Győrffy Mária Ilona előtt tisztelgett a Kárpátaljai Rózsahölgyek Társasága

A Kárpátaljai Rózsahölgyek Társasága idén is folytatta azt a szép hagyományát, amelynek keretében a Beregszászhoz és a Beregvidékhez kötődő, példamutató életutat bejárt nőalakok előtt tiszteleg. A beregszászi Budapest parkban kialakított emlékkertben minden évben egy-egy újabb rózsatő és emléktábla őrzi egy kiemelkedő személyiség emlékét. Az idei évben Győrffy Mária Ilona kiváló pedagógus részesült ebben az elismerésben.

Az ünnepségen Mező Dianna, a Kárpátaljai Rózsahölgyek Társaságának elnöke hangsúlyozta: szervezetük fontos küldetésének tekinti, hogy méltó módon őrizze a Beregvidék ismert és elismert nőalakjainak emlékét. Mint fogalmazott, bár a háborús körülmények sok nehézséget okoztak, Isten segítségével idén is folytathatták ezt a nemes hagyományt.

Győrffy Mária Ilona életútját Horváth Gabriella, a társaság titkára idézte fel laudációjában. Elmondta, hogy Marika néni nem csupán tanított, hanem nevelt is: a magyar nyelv és irodalom szeretetére, valamint az egyetemes emberi és erkölcsi értékek tiszteletére ösztönözte tanítványait. Pedagógusi pályáját a Beregszászi 3. Számú Középiskolában kezdte, majd hosszú éveken át a Beregszászi Egészségügyi Szakközépiskolában (a később koledzsnek átminősített intézményben) oktatta a leendő egészségügyi szakembereket.

Az iskola falain kívül is aktív közösségszervező volt: irodalmi estek, nemzeti és egyházi ünnepségek, kulturális rendezvények szervezése fűződött a nevéhez. Kiemelt figyelmet fordított a tehetséggondozásra, szavalóversenyekre készítette fel diákjait, segítette az egyetemi felvételire készülő fiatalokat, ugyanakkor mindig nyitott szívvel fordult azok felé is, akik támogatásra szorultak. Munkáját felső kategóriájú tanárként, vezető tanárként és módszerészként is elismerték. Nyugdíjba vonulását követően még tizenhárom éven át tanított, hű maradva hivatásához.

Az ünnepségen Bárdos István – Győrffy Mária Nóra lányának férje – részleteket tolmácsolt Wass Albert Üzenet haza című verséből, majd személyes emlékeket is megosztott. Elmondta, hogy néhai anyósa nemcsak kiváló pedagógus, hanem szerető feleség, gondoskodó édesanya és rajongásig szeretett nagymama is volt.

Bárdos Nóra, Győrffy Mária lánya személyes hangvételben idézte fel édesanyja alakját. Mint elmondta, egész életében szeretetre és elfogadásra nevelte családját és tanítványait. Hozzátette: édesanyja szívvel-lélekkel kárpátaljai volt, aki közösségének szolgálatát élete egyik legfontosabb feladatának tekintette.

Az ünnepség zárásaként Vesztergombi-Bárdos Orsolya levélben emlékezett szeretett nagymamájára, amelyet édesapja, Bárdos István olvasott fel: „Nagymama nőként számomra olyan példakép, aki egyszerre tudott kiváló pedagógus lenni, és otthon is teljes értékűen jelen lenni. Odafigyelt azokra, akik körülötte voltak, tisztelettel, elfogadással és szeretettel. Segített, ahol tudott – néha néhány bátorító szóval, máskor egy kedves gesztussal vagy akár anyagi támogatással is, még a szűkösebb időszakokban is. Egyetlen lányunokájaként különleges kapcsolat kötött hozzá, és ma már a dédunokáinak is örömmel mesélek róla. Hálás vagyok, hogy emlékét immár nemcsak a családunk, hanem az egész város büszkén őrizheti.”

A rózsatő mellett elhelyezett emléktáblát Győrffy Mária Ilona két lánya, Ágnes és Nóra leplezte le.

A megemlékezés zárásaként Horváth Gabriella reményét fejezte ki, hogy ez a nemes kezdeményezés a jövőben is folytatódhat, és a beregszászi emlékkert rózsái további kivételes asszonyok életútját és emlékét őrizhetik majd az utókor számára.