Időszaki kiállítással tisztelegnek Helj László festőművész munkássága előtt a Horváth Anna Múzeumban

A művészet emlékezni és emlékeztetni tanít – talán ez lehetne a mottója annak az eseménynek, amelyre május 21-én került sor a beregszászi Horváth Anna Múzeumban. Az intézmény fennállása óta első ízben rendeztek itt időszaki kiállítást, s nem is akárkinek a munkáival nyílt meg új az korszak: Helj László festőművész halálának 10. évfordulója alkalmából nyílt tárlat az épület második emeletén.

Helj László élete és munkássága szorosan összefonódott Kárpátaljával – még akkor is, ha nem itt született. 1942-ben látta meg a napvilágot a Lembergi járásban, és ugyan tanulmányait reklámgrafikusként végezte el Lembergben, a sors végül Beregszászba vezette, ahol nemcsak élete párját találta meg, de művészi küldetését is itt teljesítette ki. A magyar kultúra és a beregszászi közösség iránti mély elkötelezettsége nemcsak képeiben, hanem életútjában is visszaköszönt.

Művészetében a kárpátaljai tájak, a népi építészet, templomok, szentélyek és faépületek kaptak hangsúlyt. Akvarelljei, olajfestményei, plakátjai és karikatúrái egyaránt a harmónia és az emberközeli látásmód jegyében születtek. A város emblematikus épületei is gyakran visszaköszöntek vásznain – egyfajta képes krónikát alkotva Beregszász múltjáról és jelenéről. Műveiben nem csupán a látvány rögzítése volt a cél, hanem a mögötte rejlő érzések, történetek és közösségi élmények megörökítése is.

Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja a kiállítást megnyitó beszédében kiemelte: különösen fontosnak tartja, hogy a kárpátaljai képzőművészet alkotóit nemcsak helyben, hanem a határon túl, például Budapesten is megismerhessék. Mint mondta, a tárlat nemcsak egy művész munkáit mutatja be, hanem Kárpátalja arcát is felfedi.

Tarpai József, a Horváth Anna Múzeum igazgatója beszédében felidézte, milyen személyes kapcsolat fűzte Helj Lászlóhoz. A 2000-es években szervezett kiállítások alkalmával ismerkedett meg a művésszel, akiben mély tiszteletet és szeretetet talált a magyar kultúra iránt – annak ellenére, hogy ukrán származású volt. „Egy igazi szimbiózis jött létre benne: ukránként is teljes szívvel szerette a magyar történelmet, nyelvet, hagyományokat” – fogalmazott.

A kiállítást mintegy ötven alkotás teszi teljessé, melyek többsége magángyűjtők felajánlása révén került ideiglenesen a múzeum falaira. Külön köszönet illeti Kovács Lászlót, Prófusz Mariannát, Sepa Jánost és Kutasi Csabát, akik értékes művek rendelkezésre bocsátásával járultak hozzá a tárlat gazdagságához.

Az esemény nemcsak egy életmű ünneplése volt, hanem egyfajta „zászlóbontás” is – ahogy Tarpai József fogalmazott –, hiszen a múzeum új, időszaki kiállításokra is nyitott kiállítótere ezzel a tárlattal debütált. A helyszín, a Horváth Anna Múzeum, amelynek létrejötte is egyfajta kulturális újjászületés eredménye, mostantól élő, változó tartalmú térként várja az érdeklődőket – helyieket és turistákat egyaránt.

A megnyitót követően a vendégeket nemcsak a művészet élménye, hanem a helyi ízek is marasztalták. A baráti beszélgetések és közös emlékezések méltó lezárását adták egy olyan délutánnak, amely Helj László szellemiségét és örökségét állította a középpontba.

A kiállítás a nyár folyamán látogatható a beregszászi Horváth Anna Múzeumban. Érdemes időt szánni rá – nemcsak a művészet, hanem múltunk jobb megértése miatt is.