Honfoglalásunk emlékművei

Munkács, Nyitra, Dévény, Pannonhalma, Ópusztaszer, Zimony, Brassó: a történelmi Magyarország szimbolikus jelentőségű helyei, a honfoglaláshoz köthető fontos csaták, események tanúi, egyúttal az ezeréves magyar nemzet nagyságát bizonyító üzenőpontok az akkori külföld, valamint a jobbára a korabeli határterületeken élő nemzetiségek felé. A millenniumra készülődve 1894-ben ezt a hét helyszínt jelölte ki Thaly Kálmán történész, országgyűlési képviselő a honfoglalás emlékműveinek elhelyezésére.

A Hősök terén álló millenniumi emlékművet mindenki ismeri, a fenti helyszínek azonban mára jórészt elsikkadtak a nemzeti emlékezetben. Nem utolsósorban új gazdáik hanyagsága, de még gyakrabban tudatos rombolása miatt. A hét emlékműből Trianon után öt került az országhatáron túlra, s az új honfoglalók nehezen viselték a látványukat is, így némelyiknek ma már csak hűlt helye látható. A legkövetkezetesebb múltpusztítást a szlovákok végezték: a ma Pozsony külvárosának számító Dévényt, mint oly sok magyar, de legalábbis közös emléket, előbb szőröstül-bőröstül saját örökségük részévé tették, majd a vár hatvanas években kezdődött újjáépítési munkálatai során a magyar emlékoszlop nyomát is eltüntették. Máshol – Nyitrán, Szerbiában, Brassóban – legalább egy talapzat, egy torzóként megmaradt vagy épp funkcióját vesztett, de még álló építmény emlékeztet a magyar honfoglalásra: igaz, gyaníthatóan a múltmásításban elkövetett trehányságnak köszönhetik létüket. Csoda egyelőre csak Munkácson történt, ahol 2007-ben egy Kárpátaljáról Amerikába szakadt lokálpatrióta, idősebb Pákh Sándor kezdeményezésére újraállították az obeliszket, turullal a tetején, mely remekül megfér a közelében lobogó ukrán zászlóval.
A Honfoglalásunk hét emlékműve című kötet szerzője, Kovács Sándor, Kárpátalja ismerője, fáradhatatlan kutatója és népszerűsítője legújabb munkájával kilépett szűkebb hazája határai közül. Jól tette. Informatív, sok – köztük számos archív – képpel illusztrált munkája történelemkönyvnek s afféle honismereti útikalauznak egyaránt kiváló. Nagy erénye, hogy az emlékművek kalandos múltja és jelene mellett részletesen bemutatja a helyszíneket, azok történetét, jelentőségét is, felvillantva az országot lázban tartó millenniumi készülődés hangulatát, s stílusa, bár itt-ott enyhén megdöccen, mindeközben egy pillanatra sem válik tankönyvszagúvá.