IX. Irodalmi karaván Péterfalván

A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége idén immáron kilencedik alkalommal szervezte meg az Együtt Írótábor keretében az irodalmi karavánt, melynek során számos településre látogattak el íróink, költőink. Így jutottak el november 4-én Péterfalvára is, ahol a községi könyvtárban találkoztak írók és olvasók.

Az irodalomkedvelők lelkes kis közössége bőven meríthetett ihletett a felolvasott szemelvényekből, részletekből, frissen értesülve a nemrégiben megjelent kiadványokról. Az Együtt folyóirat szerkesztőbizottságának, illetve a Kovács Vilmos Irodalmi Társaságnak tagjai eszmecserét folytattak térségünk hagyományőrzőivel, a Kölcsey Ferenc Középiskola diákjaival és minden, a kultúra iránt elkötelezett jelenlévő érdeklődővel.

A Kárpátaljai Magyar Irodalmi Napok keretében megvalósuló program második állomása volt Péterfalva, nagyszerű alkalmat teremtve az elismert művészek és lehetséges utódaik összeismertetésére. Az író-olvasó találkozón Pallagi Ágnes könyvtárvezető, az est háziasszonya köszöntötte dr. Dupka Györgyöt, a MÉKK elnökét és irodalmi „tevegelő” társait: Marcsák Gergelyt, Shrek Tímeát, Csordás Lászlót, Kertész Dávidot, Ráti Emesét, Varga Nikolettát és Lőrincz P. Gabriellát, akik a találkozón párbeszéd kialakítására, őszinte véleményformálásra buzdították a jelenlévőket. A 2002 óta létező Együtt új szerzőkkel gyarapodott, gazdagítva az egyetemes magyar irodalmat. Az ő munkásságuk megismertetése is célja az Irodalmi Karavánnak, eljuttatni a friss szellemi értékeket a kárpátaljai kulturális központokba.

Dupka György idén doktorált, s e jeles esemény apropóján pár mondatban összefoglalta személyes álláspontját a tanulásról, megosztva gondolatait a képzések és az „agytágítás” fontosságáról: „Az ember mindig legyen kész új ismeretek szerzésére… Ez az irodalmi találkozó nem egy előadássorozat, hanem egy meghitt beszélgetés a pedagógusokkal és a magyar kultúra helyi munkatársaival, akik közel érzik magukat a művészethez. Ők jelentenek értő füleket műveink meghallgatására.” November 4-re, mint gyásznapra emlékezett, a múltat felidézve utalt a hónap szomorú eseményeire. 1956 mellett a második világháború utáni meghurcoltatás borzalmas, a kárpátaljai magyarságnak súlyos veszteséget okozó napjaira is gondolunk, amikor is ezreket vittek el lágerbe elpusztulni. Ők azok az emberek, akik „meghaltak magyarságukért, hitükért, nyelvükért”. A Marcsák Gergely által megzenésített ismeretlen költő tollából eredő Lágerima sorai élénken vetítették a közönség elé a tragédia napjainkig ható következményeit. Az utókor – leszűrve a tanúságot – annyit tehet, hogy méltóképpen állít emléket az áldozatoknak – s erre az egyik legjobb eszköz az irodalom.