Advent harmadik hete szinte minden családban a karácsonyra való felkészülés jegyében telik. Természetes módon az ünnepre való ráhangolódás állt a Nagyberegi Tájház évadzáró programjának középpontjában is.
A mostani alkalom résztvevői – a Beregdédai Gimnázium alsós diákjai – szépen előadott karácsonyi énekekkel már a kezdetek kezdetén meghitt hangulatot teremtettek. Mindezt még fokozta az adventi koszorún meggyújtott gyertyák, valamint a szobában elhelyezett fenyőágak, később pedig a megsült mézeskalácsok illata.
De mielőtt a gyerekek hozzáláttak volna az ünnepi sütemény elkészítéséhez és díszítéséhez, Gál Adél, a tájházat működtető Pro Cultura Subcarpathica munkatársa, programfelelős arról beszélt, hogy az elmúlt évszázadok során Európában és a magyar nyelvterületen miként alakultak ki a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó népszokások, hogyan honosodott meg és terjedt el különböző vidékeken a karácsonyfaállítás, milyen régi időkre nyúlik vissza a kántálás, a betlehemezés.
Apropó, betlehemesek! A foglalkoztató szobában javában zajlott a mézeskalácsok díszítése, amikor a Sárosorosziból érkezett betlehemes csoport kért bebocsátást. Az angyalok és a pásztorok előadták az Üdvözítő megszületésének történetét, s arra biztattak minden jelenlevőt, hogy fogadja be a szívébe Krisztust.
A gyerekek ezen a verőfényes decemberi napon az udvaron örömmel próbálták ki a különböző népi játékokat, a csigaversenyt, a gólyalábat, a nyári sítalpot stb.
A résztvevők Olasz Piroska, a tájház gazdaasszonya jóvoltából finom kemencés édességet – hagyományos diós, mákos kőttest – is megkóstolhattak.
