Irodalmi találkozó az Európa-Magyar Házban

A Kárpát-medencében az anyaországon kívül eső területeken élő irodalmároknak szent kötelességük figyelni egymásra. Nemcsak tudnunk kell a másikról, de publikációs lehetőséget is biztosítani kell a más-más régiókban működők számára. Szerencsére az utóbbi másfél évtizedben egyre több folyóiratnál ismerik el ennek az elvárásnak a fontosságát, hangzott el azon az irodalmi találkozón, melyre Beregszászon az Európa-Magyar Házban a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) szervezésében került sor.

 A fentiekben megfogalmazott gondolatoknak megfelelően a találkozón a helybeliek mellett Erdélyből, Felvidékről, a Vajdaságból és az anyaországból érkezett költők, írók, lapszerkesztők vettek részt.

A magyar költészet napján természetesen igen sok szó esett a poétika mai helyzetéről, az irodalom céljáról, arról, hogy mennyire népszerű ma a vers, s hogy a digitális világban van-e létjogosultságuk a hagyományos irodalmi folyóiratoknak. Zubánics László, a KMMI elnöke köszöntőjében arról szólt, hogy bár sokat változott a világ, az írástudók felelőssége továbbra is meghatározó jelentőséggel bír: az ember és az őt körbevevő világ megismeréséhez továbbra is nagy szükség van az irodalmárokra, akiknek szerencsés esetben a munkássága átnyúlik sok-sok nemzedéken. Vári Fábián László József Attila-díjas költő vitaindítójában arról szólt, hogy mostanáig sokan és sokféleképpen próbálták megfogalmazni a költészet lényegét. Ami nagyon fontos, hogy a költő és közönsége között létrejöjjön egy bensőséges kapcsolat. Ha a vers, a benne közölt gondolat megtalálja az utat az olvasóhoz, akkor volt értelme tollat ragadni.

A virtuális világok sokszínűsége ellenére a vers tartja a pozícióját, hangsúlyozta Karácsony Zsolt, az erdélyi Helikon irodalmi folyóirat szerkesztője, aki szintén meggyőződéssel vallja, hogy a vers a személyközi kapcsolatokra törekszik. A XXI. század embere ezért sem mondhat le róla. Az irodalom folyamatosan keresi a célját, fogalmazott Szalay Zoltán (Irodalmi Szemle, Felvidék). Bár mai világunkban egyre kevesebbszer fordul elő, hogy az irodalmárok fontos társadalmi-politikai szerepet vállalnak, s általában a mű és a befogadó közötti személyes kapcsolatot szoktuk hangsúlyozni, azért a költészet továbbra is közösségi ügy marad. „Az örök máglya tüzén izzik a vers”, idézte a vajdasági születésű Szabó Palóc Attila kedvenc költőjét, Koncz Istvánt. A továbbiakban pedig arról szólt, hogy az írói felelősségvállalás ma is létezik. Azt el kell ismerni, hogy az irodalmárokban egyre erősebben munkál egyfajta behódolási kényszer, hisz ezzel együtt az illető számára egy sor egzisztenciális kérdés is megoldódik.

Csordás László (Kovács Vilmos Irodalmi Társaság) arról szólt, hogy a költészet népszerűsítése érdekében nem kell lemondani a digitális világ nyújtotta lehetőségekről, de az olyan merésznek tűnő kezdeményezésekről sem, mint például az, hogy a költészet napja közeledtével a fiatalok papírra nyomtatott verseket osztogassanak a járókelőknek Beregszász központjában.

A fórum résztvevői egyetértettek abban, hogy az irodalom, a kultúra a műveltség hordozója, már csak ezért sem szabad lemondani róla. A találkozó második felében a jelenlevő költők saját verseikből olvastak fel.