Irodalom és közéleti szerepvállalás

Hová tart, milyen gyökerekből táplálkozik a Kárpát-medencei, ezen belül a mai kárpátaljai magyar irodalom? Vidékünkön és szerte a régióban miként alakul a magyar nyelv presztízse? Vajon végleg megszűnt-e a magyar irodalom évszázadokon át tartó nemzeti szerepvállalása? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) legutóbbi összejövetelének résztvevői.

Az Európa-Magyar Házban megtartott fórumon Zubánics László, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) elnöke, a rendezvény szervezője köszöntötte az egybegyűlteket, s beszélt arról, hogy a gyorsan változó világban a művészet, s ezen belül az irodalom is keresi a helyét.

Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Anyanyelvi Konferencia tiszteletbeli elnöke nagyívű előadásában arról szólt, hogy a magyar irodalomnak a kezdetektől fogva volt nemzeti felelősségtudata, amely talán a reformkorban és az 1848/49-es forradalom idején, valamint az azt követő időszakban csúcsosodott ki. Íróink, költőink közéleti szerepvállalása, az ország és a nemzet sorsáért való aggódás erőteljesen jelen van ugyanúgy a XX. század első évtizedeinek irodalmában, mint a második világháborút követően színre lépő alkotók munkásságában. Sem az 1956-os forradalom, sem az 1989-es rendszerváltás nem képzelhető el íróink, költőink közéleti szerepvállalása nélkül. Az utóbbi húsz évben mintha minden gyökeresen megváltozott volna. Akárcsak a digitális világ előretörésével az olvasási szokásaink. Holott az európai olvasáskultúrához a könyv szorosan hozzátartozik. A tanár úr előadásában arról is szólt, hogy a magyar nyelvet beszélők száma – nemcsak a Kárpát-medencében, hanem az egész világon – drámai módon alakul, erősen csökken.

Vári Fábián László József Attila-díjas költő, az Együtt című irodalmi lap szerkesztőbizottság elnöke emlékeztetett arra a herderi jóslatra, amely szerint a magyarság a XIX. század végére felolvad a szláv és a német tengerben. Bár rendkívül nagy sorscsapások érték nemzetünket a XX. században, annak mégiscsak sikerült megmaradnia. A nehézségeken kellően megedződött magyarság remélhetően sikerrel veszi az előtte álló újabb erőpróbákat is, mondta a József Attila-díjas költő.

Vidékünk szülöttéről, a XVIII. század második felében munkálkodó Beregszászi Nagy Pál nyelvészprofesszor életútjáról tartott előadást Zubánics László. Aki beszámolt arról is, hogy a beregardói Perényi-kúria kertjében álló kopjafa felújítása mellett a tudós-nyelvész szülőfalujában, Nagymuzsalyban hamarosan emléktáblát lepleznek le.

Az egybegyűltek ezután Csordás László irodalomkritikus A nyelv változása és a posztmodernség, valamint Kovács Eleonóra Nyelv, szöveg, sajtó, háború előadását hallgatták és vitatták meg.

Szemere Judit újságíró, a Kárpátaljai Hírmondó főszerkesztője a kárpátaljai magyar médiában „nyelvhasználatában” tapasztalható hibákra és visszásságokra hívta fel a figyelmet előadásában.

Dupka György lapkiadó az Együtt 2015. évi lapszámait elemezte, majd beszámolt a könyvkiadói tervekről is. 2015-ben a Nemzeti Kulturális Alap támogatása révén megjelent kiadványok közül három is felkerült az Ünnepi Könyvhét katalógusába. Szóba került a hagyományos irodalmi karaván is, amely előreláthatólag november első hetében keresi fel Kárpátaljai oktatási és kulturális intézményeit.

Szombat délelőtt a KVIT tagjai irodalmi kiránduláson vettek részt a Latorca völgyében, ahol többek között felkeresték a beregszentmiklósi Telegdy-Rákóczi várkastélyt is. Bartosh József, a kastélyt működtető Kalhan-A Alapítvány elnöke, felajánlotta, hogy szívesen helyet biztosítana magyar irodalmi rendezvényeknek is, amit a KVIT tagjai elfogadtak.