Kárpátalja anno: Gazdag Bertalan, a nagybégányi citerakészítő és zenész

Nincs már az élők sorában, de az emlékét még őrzik Nagybégányban. Gazdag Bertalan citerakészítő nevét ma is emlegetik a településen.

1988-ban Penckófer János készített vele riportot. Akkor épp 60 esztendős volt. A cikk az Új Hajtás (A Kárpáti Igaz Szó irodalmi és Kulturális melléklete) oldalán jelent meg A nagybégányi hangszerkészítő címmel.

„Gazdag Bertalan az év januárjában töltötte be a 60. életévét. Ebből 47 évet a mindennapi munka mellett a zenélésnek és a hangszerkészítésnek szentelt. Nevét a falu határain túl is ismerik. A Területi Honismereti Múzeumban több hangszerét őrzik. Az elismerés jele az is, hogy felkérték, vegyen részt az idén a Csehszlovákiában rendezendő, népi hangszereket bemutató kiállításon. A gyerekek az iskolában gyakran játszanak Gazdag Bertalan citeráin.

»Igen, tősgyökeres bégányi vagyok. Édesapám is itt született. Nagyon-nagyon szerette a zenét, a hangszereket – vallja magáról a hangszerkészítő, akivel otthonában beszélgettem el. – Legszívesebben klarinéton játszott. Ez volt a kedvenc hangszere. Nem tudom, hogyan volt rá ideje hat gyerek mellett… Mi négyen, fiúk, korán megtanultunk zenélni. Citerázni. Én tizenhárom éves koromban. A szomszéd fiúkkal együtt (összesen hatan) zenekart is alakítottunk.

Az volt az igazi! A fonóban, hántóban, lekvárfőzőben zenélni! Meg hát a fiatalság, ugye… Bár még csak 60 éves vagyok.

Honnan volt citerám? Hát magunk eszkábáltuk! A kottát nem ismertük (a mai napig sem ismerem), csak úgy a fülünk után csináltuk. Addig próbálgattuk, míg nem találtuk jónak. De az semmi! Az volt ám a bosszúság, amikor tönkrement! Mert kezdetben egy darabból próbáltam kifaragni. Az ember azt gondolta, hogy na, még egy cseppet kivájok belőle… És pont akkor repedt szét!

A vájás egy hétig is eltartott. Szerszám alig volt! Aztán több darabból próbáltam összeállítani a hangszereket. Ma már, ha a faanyag elő van készítve, minden kellék megvan, három nap alatt elkészítek egy citerát.

Miért is vállalkoztam erre? Azért, mert érdekelt ez a hangszer és mert nehéz volt beszerezni. Tehát szükségből is.

A citerák felét általában bükkből, a többi részét: két oldalát, fenekét vagy juharból, vagy fenyőből, néha kőrisfából készítem. A felső részét pedig mahagóniból – ha hozzájutok. Ezeknek a citeráknak a csavarjait ócska zongorából szereztem. Velük spanolom ki a húrokat. Azok acélból vannak. Az üzletekben kapható gitárhúrok közül csak egy használható.

Az én citeráimon általában hat darab primhúr és négy darab basszushúr van. A hangbeosztás a gitáréhoz hasonló.

Készítettem ajtóra akasztható hangszert is. Négy szabályozható húrját ajtózáráskor négy súly ütögeti. Unokáim nagyon szeretik.

Cimbalmot szintén csináltam. Pedálos cimbalmot is. Az elsőt 1970-ben. Na, ez már nem három nap alatt készül el! Itt egyetlen hangra négy húrt kell nagy pontossággal beállítani. De adódnak más nehézségek is.

A citerazenekarról külön kellene beszélni! Mindenütt szerepelünk, ahová meghívnak. Szívesen megyünk bárhová. A tévéstúdióban is voltunk már. Minden éven részt veszünk a járási barátság-fesztiválon. Ezeket a fellépéseket Tóth András klubvezető szervezi.

Más hangszerkészítőket nem ismerek, kapcsolataim nincsenek. A hangszerek formáját magam tervezem, hangolását a fülemre bízom. Ha jó a kedvem, ropogósat játszom, talán a leggyakrabban a Kis kút, kerekes kút című nótát. Ha szomorúan ülök le játszani, akkor pedig a Majd amikor én nem leszek kezdetűt.

Mert én gyakran megteszem azt, hogy nem tévézek a családdal, inkább játszom magamnak. A tévé, a tévé! Most már csak ez kell a fiataloknak! Zenének – magnó. Szórakozásnak – diszkó.

Sajnos mi is egyre ritkábban jövünk össze zenélni. Együtt csak akkor játszunk, ha szerepelünk. Régebben esténként is megtettük, csak úgy beszélgettünk, zenéltünk.

Három gyerekem, öt unokám van. Családunkban mindenki szereti a zenét. Két öcsém, fiam, vőm kis segítséggel már készítenek hangszert. Szívesen megtanítok bárkit arra, amit tudok.

Nagy tervem van! Nem untam én meg se a cimbalmot, se a citerát, de most úgy érzem, hogy új hangszert kell készítenem. Hárfát. Csak azt tudnám, hol lehetne egy hárfát megnézni! Mert akkor megpróbálkoznék vele…«

A 60 éves hangszerkészítő mesternek jó egészséget kívánunk, hogy a nyugdíjas években tovább zenélhessen a saját és környezete örömére. És készítse el a megálmodott hárfát.”