Írta: Horváth Sándor | Forrás: Kárpáti Igaz Szó | 2011. január 25.
Talán úgy illene, hogy a Magyar Kultúra Napja ürügyén megfogalmazandó gondolataimhoz a Himnusz valamelyik sorát válasszam. Hisz nemzeti imánk megszületését is méltatjuk. A titkot azonban Saint-Exupéry kis hercegének megszelídített rókája árulta el: "jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
Hogy mi köze a kultúrának ehhez a költőien megfogalmazott alapigazsághoz? Válaszom egyszerű: általa teremtetik a szemmel láthatatlan lényeg.
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a kultúrán csupán a művészeteket, illetve azok befogadását értik. S a műveltség színvonalát bizonyos tudáshalmaz birtoklásával mérik. Pedig a dolog ennél jóval összetettebb. Jómagam ide sorolom az általában azért elfogadottak (olvasottság, széles látókör, írás-, kommunikációkészség...) mellett a jóságot, az együttérzést, a toleranciát, s még hosszan sorolhatnám a tulajdonságokat, melyek éppen szemmel láthatatlan voltuk miatt teszik nemessé az embert, emelik közösséggé a tömeget.
A kultúra – e szélesebb értelmezésben – életünk mércéje és lényege. A társadalom milyenségét meghatározó eszencia.
S, ugyebár, beszélünk még viselkedés-, politikai, közösségi kultúráról, de jelzőként még számos kifejezést elé biggyeszthetünk. E szövegkörnyezetben hihető a megállapítás: talán a legfontosabbat, az emberi értelmet, értéket méltatjuk e napon.
S mit jelent, mennyit ér a kultúra, ha magyar?
Közhelyek hangoztatása nélkül ugyancsak nehezen megválaszolható kérdés. Talán szerencsésebb is lenne költőinek felfogni. Viszont sajátos, kisebbségverte viszonyaink közt vergődve a válaszkísérletek szolgálhatnak némi fogózkodóval, támponttal.
Bár éppen a politikai nemzetegyesítésre tett kísérlet eufórikus idejét éljük, igazából mégiscsak a magyar kultúra emelhet fel, őrizhet meg minket. Hisz még Magyarország polgárait is elválasztják egymástól bizonyos, az országénál makacsabb, alattomosabb határok. Érdekkülönbség van a város és a vidék, a tőkés és a munkavállaló között. Feszíti, szakítja az egységet a cigány-, a zsidógyűlölet. A pártpolitika is szekértáborokba kényszerít. Mindez sekélyesíti és morzsolja az utódállamok magyar közösségeit is. Ezért van (lenne) nagy szükség valami olyan erőre, mely nem csupán a látszat szintjén egységesít, hanem a lelkeket is összetartja.
Ez a kultúránk, mindaz, amit a szívünkkel látunk.
Ünnepélyes keretek között tartották meg Lakiteleken az ASzakkör program 5 éves jubileumához kapcsolódó szakköri zárókiállítást, melyen a külhoni szervezetek, egyesületek képviselői vettek részt. A Nemzeti Művelődési Intézet által szervezett esemény a Kárpát-medence magyar közösségeinek alkotóerejét,...
Talán nincs is olyan lokálpatrióta, aki ne hallott volna az ungvári miniszobrokról. A bronzból készült miniatűrök hamar Kárpátalja megyeszékhelyének népszerű látványosságává váltak. Az első ilyen alkotás 2010-ben tűnt fel az Ung folyó partján. Az azóta eltelt 15 év alatt több mint 70 miniszobor kész...
Liszt Ferenc életét bemutató több mint 800 levél és 3 napló vált szabadon hozzáférhetővé az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) és a Zeneakadémia Liszt Ferenc Emlékmúzeuma és Kutatóközpontja közös projektjének eredményeként a nemzeti könyvtár Copia tartalomszolgáltatási felületén. A közzétett anyagna...
Közvetlen, jóindulatú, segítőkész. A zene kislány kora óta meghatározó szerepet játszik az életében, amit mindmáig szívvel-lélekkel végez. A református egyház is közel áll hozzá, s családjához. Közel húsz esztendeje orgonál a beregszászi templomban. Szabad idejét a családjával tölti, mivel két fiúgy...
