A szövés művészete évezredek óta része kultúránknak, és még ma is számos helyen őrzik e mesterség hagyományait. A kígyósi Baraté Irén az egyike azoknak, akik ápolják és életben tartják e foglalkozást.
Írta: Bujdosó Ivett | Forrás: KISZó | 2024. augusztus 07.
A szövés művészete évezredek óta része kultúránknak, és még ma is számos helyen őrzik e mesterség hagyományait. A kígyósi Baraté Irén az egyike azoknak, akik ápolják és életben tartják e foglalkozást.
– A nagymamámtól tanultam a szövés alapjait, majd később a kolhozban alakult szövőcsoport, ahová édesanyámmal együtt jártam. Szinte gyerekkorom óta foglalkozom szövéssel, később ezzel kerestem a kenyérrevalót is, és még mindig nem untam meg. Ez számomra nemcsak munka, hanem egyben kikapcsolódás, hobbi is. Ha rossz kedvem van, csak leülök a szövőszék elé, és az első sor elkészítése után minden megoldódik. Szerencsés vagyok, hiszen a férjem mindenben segít nekem, a felvetés, a feltekerés és az elindítás pillanatában mellettem van, együtt kezdünk neki a munkának. Mostanság már csak napi 3-4 órát foglalkozom szövéssel, ám volt idő, amikor éjt nappallá téve készítettük a terítőket, párnahuzatokat – avatott be a kezdetekbe Baraté Irén.
A kígyósi asszony vallja, a szövés nemcsak egyéni tevékenység, hanem közösségi élmény is lehet, különösen akkor, ha egy jó csapat áll össze.
– Fiatalkoromban csoportokban dolgoztunk, a barátnőmmel, a testvérével és a sógornőjével voltunk egy kalákában. Jó kis csapat voltunk. Megkaptuk a rendelést, majd megbeszéltük a teendőket és elosztottuk egymás között a munkát, így mindenki azzal foglalkozhatott, ami a legjobban ment neki, amit leginkább szeretett. Most már idősebbek vagyunk, sokan elmentek közülünk. Kevesen maradtunk, nem járunk már össze…
A szövés folyamata időigényes és nagy odafigyelést igényel. Egy-egy portéka elkészítéséhez általában 4-5 napra van szükség, de különleges kérések megvalósítására is van lehetőség.
– Minden szálat külön kell szőni, így folyamatos odafigyelést és munkát igényel egy méternyi elkészítése.
A rojtkötés további 2-3 nap. A mintákat többnyire könyvekből választom, leginkább a beregi tájegység díszítéseit kedvelem, emellett a Rákóczi- motívumokat, a tulipános és a rózsás ornamentumokat készítem szívesen.
Mindegyiknek megvan a maga nehézsége és szépsége, ám minél többet gyakoroljuk, annál jobban sikerül. Az anyagokat korábban Leningrádból szereztük be, ám most már változtak az idők, többnyire a piacon is meg tudom venni, amire szükségem van. Különleges kérések esetén Magyarországról szerzem be a kiegészítőket, ám még így is könnyebb mint néhány évtizeddel ezelőtt volt – mondta Irénke néni.
Az évek során változtak a szövés iránti igények, ám Baraté Irén továbbra is szenvedéllyel végzi ezt a tevékenységet. A szőttesei nemcsak díszek, hanem szeretettel készült ajándékok is a rokonok és barátok számára.
– Korábban nagyobb igény volt a szőttesekre, több kontinensre – Amerikába, Ausztráliába, Ázsiába – és számos országba is eljutottak a munkáink. Ungváron egész éttermeket láttunk el terítőkkel, huzatokkal, mostanában ez már nem divatos, így elmaradtak az ilyesfajta megrendelések. Így munka helyett most már csak hobbiként tekintek erre, rokonoknak, barátoknak ajándékozok a szőtteseimből jeles események alkalmából – mesélte. – A lányom és az unokám is ért a szövéshez, ám ők már nem gyakorolják. Külföldön élnek, így távol kerültek a szövőszéktől. Fontosnak tartottam továbbadni a mesterség csínját-bínját, és örülök, hogy vannak még olyan iskolák, ahol tanítják ezt a már szinte kihalóban lévő mesterséget. Engem például az elkészült produktum szépsége ösztökél arra, hogy folytassam.
Életének 97. évében, 2026. augusztus 8-án hajnalban elhunyt dr. Lizanec Péter nyelvészprofesszor, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének meghatározó oktatója, a Hungarológiai Központ volt igazgatója, a filológiai tudományok doktora, Ukrajna Érdemes Tudósa, valamint a Kárpátaljai Ma...
Vidékünk egyetlen más középkori erődítménye sem járt be olyan kacskaringós történelmi utat, mint az ungvári vár. Háromszor, három különböző helyen építették fel, teljesen más várépítési stílusokban, és legutolsó, mai helyén is számos átalakítást ért meg. Ismerkedjünk hát meg kalandos történetével!
A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület számára kiemelten fontos, hogy a fiatal generációk megismerjék és továbbvigyék szűkebb pátriánk kulturális örökségét. Ennek jegyében jelent meg idén legújabb kiadványunk, Tóthné Espán Margaréta Asztélyból perecet, Beregről szőttest, Csongorról seprűt – ...
Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi versvándor-tanár több mint egy évtized alatt huszonhárom országba, közel nyolcszáz településre jutott el, hogy sok százezer diáknak és felnőttnek közvetítse a magyar irodalmat. Kárpátaljára már tizenhárom éve rendszeresen ellátogat, megyénkben közel nyolcvan települ...