Írta: dózsa | Forrás: karpataljalap.net | 2022. április 17.
Húsvétkor Jézus feltámadását ünnepli a keresztény világ. Áldozatával Krisztus megváltotta bűneinket, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. Ehhez az ünnephez számos szokás, néphagyomány fűződik, melyek valamilyen formában napjainkban is tovább élnek vidékünkön. Az életünk jelentős átalakulása ellenére is szinte mindenütt fennmaradt a tojásfestés és a locsolkodás szokása.
Számos kárpátaljai településen hagyomány a kézzel hímzett tojás készítése. Minden régiónak megvan a maga jellegzetes technikája is.
Vannak olyan vidékek, mint például Nagybereg, ahol máig a karcolásos ősi tojáshímzési technikát használják. Az általában hagymahéjban pirosra főtt tojásra karcolják a mintát szikével vagy valamilyen éles tárggyal. Emellett még a megszínezett tojásra sósavba mártott tollheggyel is készítenek mintákat, s ezt savval visszamaratott mintának nevezik.
Ugyancsak ismert a berzselt tojás, amikor a tojásokra apró, szép formájú leveleket kötnek, s ezzel együtt főzik meg a hagymahéjban. Főzés után a levél mintája szépen kirajzolódik a tojáson, mert a levéllel fedett részt nem színezi be a hagymahéj.
Nagydobronyban az 1950-es években csíkos tojásokat festettek, aztán jöttek a mintás tojások. Eleinte lóhere-, cseresznye-, szamócamintákat festettek, majd divatba jöttek a virágrajzolatok. Később minden családnak megvolt a jellegzetes mintája: tulipánvirág, kalocsai minták, árvácska, búzavirág vagy szegfű.
Salánk például a viasszal festett tojásról híres. A speciális íróeszközzel, a kiccével a megfő
tt langyos tojásra felviszik viasszal a mintákat, és aranyporral kenik be. A por csak a mintára tapad rá. A por helyett néha hagymahéjban főzik meg még egyszer a hímzett tojásokat. Ennek eredményeképpen a tojás egész felülete rozsdabarna színű lesz, kivéve a viaszos részt. Végül szalonnabőrrel kenik be, hogy szép fényes legyen. A régebbi motívumok közül máig ismertek a kakastaréjos, gereblyés, karácsonyfás minták. Ezenkívül elterjedtek az újabb virágmotívumokat ábrázoló minták is: labdarózsás, szegfűs, violás, tulipános.
Kárpátalján nagy hagyománya volt a locsolkodásnak is. Voltak olyan falvak, ahol a fiúk már hajnalban elindultak meglocsolni a lányokat. Ehhez általában egyszerű kútvizet használtak. A lányok annak örültek, ha minél több locsolójuk volt, a fiúk pedig egymással versenyeztek, ki tud minél több lányt meglocsolni és minél több hímest összeszedni. Később a kútvíz kölnivé szelídült. 20–30 évvel ezelőtt a lányoknak annyi locsolójuk volt, hogy akár 100–200 tojást is elosztogattak. Locsolás előtt nem maradhatott el a vers.
Nagyobb fiúk és lányok esetében a locsolást követően a vendégeket asztalhoz invitálják, megkínálják étellel-itallal.
Szokásaink mára átalakulóban vannak, a legtöbb településen már nem kell száz tojást meghímeznie a lányos édesanyának. A locsolkodás is visszafogottabb. A legények nem kelnek hajnalban… csak úgy ráérősen.
Máig mindenütt elterjedt a katolikusok körében a pászkaszentelés hagyománya. Református falvainkban is vannak különleges, magukat „makacsul” tartó szokások. Nagydobronyban például virágvasárnap reggelén szalagokkal feldíszített zöld ágat tesznek a lányos házak kapujára a nagyszülők vagy szülők. Ebből is tudták a legények, hogy hol laknak a lányok. Általában 12-13 éves korig rakják ki a lányos házak elé, a nagyobb lányok lakhelyét már nem jelzi zöld ág.
Szalókán máig élő húsvétvasárnapi népszokás az úgynevezett „gubázás”. A legények vasárnap este bejárják a lányos házakat, a legidősebb legény gubába öltözve. Elmondanak egy régi rigmust, és egy pár nyers tojást kapnak cserébe a lányoktól.
Sajnos, ahogy globalizálódik világunk, és egyre inkább elveszünk a multikulturalizmus és az értéktelenség zajában, úgy vesznek el sorra hagyományaink is. Azt javasoljuk kedves olvasóinknak, hogy védjék, őrizzék a családi, falusi, nemzeti tradíciót, mert csak ezek megőrzésével, továbbadásával, gyarapításával alakulhat ki szilárd önazonosságunk. Enélkül pedig elveszünk – Kárpátalján és mindenhol a világban.
Életének 97. évében, 2026. augusztus 8-án hajnalban elhunyt dr. Lizanec Péter nyelvészprofesszor, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének meghatározó oktatója, a Hungarológiai Központ volt igazgatója, a filológiai tudományok doktora, Ukrajna Érdemes Tudósa, valamint a Kárpátaljai Ma...
Vidékünk egyetlen más középkori erődítménye sem járt be olyan kacskaringós történelmi utat, mint az ungvári vár. Háromszor, három különböző helyen építették fel, teljesen más várépítési stílusokban, és legutolsó, mai helyén is számos átalakítást ért meg. Ismerkedjünk hát meg kalandos történetével!
A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület számára kiemelten fontos, hogy a fiatal generációk megismerjék és továbbvigyék szűkebb pátriánk kulturális örökségét. Ennek jegyében jelent meg idén legújabb kiadványunk, Tóthné Espán Margaréta Asztélyból perecet, Beregről szőttest, Csongorról seprűt – ...
Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi versvándor-tanár több mint egy évtized alatt huszonhárom országba, közel nyolcszáz településre jutott el, hogy sok százezer diáknak és felnőttnek közvetítse a magyar irodalmat. Kárpátaljára már tizenhárom éve rendszeresen ellátogat, megyénkben közel nyolcvan települ...
