A kárpátaljai magyar közösség tagjai csendes, de annál méltóbb módon emlékeztek meg május 21-én a Rákóczi-szabadságharc kezdetéről, amely 1703-ban ezen a napon vette kezdetét Esze Tamás tarpai zászlóbontásával. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség közös szervezésében megvalósuló emléknap célja az volt, hogy ráirányítsa a figyelmet e történelmi jelentőségű eseményre, amely a magyar nemzeti öntudat egyik kiemelkedő szimbólumává vált az elmúlt évszázadok során.
A történelmi múlt idézése során elhangzott, hogy 1703. május 21-én Esze Tamás először Tarpán, majd néhány órával később Mezőváriban bontotta ki a Nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc zászlóit, ezzel jelezve a szabadságharc kezdetét. A jelenlegi háborús környezet miatt ugyan a hagyományos, nagyszabású ünnepségek elmaradtak, de a KMKSZ mégis fontosnak tartotta, hogy csendes főhajtással és koszorúzással rója le tiszteletét a kuruc vezér, Esze Tamás emléktáblájánál, amely a mezővári református templom falán található.
A megemlékezés délelőtt áhítattal kezdődött a mezővári református templomban. Menyhárt István helyi lelkipásztor a mai világ bizonytalanságaira hívta fel a figyelmet, ahol sokan elveszettek az identitásukban és nem tudják, merre induljanak el. Igehirdetésével arra buzdította a jelenlévőket, hogy keressék meg saját gyökereiket, és tartsanak ki az igaz értékek mellett, mint amilyen a hit, a haza és a közösség.
Ezt követően Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivője szólt az egybegyűltekhez. Kiemelte: II. Rákóczi Ferenc mint keresztény fejedelem, mindig Isten segítségét kérte a nemzet küzdelmei során, amit a kuruc zászlók feliratai is hűen tükröznek: „Istennel a hazáért és a szabadságért” valamint „Isten az igaz ügyet el nem hagyja”. Hangsúlyozta, hogy ezek a szavak ma is aktuálisak, amikor az emberek ismételten válaszutak előtt állnak.
Sin József, a KMKSZ alelnöke történelmi visszatekintésében arra emlékeztetett, hogy a török uralom alól felszabaduló magyar lakosság reményekkel tekintett a jövőbe, de hamarosan csalódniuk kellett az osztrák hatalom kíméletlen elnyomásában. A jogfosztottság és a régi törvények megszegése nemcsak a jobbágyokat, hanem a köznemességet is sújtotta. Ez váltotta ki azt az országos méretű tiltakozást, amely Rákóczi hívó szavára szabadságharccá nőtte ki magát. Bár maga a harc elbukott, Rákóczi példája – hűség, bátorság, hazaszeretet – örökségként tovább él a magyar nemzet kollektív emlékezetében. Hatása végigvonul a későbbi történelmi eseményeken, 1848–49 forradalmán, az 1956-os szabadságharcon és még a rendszerváltás békés időszakán is, amikor a magyar nép újból kivívta függetlenségét.
A megemlékezés során fontos szerepet kapott a BorzsVári Népi Együttes is, amely előadásában a hazaszeretetről, a hitről és a nemzeti megmaradásról szóló énekeket és megzenésített verseket adott elő. Az együttes a népi hagyományok megőrzését és továbbadását tartja egyik legfontosabb küldetésének.
A kulturális műsort követően az ünneplők a templom falán elhelyezett Esze Tamás-emléktáblához vonultak, ahol korhű ruhába öltözött hagyományőrző kurucok zászlót bontottak, és felolvasták a brezáni kiáltványt, amely egykor a szabadságharc hivatalos kezdetét jelentette. A megemlékezés méltóságteljes zárásaként Holozsai Imre tárogatón játszott kuruc dalokat, miközben a résztvevők elhelyezték koszorúikat, ezzel is kifejezve tiszteletüket a múlt hősei iránt.
