A zene varázsol. Határokat, távolságokat és korlátokat bont le ember és ember között. Nincsenek benne nyelvi akadályok, mert ugyanazt az üzenetet képes eljuttatni a szívhez akkor is, ha különböző nyelveken beszélünk. A zene összeköt, felemel, vigasztal, s ebben a sok bizonytalansággal terhelt világban kapaszkodót és menedéket is jelenthet. Kinyitja a szíveket, és olyan közösséget képes teremteni, amelyben a tehetség, a szorgalom és a szeretet egymást erősíti. A zenének ezt az erejét és varázsát hivatott megmutatni a ZeneVarázslat program is, amelyet Várnagy Andrea, Magyarország Érdemes Művésze, Liszt Ferenc- és Budapest Márka-díjjal kitüntetett zongoraművész 2019-ben hozott el Kárpátaljára. A kezdeményezés célja azóta is változatlan: közelebb vinni a klasszikus zenét a gyermekekhez, felfedezni és támogatni a tehetségeket, valamint olyan szakmai és emberi közeget teremteni számukra, ahol kibontakozhatnak.
A ZeneVarázslat tehetséggondozó kezdeményezéssé nőtte ki magát Kárpátalján, amely tavaly egy újabb fontos elemmel gazdagodott, s ezt folytatva idén augusztus 3–8. között immár második alkalommal rendezték meg a ZeneVarázslat Klasszikuszenei Tábort. A programnak ezúttal is a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem adott otthont, ahol egy héten át a klasszikus zene iránt elkötelezett fiatalok és pedagógusaik nemcsak szakmai tudásukat gyarapíthatták, hanem közös élményekkel, barátságokkal és lelki feltöltődéssel is gazdagodhattak. A tábor a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány szervezésében, a Magyar Kormány és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
A pénteki zárókoncertre érkezett vendégeket és a táborozókat a Váradi Natália, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány igazgatója köszöntötte. Mint elmondta, a 2019-ben elindított ZeneVarázslat képzés és hangverseny az elmúlt években Kárpátalja egyik meghatározó klasszikuszenei tehetséggondozó programjává vált, amelynek szakmai vezetője Várnagy Andrea. A kezdeményezés évről évre új lehetőségeket kínál a fiatal muzsikusoknak, akik a magas színvonalú szakmai munka mellett megtapasztalhatják az együtt zenélés örömét és erejét is.
Az idei táborban 80-an vettek részt: 49 gyermek és 31 pedagógus. A fiatal muzsikusok Kárpátalja több művészeti és zeneiskolájából érkeztek. Képviseltették magukat a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola, a Munkácsi Márton István Művészeti Iskola, az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskola, az Ungvári 1. Számú Zeneiskola növendékei, valamint a Kaszonyi, a Nagydobronyi, a Péterfalvai, a Verbőci és a Viski Művészeti Iskola, továbbá a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola tehetséges fiataljai, valamint Magyarországról a Debreceni Zenede és a Vikár Sándor Zeneiskola-Alapfokú Művészeti Iskola növendékei érkeztek. Az együtt töltött napok alatt a résztvevők intenzív szakmai képzésben részesültek, egyéni és csoportos foglalkozásokon csiszolhatták tudásukat, miközben esténként a meghívott művészek lélekemelő koncertjei tették még gazdagabbá a programot. A tábor tehát nem csupán a gyakorlásról és a fejlődésről szólt, hanem arról is, hogy a fiatalok megtapasztalják: a zene által egy nagyobb közösség részévé válhatnak.
Váradi Natália a zárókoncerten arról is beszélt, hogy ez a néhány nap sokak számára valóságos kiszakadást jelentett a gondokkal terhelt hétköznapokból. „Ez a hét elfeledtette velünk a külvilág zaját. Nem hallottuk a légiriadókat, csak a reményt adó előadásokat estéről estére” – fogalmazott. Ez különösen sokat jelent ott, ahol a háború árnyéka immár évek óta jelen van a mindennapokban.
A muzsika azonban ezúttal is bizonyította, hogy képes néhány órára más dimenzióba emelni az embert: oda, ahol a hangok, a dallamok és a közös alkotás veszi át a félelem helyét. Ennek kézzelfogható bizonyítékát adta a pénteki zárókoncert is, ahol a fiatalok megmutatták, mit tanultak és mennyit fejlődtek az együtt töltött hét során. A nagyszerű egyéni produkciók mellett a táborban alakult együttesek is színpadra léptek. A Vivaldi kamarazenekar és a Piazzolla harmonikacsoport előadása különleges színfoltja volt a koncertnek. A műsorban olyan nagy zeneszerzők alkotásai csendültek fel, mint Mozart, Bach, Vivaldi, Liszt, R. Glière, M. Dremljuga, B. Romberg stb. A fiatalok ugyanakkor magyar dallamokkal is megörvendeztették a közönséget: felcsendült szatmári lassú és friss csárdás, Járdányi Pál Magyar tánca, valamint Bartók Béla Román népi táncok című művének egy részlete is. A koncert végére pedig egyértelművé vált: itt nem csupán hangszerek szólaltak meg. A zene valóban beköltözött a gyermekek szívébe és lelkébe. A csillogó szemek, a felszabadult mosolyok és a büszkeségtől sugárzó arcok arról árulkodtak, hogy a befektetett munka meghozta gyümölcsét.
Váradi Natália köszönetet mondott Várnagy Andreának, amiért elhozta Kárpátaljára is ezt a különleges „varázslatot”, és szívügyének tekinti az itteni tehetséges fiatal muzsikusok szakmai fejlődését. Háláját fejezte ki a támogatóknak, a befogadó intézménynek, a táborban közreműködő művészeknek – akik esténként koncertjeikkel is gazdagították a programot –, a pedagógusoknak és természetesen a szülőknek és a gyererkekenek, akik nélkül mindez nem valósulhatott volna meg.
Várnagy Andrea számára pedig különösen sokat jelent minden egyes kárpátaljai képzés és tábor.
– Én úgy érzem, hazajövök Kárpátaljára, pedig nincsenek itteni gyökereim, de a zene lebontja a határokat. Amikor innen hazamegyek, napokig ülök és rendezgetem magamban azt a sok-sok élményt, amit hazaviszek – vallotta meg a művésznő.
Mint mondta, számára a legnagyobb eredmény az, hogy „megtöltöttük a szeretetbatyunkat”. Ez a batyu pedig most is megtelt kincsekkel: mosolyokkal, találkozásokkal, dallamokkal, közös sikerekkel és olyan pillanatokkal, amelyek majd a szürke hétköznapokban is erőt adnak.
– Ez a hét tényleg maga volt a varázslat. Itt egy olyan szeretetközösség épült, ami a mai világban példaértékű. Az a sok mosoly, szeretet, ami ebben az öt napban volt, bizonyítja, hogy a zene valóban varázsol – fogalmazott Várnagy Andrea. Hozzátette: amikor látta a sok csillogó szemet és a felszabadult mosolyokat egy-egy jól sikerült előadás után, ismét megerősödött benne, hogy ezért érdemes dolgozni, ezért érdemes szolgálni, ezért érdemes a zenével varázsolni.
A zongoraművész háláját fejezte ki a Rákóczi Egyetemnek, a „GENIUS” Alapítványnak, a szülőknek, a gyermekeknek és tanáraiknak, akik közösen tesznek azért, hogy ez az álom évről évre valósággá váljon.
– Ha jó dolgot akarunk, akkor sokan odaállnak az ügy mellé, és Isten ránk tekint. És ezen a táboron áldás volt – fogalmazta meg a hét talán legfontosabb üzenetét.
Mert valóban: a ZeneVarázslat nem csupán arról szól, hogy egy gyermek megtanul egy új darabot, magabiztosabban szólaltatja meg hangszerét, vagy először lép ki közönség elé. Ennél sokkal többről van szó. Arról, hogy a tehetség mellé biztatást, a szorgalom mellé közösséget, a bizonytalanság mellé kapaszkodót kapnak a fiatalok. S arról, hogy miközben egy-egy dallam megszületik a hangszereken, valami más is formálódik: hit, önbizalom, barátság és egymás iránti szeretet.
A tábor végén mindenki hazavitt valamit. A gyermekek új tudást és élményeket, a pedagógusok szakmai tapasztalatokat, a szülők büszkeséget, Várnagy Andrea pedig – saját szavaival élve – egy újabb, kincsekkel teli szeretetbatyut. És talán éppen ez a ZeneVarázslat legnagyobb ereje: a dallamok elhallgatnak, amikor véget ér a koncert, de amit közben a szívekbe írtak, az tovább szól.
