Írta: Lengyel János | Forrás: KMMI-sajtószolgálat | 2013. március 06.
Február 27-én a Napkelet Egyesület a békásmegyeri Attila Szállóban az Irodalmi Teadélután című programsorozat keretében látta vendégül Füzesi Magda kárpátaljai születésű költőt és Dinnyés József daltulajdonost, református kántort. A nagyberegi poétának 2012 decemberében a Kráter Kiadónál jelent meg Kagylóének című verses kötete, ahol a verseket maga a szerző válogatta össze.
Botz Domonkos író-újságírónak, az est házigazdájának bevezetőjét követően Dr. Szabó Józsefné Jobák Márta elszavalta az Ima mindenkor című Füzesi verset.
Dinnyés József a költőnő megzenésített verseiből adott elő egy csokorra valót. Elmesélte az első kárpátaljai útját, kitért arra, hogyan ismerkedett meg egy fiatal újságíró nővel, aki időközben a magyar irodalom egyik jelentős alakjává vált. Az első zenei blokk öt verset tartalmazott, Dinnyés kiemelte a Hazáról című költemény utolsó két sorát, ami egyszerűen, de lényegre törően jellemezte a Szovjetunió állampolgárainak mindennapjait: Úgy szeretnék önmagammal önmagamra maradni.
A rögtönzött interjú során Botz Domonkos a kisebbségi létről, a Szovjetunióban, illetve Ukrajnában megélt élményekről kérdezte a költőnőt. Válaszában Füzesi Magda rámutatott arra, hogy kisebbséginek lenni egyben jó iskola is. Érdekes ellentét alakult ki kérdező és válaszadó között a Téli éjszakák című vers kapcsán. Előbbi azt rendszerbírálóként értelmezte, holott a szerző elmondása szerint ez egy szerelmes vers. Ez a tény is azt mutatja, hogy az igazán nagy költők versei egyszerre több dologról is szólhatnak. Füzesi Magda erre reagálva elmesélte a Sirályok az Ungon című versének érdekes történetét: az ungvári egyetemen úgy értelmezték, hogy a műben szereplő huszonhét sirály az SZKP XXVII. pártkongresszusát jelképezi.
Füzesi Magda a kárpátaljai Nagyberegen született, 2005-ben települt át Budapestre, de ma már Erdélyben, Kolozsvárott él. Egy életút a kisebbségből a kisebbségbe. A Kárpátaljai Hírmondó főszerkesztőjét ma már méltán nevezhetjük a Kárpát-medence költőjének. Ahogy ő mondja magáról: Nagyberegen az édesanyám lánya vagyok, Budapesten a lányom anyja vagyok, Kolozsváron a férjem felesége vagyok.
Minden, a határokon túl élő, magyar számára megszívlelendő a költő egyik gondolata: A kisebbségi létnek is vannak ajándékai.
Egy csokor friss virág, egy új reményt adó hajtás, egy csepp forrásvíz. Ilyen hatással van a közönségre és a kárpátaljai magyar közösségre a fél éve alakult Búzavirág citeraegyüttes. Markó Veronika citeratanár nagy lelkesedéssel és türelemmel gondozza a kis „palántákat”: Orosz Tamást, Pércsi Annát, ...
Együtt a tűz és a víz. A XIX. század legnagyobb önbizalmával bíró férfiújának találkozása egy önbizalomhiánnyal küszködő szerény emberrel. Hogyan lesz ebből szép, igaz és mély barátság? Hogy párosul mindez feltétlen hittel és bizalommal? És vajon ki hozta össze a két költőt? Ezekre a kérdésekre kere...
„A muzsalyi határban gyönyörű ligetszerű tölgyerdők közt fekszik az Erdő-baktának is nevezett puszta, csinos kastélylyal és jól berendezett gazdasággal. Határában néhány év előtt árokásás alkalmával igen régi vaskardokat, sarkantyúkat s egyéb lovas szerelvényt találtak. Hajdan falu volt, mely a XIV....
Gabóda Éva, a Rákóczi-főiskola Pedagógia Pszichológia Tanító Óvodapedagógia Oktatási Intézményvezetés Tanszékének adjunktusa, oktatója évtizedek óta foglalkozik kézműveskedéssel, mint mondta, ez a színes és igazán kellemes tevékenység az élete része.
