Írta: Hegedűs Csilla | Forrás: KISZó | 2025. május 09.
Gabóda Éva, a Rákóczi-főiskola Pedagógia Pszichológia Tanító Óvodapedagógia Oktatási Intézményvezetés Tanszékének adjunktusa, oktatója évtizedek óta foglalkozik kézműveskedéssel, mint mondta, ez a színes és igazán kellemes tevékenység az élete része.
– Gyerekkorom óta leköt a kézműves foglalkozás, legyen az hímzés, varrás, horgolás, gyöngyfűzés, agyagozás, vesszőfonás, papírszövés, origámizás stb. Mindez úgymond a családommal jött, hiszen nagymamám, édesanyám, a nagynénéim foglalkoztak ezzel, emellett szülőfalumban, Bátyúban az iskolában technikaórán is sokféle kézműves technikát tanultunk. Aztán, az évek elteltével is mindig csináltam valamit, kézműveskedtem, rajzolni is nagyon szerettem. Egyik hozta a másikat, rengetek könyvet vásároltam, aztán berobbant az internet, ami szintén sok ötletet adott – magyarázta Éva.
A frivolitással készült ékszerek egyszerűen csodálatosak és lenyűgözőek, a nyakéket és fülbevalót a hölgyek főképpen alkalmi ruhához viselhetik, de Éva hétköznapi darabokat is készít, igény szerint.
– Mint már említettem, eleinte csak gyöngyökből készítettem ékszereket, aztán az Interneten fedeztem fel egy olyan mintát, ami első látásra gyöngy, de valójában fonal. Érdekelni kezdett ez a technika, ezért autodidakta módon megtanultam a frivolitást (magyarul hajócsipke). Megvásároltam a szükséges eszközöket, fonalakat, minták után kutakodtam, később aztán már saját ötlet, tervezés és ízlés alapján is készítettem ékszereket, különböző formavilággal, mintákkal, és színekkel. Meggyőződésem, hogy a legszebb szín a világon az, amelyik jól mutat a viselőjén.
Ha rendelnek tőlem ékszert, nagyon jól esik, mert ez azt bizonyítja, hogy tetszik az illető hölgynek ez a technika, szereti az egyedi, különleges darabokat, én pedig szívesen elkészítem. Az a jó ebben a technikában (csupán két csónak dolgozik), hogy akár a vonaton, utazás közben is lehet csinálni, nem úgy, mint például a gyöngyfűzést, ahol olykor egy egész asztalnyi gyöngyöt kell kiszórni. A teendőim elvégzése után, ha kell, akkor este két órával tovább fent vagyok, és megcsinálom, hiszen nagyon szeretek alkotni. A tanítványaimnak is mindig mondom, hogy engem a kézműves foglalkozás épít, megnyugtat, kézimunkázás közben a gondolataim is sokkal frissebbek. Ha egy ideig nincs időm ezzel foglalkozni, nagyon hiányzik, ezért mindig lopok egy kis időt magamnak, hogy leülhessek és valamelyik kézműves foglalkozásnak hódolhassak.
– Mik a tervei ezen a téren?
– Már az egy pluszt jelent számomra, hogy én mindezt, beleértve a hagyományőrzést a hallgatóknak át tudom adni. Ezen túl szeretném megmutatni a munkáimat valamikor vagy nagyobb fórumokon, vagy kiállításon. Ha a Jó Isten megadja, akkor talán sikerülnek ezek a terveim is, mindeközben igyekszem
fejleszteni magam, hogy még szebb és egyedibb alkotások születhessenek.
Milyen volt Ungvár pontosan 101 évvel ezelőtt, 1925 elején? Hogyan éltek akkoriban az ungváriak, milyen problémáik voltak, és milyen kérdéseket vitattak meg a helyi sajtóban? Az Elvesztett Ungvár egy kis időutazást indított, amely minden hónapban bemutatja, hogyan változott az élet a városban 101 év...
Hamarosan nyílik az Attila című kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. A tárlat építése már javában zajlik, a héten a kiállítás legnagyobb műtárgya, Haan Antal: Nagy Leó találkozása Attilával Róma falai alatt című festménye is megérkezett.
Punykó Zsuzsát fodrászként ismertem meg Beregszászban, mit sem sejtve arról, hogy énekel. Egyszer aztán láttam egy videót, melyben egy gyönyörű dalt adott elő, és megismerhettem csodálatos hangját. Nézve a videót az jutott eszembe, hogy ezt mindenkinek hallania kell. Nem értettem, hogy miért nem lép...
Dercen község szülöttei közül figyelemre méltó életutat járt be Dercsényi László királyi tanácsos, beregszászi törvényszéki bíró, 1848-as honvédhuszár százados, aki tetteivel bevéste magát vidékünk történelmébe, de nagy hírnévre tett szert Kárpátalján és Magyarországon is Fodor Géza, a kárpátal...
