Írta: Hegedűs Csilla | Forrás: KMMI-sajtószolgálat | 2014. szeptember 22.
Magának a perecnek a korai középkorra visszanyúló története van. Állítólag már a VI. században említést tesznek róla történelmi források. A néphagyomány szerint egy bajorországi pék találta fel, akit a király azzal bízott meg, hogy készítsen egy olyan kalácsot, amelyen át háromszor is megláthatja a napkorongot. A középkorban a pórnépnek tilos volt perecet készíteni, kolostorokban sütötték, misztikus jelentéssel ruházták fel, mondván, a három lyuk a Szentháromságot jelképezi.
A XIV. század óta a perec a német pékek szimbóluma. Speyer városban áll egy szökőkút, amely egy kisfiút ábrázol pereccel a kezében. Az ottaniak évente megszervezik a saját Brezelfestjüket.
Pár évvel ezelőtt az ország kapujában fekvő Asztély elöljárósága úgy döntött, hogy valami helyi specialistással „fűszerezik” meg a falunapokat, s rövid gondolkodás után a perec mellett döntöttek. Elsősorban azért, mert hasonló csemegét a szomszédos falvakban nem készítettek (vagy nem úgy készítettek).
A perec összetevői általában liszt, víz, margarin, tojás és élesztő. Fajtáját tekintve a perec lehet édes vagy sós. Az asztélyiak különlegessége az édes perec. A tésztát előbb vékony pálcikákra nyújtják, majd hurkot kötnek belőle. Ezután forró vízbe mártják (gyakorlatilag főzik a tésztát), majd kemencében húsz perc alatt ropogósra sütik. Egykor szinte minden asztélyi család foglalkozott perecgyártással, sokuk számára ez volt az egyetlen megélhetés. Ünnepekkor, vagy ha magas rangú vendéget vártak, az úton fakaput állítottak és pereccel díszítették fel. Állítólag 1938 novemberében Asztély lakosai perecekkel díszített kapuval várták a bevonuló magyar hadsereget. Az idősebbek úgy emlékeznek, hogy maga Horthy Miklós kormányzó is áthaladt a pereckapu alatt. A lóháton érkezők a kapuról szaggatták a perecet, a gyalogos katonákat pedig az asszonyok kosarukba rakott édes pereccel kínálták.
Persze nem mindegy, hogy milyen kemencében sül a perec. Régen minden asztélyi portán ott áll a búbos kemence, azonban ezek már eltűntek. Az önkormányzat a focipálya mellett építtetett egyet, hogy a jeles alkalmakra rendelkezésre álljon.
A jellegzetesen előbb főzött, majd kemencében sütött asztélyi perecről híres volt a kisközség, amelyet nemcsak a család részére sütöttek az asszonyok, kelendő portéka volt a vásárokban, és azt állítólag így kínálták: Friss a perec, ma kéthetes!
A negyedik asztélyi perecnap „főszereplői” nem kéthetesek voltak, éppen hogy frissen sültek. Papp Piroska, Kenéz Magdolna és Kádár Piroska helyben gyúrták, formálták és a községre jellemző búbos kemencében sütötték meg az ízletes pereceket, mint kiderült, sósat és édeset.
– A perec tésztája kelt tészta. A megkelt tésztát félmaréknyi darabokra szaggatjuk és 2-3 centiméter átmérőjűre sodorjuk, majd a két végét egybefonva perecformát formálunk belőle. A sósra természetesen sót és köménymagot szórunk, míg az édesre kristálycukrot és mákot. A kemencében szép pirosra sütjük őket – magyarázza Papp Piroska.
– Sokban különbözik a perec íze, hogy kemencében, és nem gáztűzhelyen sül?
– Teljesen más az íze – adja a választ Kádár Piroska. – A kemence egy utánozhatatlan illatot és ízt ad a perecnek. A kemencében téglán sül a finomság, nem pedig tepsiben, ami szintén egyedi ízt kölcsönöz.
Az asszonyok, akik aznap több száz perecet készítettek el, elmondták, az édes perec természetesen a gyerekek kedvence, míg a felnőttek, főleg a férfiak szívesen fogyasztják egy kis finom bor után mintegy kísérőként a sós és köménymagos perecet.
– Napjainkra már-már feledésbe merült ez a szép hagyomány, amelyet újjá szeretnénk éleszteni, és továbbadni a következő nemzedéknek – magyarázza Nagy Anikó polgármester. – A mostani perecsütésben nagyon sok asztélyi lakos, idősebbek és fiatalok egyaránt részt vettek. Rendezvényünk célja tehát, hogy történelmi, kulturális örökségünk megőrzésével és tovább adásával bemutassuk a helyi hagyományainkat, a gasztronómia mellett a népművészetünket, és hagyományőrző kulturális programok keretében néptáncainkat. Mindezek mellett minél több emberrel szeretnénk megismertetni a kemence használatát, annak kifűtését és a benne készült finomságok elkészítésének fortélyait – tette hozzá.
A vidám napon sokan részt vettek, főleg a nagyszínpad előtt tartózkodtak, hisz a kulturális program keretében többek között fellépett a Dercenből érkezett Gyöngyösbokréta néptánccsoport, a helyi Kékibolya, a beregdédai, bulcsúi néptánccsoport, a beregszászi Atasz tánccsoport, valamint a beregsurányi nyugdíjasklub, a helyi Őszirózsa nyugdíjasklub, illetve a Halra-bor zenekar.
A Polónyi Katalin Textilmúzeum Kárpátaljai egyik legértékesebb textilgyűjteménye. Magában foglalja megyénk területéről származó magyar és ruszin népviseletek egyes darabjait, különféle viseleti cikkeket és lakástextíliákat, valamint bemutatja az elkészítésükhöz használt eszközöket is.
„Magyarságunk bennünk él: szívünkben, kultúránkban, nyelvünkben hordozzuk” – hangzott el a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség által szervezett Kazinczy szépkiejtési verseny megnyitóján. A rangos megmérettetésnek idén immár huszonharmadik alkalommal adott otthont Kárpátalja legnagyobb magyarl...
A beregszászi székhelyű Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ az egyház örökségének bemutatására és megélésére törekszik, többek között ezért is döntöttek úgy, hogy múzeumot és kiállítást alakítanak ki az intézményben. A Gyökerek és ágak elnevezésű kiállítás célja a kárpátaljai görögkatolikusság hag...
Ünnepélyes keretek között vette kezdetét a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Rákóczi Napok elnevezésű többnapos rendezvénysorozata az intézmény falai között. A megnyitó esemény méltó módon idézte meg a névadó örökségét, miközben az intézmény jelenéről és jövőjéről is átfogó képet adott.
