Húsvéthétfő: a locsolkodás napja

A mai napot, vagyis húsvéthétfőt, szinte teljes mértékben a hagyomány uralja: a locsolkodás, a finom ételek, valamint a tojás, amit a nyúl hoz el. Hogyan alakult ki ez a képzet, hiszen a tojás a tyúkhoz köthető és nem a nyúlhoz. Mi volt előbb: a nyúl vagy a tojás?

Idén húsvéthétfő adja április nyitányát, vagy ahogyan egykoron nevezték, a lovagrendek, pásztorok és úgy általában, az állattartók, valamint a lovas katonák és a kovácsok égi patrónusaként is tisztelt Szent György havát. A mai nap már nem egyházi ünnep, hiszen Jézus Krisztus a kereszthalálát követő harmadnapon feltámadt, ráadásul a húsvét a böjtöt is megtörte, úgyhogy elérkezett a bőséges lakoma ideje, amelynek hagyományosan fontos eleme a sonka és a tojás. No és persze a torma sem maradhat el mellőlük, amely akkor jó igazán, ha úgy csíp, hogy az ember kettőt lát tőle.

Az asszonyok vasárnap a sonkát és a tojást, no meg az asztalra szánt egyéb finomságokat a templomba vitték, hogy megszenteljék, majd siettek haza, mert az a mondás járta, hogy aki gyorsan hazatér, az ügyes lesz a munkában. Húsvét hagyományos étele még a bárány is. Kora tavasszal aligha lehet ízletesebb finomságot a húsvéti asztalra tenni, mint a gyenge, fiatal bárányból készült sültet, és a mellé járó friss salátákat.

A mai napot hagyományosan a locsolkodás uralja, amely már kifejezetten világi szokás, szinte semmilyen egyházi eredete nincs. Talán csak annyi, hogy a piros tojás színe Krisztus érettünk kiontott vérét, valamint a szeretetet jelképezi. A szerelmesek nem véletlenül ez utóbbi gondolatból merítettek, hiszen eleink között dívott az a szokás, hogy a hajadon leány piros színű tojást csak a szíve választottjának ad. Virágnyelven így jelezte érzelmeit.

A húsvéti tojást hozó nyúl képzete csak a legújabb időkben, vagyis a 19. század elején terjedt el Magyarországon. Azóta sem tudni pontosan, hogy miért pont nyúl hozza a tojásokat. A legvalószínűbb teória szerint a német eredetű szokás egy félrehallásnak köszönheti létét. A középkorban ugyanis a német földesurakat jobbágyaik gyöngytyúkkal és annak tojásaival ajándékozták meg. A gyöngytyúk neve németül haselhuhn, de sok helyen egyszerűen csak haslnak nevezték. Vagyis húsvét kapcsán hasl és tojásairól beszéltek. Németországnak azonban voltak olyan tájai, ahol húsvétkor csak nyulat kaptak a jobbágyoktól a földesurak. A nyúl németül hase, és ez a két, nagyon hasonló szó, valamint a hozzájuk tartozó fogalom a népi szóhasználatban idővel egyszerűen összekeveredett. Ha helytálló ez a teória, akkor így jött létre ez a mulatságos képződmény, a tojásait őrző nyúl.

Egyébként már a 19. század végén élő eleinknek is gyanús volt, hogy itt valami nem stimmel. Ezt a vélekedést aztán egy népdal is megörökítette: