A szövés művészete évezredek óta része kultúránknak, és még ma is számos helyen őrzik e mesterség hagyományait. A kígyósi Baraté Irén az egyike azoknak, akik ápolják és életben tartják e foglalkozást.
Írta: Bujdosó Ivett | Forrás: KISZó | 2024. augusztus 07.
A szövés művészete évezredek óta része kultúránknak, és még ma is számos helyen őrzik e mesterség hagyományait. A kígyósi Baraté Irén az egyike azoknak, akik ápolják és életben tartják e foglalkozást.
– A nagymamámtól tanultam a szövés alapjait, majd később a kolhozban alakult szövőcsoport, ahová édesanyámmal együtt jártam. Szinte gyerekkorom óta foglalkozom szövéssel, később ezzel kerestem a kenyérrevalót is, és még mindig nem untam meg. Ez számomra nemcsak munka, hanem egyben kikapcsolódás, hobbi is. Ha rossz kedvem van, csak leülök a szövőszék elé, és az első sor elkészítése után minden megoldódik. Szerencsés vagyok, hiszen a férjem mindenben segít nekem, a felvetés, a feltekerés és az elindítás pillanatában mellettem van, együtt kezdünk neki a munkának. Mostanság már csak napi 3-4 órát foglalkozom szövéssel, ám volt idő, amikor éjt nappallá téve készítettük a terítőket, párnahuzatokat – avatott be a kezdetekbe Baraté Irén.
A kígyósi asszony vallja, a szövés nemcsak egyéni tevékenység, hanem közösségi élmény is lehet, különösen akkor, ha egy jó csapat áll össze.
– Fiatalkoromban csoportokban dolgoztunk, a barátnőmmel, a testvérével és a sógornőjével voltunk egy kalákában. Jó kis csapat voltunk. Megkaptuk a rendelést, majd megbeszéltük a teendőket és elosztottuk egymás között a munkát, így mindenki azzal foglalkozhatott, ami a legjobban ment neki, amit leginkább szeretett. Most már idősebbek vagyunk, sokan elmentek közülünk. Kevesen maradtunk, nem járunk már össze…
A szövés folyamata időigényes és nagy odafigyelést igényel. Egy-egy portéka elkészítéséhez általában 4-5 napra van szükség, de különleges kérések megvalósítására is van lehetőség.
– Minden szálat külön kell szőni, így folyamatos odafigyelést és munkát igényel egy méternyi elkészítése.
A rojtkötés további 2-3 nap. A mintákat többnyire könyvekből választom, leginkább a beregi tájegység díszítéseit kedvelem, emellett a Rákóczi- motívumokat, a tulipános és a rózsás ornamentumokat készítem szívesen.
Mindegyiknek megvan a maga nehézsége és szépsége, ám minél többet gyakoroljuk, annál jobban sikerül. Az anyagokat korábban Leningrádból szereztük be, ám most már változtak az idők, többnyire a piacon is meg tudom venni, amire szükségem van. Különleges kérések esetén Magyarországról szerzem be a kiegészítőket, ám még így is könnyebb mint néhány évtizeddel ezelőtt volt – mondta Irénke néni.
Az évek során változtak a szövés iránti igények, ám Baraté Irén továbbra is szenvedéllyel végzi ezt a tevékenységet. A szőttesei nemcsak díszek, hanem szeretettel készült ajándékok is a rokonok és barátok számára.
– Korábban nagyobb igény volt a szőttesekre, több kontinensre – Amerikába, Ausztráliába, Ázsiába – és számos országba is eljutottak a munkáink. Ungváron egész éttermeket láttunk el terítőkkel, huzatokkal, mostanában ez már nem divatos, így elmaradtak az ilyesfajta megrendelések. Így munka helyett most már csak hobbiként tekintek erre, rokonoknak, barátoknak ajándékozok a szőtteseimből jeles események alkalmából – mesélte. – A lányom és az unokám is ért a szövéshez, ám ők már nem gyakorolják. Külföldön élnek, így távol kerültek a szövőszéktől. Fontosnak tartottam továbbadni a mesterség csínját-bínját, és örülök, hogy vannak még olyan iskolák, ahol tanítják ezt a már szinte kihalóban lévő mesterséget. Engem például az elkészült produktum szépsége ösztökél arra, hogy folytassam.
Sokan csak „Fehér Háznak” hívják az ungvári Kárpátaljai Területi Közigazgatási Hivatal épületét, melyet 90 évvel ezelőtt, 1936. június 10-én adtak át Ungváron.
Igazi művészlélek. Közvetlen, barátságos és őszinte. Művészi munkásságáról boldogan mesél, az alkotás az élete részét képezi. Szeret új dolgokat kipróbálni, mostanában a reklámgrafika köti le a figyelmét. Szabad idejében a házat, az udvart szépítgeti, hogy otthon is megteremtsen magának egy alkotói ...
A dal gyógyszer bánatra, haragra, szomorúságra, gondokra, terhekre, aggodalomra, félelemre, reménytelenségre. A dal elsöpri a rosszat, elfelejteti a veszteségeket. A dal nyugalmat ad, szebbé teszi a múltat, a jelent és a jövőt is. A népdal pedig mindemellett hozzáfűzi lelkünket szeretett nemzetünkhö...
A népi kézművesség nem pusztán technika vagy díszítőművészet, élő kapcsolat múlt és jelen között, amely egyszerre formál kezet, lelket és szemléletet. A Hagyományok Háza kiemelten fontosnak tartja, hogy a felnövekvő generáció megismerje és megszeresse a népművészet kincseit – a néptáncot, a népi ját...