Battement tendu, frappé, assemblé – hangzik egy-egy pózhoz az utasítás. Szól a klasszikus zene, lebben a tüll, ragyog a szemünk és a mosolyunk, légiesen a magasba emelkedik a karunk és a lábunk, eláraszt a belső nyugalom. Valahogy így képzeljük el az álombalettórákat. És valóban: a balett nem a feszített izmokról, a merev tartásról és a mű mosolyról szól, hanem arról, hogy visszatérjünk az alapokhoz, feltérképezzük önmagunkat és addig eddzük a testünket és a lelkünket, amíg olyasmire nem vagyunk képesek, amiről azt hittük, lehetetlen.
Kiss Nikolett hatévesen kezdett táncolni az Ungvári Művészeti Iskolában. Pár évvel később a tanárnője ismertette meg vele a balettet. Akkoriban Ungváron még senki sem űzte ezt a műfajt. Megrendelték a spicc cipőket, elkezdtek gyakorolni, a kis Niki pedig beleszeretett a klasszikus balettbe és arról álmodozott, hogy balerina legyen.
– Álma megvalósítása érdekében 15 évesen a nyakába vette az ukrán fővárost.
– A 9. osztály végén döntenem kellett, hogy folytatom a táncot, és ez lesz a hivatásom, vagy teljesen más irányba indulok el – magyarázza a ketergényi nő. – Mivel sosem akartam olyan munkahelyet, ahová nehéz szívvel kell bemennem, ezért letettem a fejemben megforduló pszichológus és angoltanár szakmáról, és a Homoki Általános Iskola után Kijevbe mentem balettet tanulni. Én voltam ott az első kárpátaljai. Ez óriási motivációt adott.
Nikolett akkoriban még nem tudta, mikor számít elhasználtnak a lábbeli és mikor kell cserélni, ezért a régi, már törött spicc cipőjével táncolta végig a vizsgakoreográfiát a felvételin. A bizottság ámulattal és egyben reszketve nézte végig a mozdulatokat, attól tartva, hogy a lábujjhegyen táncoló kis hölgy egyszer csak elesik. Ám a mutatványával nem csak azt demonstrálta, mennyire eltökélt a tánc mellett, hanem azt is, hogy mindenből képes kihozni a maximumot.
– Négy év után szereztem diplomát. Megpróbáltam bejutni színházakba: Lemberg, Győr, Miskolc, de valahogy mindegyiknél adódott valami az utolsó pillanatban, ami meggátolta, hogy felvegyenek. Így teátrumban nem, ám annál több turnén emeltem magasba a lábam. Megismerkedtem egy harkivi úriemberrel, aki balett-táncosokkal járta a világot. Lengyelországban többször előadtuk a Hattyúk tavát. Időközben férjhez mentem, született egy kislányom. Nyolchónapos volt, amikor elkezdtem táncot oktatni a Szürtei Középiskolában. Aztán Katica nagyobb lett, és újra bevállaltam a külföldi fellépéseket. Jártam Indiában, Spanyolországban, Portugáliában, Franciaországban. Még most is hívnak vendégszerepelni, de már két gyerekkel ez nem olyan egyszerű. Katica hétéves, Dávid kettő. Nincs szívem itthagyni őket, mert tudom, ha elmegyek, akkor minimum 1–1,5 hónapig nem látnak. És ez nemcsak lelkileg, de fizikailag is rendkívül megterhelő. Előfordult, hogy napi két előadásunk volt két héten keresztül, pihenőnap nélkül. De imádtam a színpadot, a rengeteg nézőt és a tapsot. Még ha nagyon fáradt voltam, akkor is örömmel álltam a porondon, az adrenalin erőt adott.
– Meghonosította a balettet Ungváron.
– Több mint húsz éve táncolok, ebből 15 évet a balettnek szenteltem. Nem igazán elterjedt ez az önálló műfaj Kárpátalján, de én szeretném, ha minél többen megismernék és megszeretnék. Ezen fáradozok most, továbbadom a tudásomat. Egy ungvári stúdióban kezdtem hat évvel ezelőtt. A Nebo-ban jelenleg három korcsoporttal foglalkozom. Különórákat is tartok gyerekeknek. Emellett felnőtteknek is kínálok csoportos és egyéni balettfoglalkozásokat. Két éve pedig újra dolgozom Szürtében is. Lassan alakul a dolog. Az egyik tanítványomnak már sikerült előadnia egy variációt a Diótörőből. Ügyesen táncol lábujjhegyen, február végén pedig versenyre megyünk vele. Egy ideje pedig arról álmodozom, hogy saját stúdiót nyitok.
– Hány éves kortól ajánlott dresszt húzni?
– A szülők mostanában már 3 évesen is beíratják a kislányukat órára, mondván „a gyerek otthon sokat táncol, hadd foglalkozzanak vele”. Pedig még szokatlan nekik a „sok új néni”, és még nem igazán értik, mit is akarok tőlük. Viszont ötévesen az érettebbekkel már egészen jól tudunk haladni. Akit valóban elvarázsol a balerinalét, tehetsége is van hozzá, és erre a pályára készül, annak érdemesebb minél előbb belekezdeni a táncolásba, hogy fejlődjenek az izmai.
Az oktató szerint a felnőtteknek nem szükséges semmilyen alapképzettség a baletthoz, ugyanis abszolút adaptívok, fokozatosak a foglalkozások. Az ő esetükben azonban, mivel tudatosabbak, látványosabb a fejlődés. Előnyt jelent a hajlékonyság, de sokan csak azért járnak, hogy élvezzék a mozgást, a nyújtást. Rengeteg izom van a fehér harisnya alatt. A balett minden tánc alapja. A hajlékonyság fiatalság, mondják. Ami igaz is, ugyanis egészséges gerinccel sokkal szebbnek és üdébbnek nézünk ki, és könnyebben végezzük a mindennapi teendőinket is.
– A rúd előtt állva mindenünk „készenléti állapotba kerül”. Sokat nyújtunk, ami az egész testünket átmozgatja. Mivel komoly koncentrációt igényel, és törekedni kell a tökéletességre, precizitásra is ösztönöz. A balett hatására a lábizmok megnyúlnak, feszesek lesznek, szinte hosszabbnak tűnik az egész testünk. A tartásunk, izomtónusunk javul, egyenesebb lesz a hátunk, formásabb, kecsesebb az alakunk. De a külsőségeken túl egy utánozhatatlan és megingathatatlan életérzést is ad.
