Írta: Tudósító | Forrás: Kárpáti Igaz Szó | 2012. március 16.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc nagyjai fontos részét képezik történelmünknek. Hatásuk ma sem szűnt meg. Büszkék vagyunk rájuk. Ez többek között abban is megmutatkozik, hogy utcákat, tereket nevezünk el róluk, szobrot állítunk tiszteletükre. Ám ha figyelmesen megnézzük ezt a kérdést, azt látjuk, hogy ezen a téren Petőfi Sándor és Kossuth Lajos messze a legnépszerűbbnek számít. Hol vannak a többiek? – kérdeztük Zubánics László történészt.
– A közterek, utcák nevének megválasztásakor Petőfivel és Kossuthtal találkozhatunk a leggyakrabban. Mögöttük, jóval lemaradva, Széchenyi szerepel. Miért éppen ők?
– Elsősorban a történetírás, a nemzeti romantika miatt. A XIX. század második felében, a forradalmi lendület szárnyán kerültek be az emberek tudatába. Pedig sokat tett Széchenyi Ist- ván, Deák Ferenc vagy Batthyány Lajos is. Bár Széchenyit a legnagyobb magyarnak, Deákot a haza bölcsének nevezik, Batthyány Lajos gróf pedig az első felelős magyar kormány miniszterelnöke is volt, ám ők a köztudatban valamiért háttérbe szorultak. Egy költő vagy egy emigrációban élő „megmondóember” mítoszát sokkal könnyebb megtartani, s ezért őket emelik ki. Különösen igaz ez mifelénk, ahol ez a fajta rebellis, kurucos hevület azért még minden faluban megvan.
– Ez a mítosz annak ellenére jelen volt, hogy az itteni megyéket szinte elkerülte a szabadságharc.
– Míg korábban, a XVII–XVIII. században innen, a perifériáról indultak a mozgalmak, s tartottak a központ felé, 1848-ban éppen fordítva történt. A mi régiónk egy kicsit félreesett. Sem iparilag nem volt fejlett, sem nagy országutak nem vezettek erre. Emiatt a szabadságharc csak részlegesen érintette, komolyabb cselekményekre itt nem került sor, mint például Erdélyben. A névadások azt mutatják, hogy Petőfi és Kossuth mégis népszerű. S egy érdekes adalék: ha a XIX. század második felén, mondjuk 1880 tájékán valaki végigjárta volna a ruszin falvakat, akkor a falusi kunyhóban a szentkép mellett kit látott volna? Egymás mellett Kossuth Lajost és Ferenc Józsefet.
– Népszerűségükben mi játszott még szerepet?
– Például a történelem. 1945-öt követően a történelemkönyvekből a forradalom szele érződik ki. 1848 forradalmi hagyománya jól jött az államszocializmusnak, s ugyanígy kiemelt volt a Dózsa György vezette parasztháború és a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc is. 1848-ból azok kerültek előtérbe, akik igen élesen kikeltek a Habsburgok ellen. Ők beleillettek a szocialista retorikába, hiszen magukat látták ezáltal alátámasztva. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen ők elzavarták, sőt, agyonlőtték a Romanovokat. Tehát az egészet történelmi folytonosságként kezelték, s ez így került be a magyar történelemkönyvekbe is.
Vélhetően nincs olyan magyar ember, aki ne szeretné a magyar népzenét, a magyar népdalt. Ezek ugyanis örökségünk részei, és hálásak lehetünk azoknak az embereknek, akik felkutatják, művelik és átadják a következő generációnak. Ezen művészek egyike a viski születésű Pál Eszter, a Magyar Állami Népi E...
Egy csokor friss virág, egy új reményt adó hajtás, egy csepp forrásvíz. Ilyen hatással van a közönségre és a kárpátaljai magyar közösségre a fél éve alakult Búzavirág citeraegyüttes. Markó Veronika citeratanár nagy lelkesedéssel és türelemmel gondozza a kis „palántákat”: Orosz Tamást, Pércsi Annát, ...
Együtt a tűz és a víz. A XIX. század legnagyobb önbizalmával bíró férfiújának találkozása egy önbizalomhiánnyal küszködő szerény emberrel. Hogyan lesz ebből szép, igaz és mély barátság? Hogy párosul mindez feltétlen hittel és bizalommal? És vajon ki hozta össze a két költőt? Ezekre a kérdésekre kere...
„A muzsalyi határban gyönyörű ligetszerű tölgyerdők közt fekszik az Erdő-baktának is nevezett puszta, csinos kastélylyal és jól berendezett gazdasággal. Határában néhány év előtt árokásás alkalmával igen régi vaskardokat, sarkantyúkat s egyéb lovas szerelvényt találtak. Hajdan falu volt, mely a XIV....
