hőséget egyszerűen nem ismert. Határtalan szenvedélye űzte, hajtotta; a titokzatos, gyönyörű, nagy rengeteg húzta vonszolta új és új megismerésekre. Soha nem tudott betelni az erdő csodás, rejtelmes szépségeivel, így érthető, hogy oly sok feledhetetlen, érdekes és izgalmas vadászélményben volt része, amely csak kevés halandónak juthat osztályrészül. Az óriási vadászterület a legelsőbbrendű vadállományt rejtette. A világhíres, kiváló kárpáti szarvas, medve, vaddisznó, farkas, hiúz és őz szebbnél szebb példányai találtak benne biztos, eszményi menedéket. Mint vadászt kizárólag csak a nagyvad vadászata érdekli, ezek közül is a legjobban a medve, disznó és a farkas. Igaz, hogy minden vadászszivet e három dobogtatja meg a legjobban. A vadászat módja közül a legszebbnek a cserkészetet, a legizgalmasabbnak, legférfiasabbnak, a legnagyobb ügyességet igénylőnek, az ebek által ostromolt medvének és disznónak a belopását tartja. Különösen a medve az, amely mindég lázba hozta hevesen dobogó vadászszivét. A magasan ívelő vadászéletnek hirtelen végét szakította a bűbájos felvidékünk elszakítása. A megszállók több ízben bebörtönözték, végül valósággal kiűzték gyönyörű hegyei közül. Azóta állandóan betege az imádott Kárpátok elvesztésének. Gondolatai, lelke állandóan ott járnak és keservesen sírják vissza az elrabolt gyönyörű múltat. A beregi Kárpátokon kivül mint vendég és jóbarát, rengeteget vadászott: Máramarosban, a naszódi havasokban és Hunyadi megye ősrengetegeiben is és a temérdek élményről sokat mesélnek az egész tálcáját betöltő trófeái. Tudását, megfigyeléseit számtalan cikkben, tanulmányban és értekezésben hozta nyilvánosságra. Rendszerint a régi »Nimródba« és a »Nimród Vadászújság«-ba írt. Ma lapunknak egyik legértékesebb, belső munkatársa, írásai mindég érdekesek, lebilincselők és tanulságosak.”