A szövés művészete évezredek óta része kultúránknak, és még ma is számos helyen őrzik e mesterség hagyományait. A kígyósi Baraté Irén az egyike azoknak, akik ápolják és életben tartják e foglalkozást.
Írta: Bujdosó Ivett | Forrás: KISZó | 2024. augusztus 07.
A szövés művészete évezredek óta része kultúránknak, és még ma is számos helyen őrzik e mesterség hagyományait. A kígyósi Baraté Irén az egyike azoknak, akik ápolják és életben tartják e foglalkozást.
– A nagymamámtól tanultam a szövés alapjait, majd később a kolhozban alakult szövőcsoport, ahová édesanyámmal együtt jártam. Szinte gyerekkorom óta foglalkozom szövéssel, később ezzel kerestem a kenyérrevalót is, és még mindig nem untam meg. Ez számomra nemcsak munka, hanem egyben kikapcsolódás, hobbi is. Ha rossz kedvem van, csak leülök a szövőszék elé, és az első sor elkészítése után minden megoldódik. Szerencsés vagyok, hiszen a férjem mindenben segít nekem, a felvetés, a feltekerés és az elindítás pillanatában mellettem van, együtt kezdünk neki a munkának. Mostanság már csak napi 3-4 órát foglalkozom szövéssel, ám volt idő, amikor éjt nappallá téve készítettük a terítőket, párnahuzatokat – avatott be a kezdetekbe Baraté Irén.
A kígyósi asszony vallja, a szövés nemcsak egyéni tevékenység, hanem közösségi élmény is lehet, különösen akkor, ha egy jó csapat áll össze.
– Fiatalkoromban csoportokban dolgoztunk, a barátnőmmel, a testvérével és a sógornőjével voltunk egy kalákában. Jó kis csapat voltunk. Megkaptuk a rendelést, majd megbeszéltük a teendőket és elosztottuk egymás között a munkát, így mindenki azzal foglalkozhatott, ami a legjobban ment neki, amit leginkább szeretett. Most már idősebbek vagyunk, sokan elmentek közülünk. Kevesen maradtunk, nem járunk már össze…
A szövés folyamata időigényes és nagy odafigyelést igényel. Egy-egy portéka elkészítéséhez általában 4-5 napra van szükség, de különleges kérések megvalósítására is van lehetőség.
– Minden szálat külön kell szőni, így folyamatos odafigyelést és munkát igényel egy méternyi elkészítése.
A rojtkötés további 2-3 nap. A mintákat többnyire könyvekből választom, leginkább a beregi tájegység díszítéseit kedvelem, emellett a Rákóczi- motívumokat, a tulipános és a rózsás ornamentumokat készítem szívesen.
Mindegyiknek megvan a maga nehézsége és szépsége, ám minél többet gyakoroljuk, annál jobban sikerül. Az anyagokat korábban Leningrádból szereztük be, ám most már változtak az idők, többnyire a piacon is meg tudom venni, amire szükségem van. Különleges kérések esetén Magyarországról szerzem be a kiegészítőket, ám még így is könnyebb mint néhány évtizeddel ezelőtt volt – mondta Irénke néni.
Az évek során változtak a szövés iránti igények, ám Baraté Irén továbbra is szenvedéllyel végzi ezt a tevékenységet. A szőttesei nemcsak díszek, hanem szeretettel készült ajándékok is a rokonok és barátok számára.
– Korábban nagyobb igény volt a szőttesekre, több kontinensre – Amerikába, Ausztráliába, Ázsiába – és számos országba is eljutottak a munkáink. Ungváron egész éttermeket láttunk el terítőkkel, huzatokkal, mostanában ez már nem divatos, így elmaradtak az ilyesfajta megrendelések. Így munka helyett most már csak hobbiként tekintek erre, rokonoknak, barátoknak ajándékozok a szőtteseimből jeles események alkalmából – mesélte. – A lányom és az unokám is ért a szövéshez, ám ők már nem gyakorolják. Külföldön élnek, így távol kerültek a szövőszéktől. Fontosnak tartottam továbbadni a mesterség csínját-bínját, és örülök, hogy vannak még olyan iskolák, ahol tanítják ezt a már szinte kihalóban lévő mesterséget. Engem például az elkészült produktum szépsége ösztökél arra, hogy folytassam.
Amikor Ungváron az orosz vagy szovjet vonatkozású utcák átnevezéséről beszéltek 2022 tavaszán, az egyik javaslat az volt, hogy a belvárosban található Krilov utcát nevezzék át Laudon István utcára. Ezután a közösségi médiában kritikák özöne támadt: „Nevezzük el az összes utcát Istvánokról”, „Kitörik...
Izgalmas történetbe csöppen az a látogató, aki a Hagyományok Háza Napok – Fecskehajtó Fesztivál keretében a Mesélő tárgyak bemutatójára érkezik. A digitális kiállítás a Kárpát-medence közösségeit és szervezeteit mutatja be egy-egy hozzájuk kötődő különleges tárgy történetén keresztül.
Első alkalommal szervezték meg a kárpátaljai református dicsőítő együttesek találkozóját Beregszászban. Szeptember utolsó vasárnapjának délutánján a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem átriuma zenével, énekkel és közös imádsággal telt meg. A Kárpátaljai Református Egyházkerület által életr...
Ungvári Lajos Kossuth-díjas szobrászművész életműve előtt tisztelegtek szeptember 27-én Perecsenyben. A város szülöttjének domborműves emléktábláját a helyi helytörténeti múzeum falán avatták fel, emellett a művész több alkotása is a múzeum gyűjteményébe került.