Felhangolva: Pónitz József gitároktató

Írta: Bunda Fehér Rita | Forrás: Kárpátalja.ma | 2021. december 21.

Hetente egyszer veszi a gitárját és kimegy a romatáborba… Hogy miért is? Ismerjék meg interjúnkból Pónitz Józsefet, aki szívesen mesél szolgálatáról és az elkötelezettségéről.

Felhangolva: Pónitz József gitároktató

– 2019-ben, első alkalommal roma résztvevői is voltak a Kárpátaljai Keresztény Gitártábornak: tizenkét-tizenhárom év körüli lányok Koncházáról és Homokról. Pár nap alatt elsajátítottak néhány akkordot. S miután hazatértek, Megyesi László diakónus megkérdezte tőlem, hogy ki tudnék-e hozzájuk járni hetente-kéthetente egyszer, hogy a megtanult alapokat egy kicsit tovább fejlesszék, és ezzel a liturgián is tudjanak szolgálni. Tehát nem csak gitározást tanulunk, hanem a dicsőítő énekek előadását is.

– A gitártáborban oktatóként vettél részt?

– A legutóbbi gitártábor már a tizenötödik volt, amin részt vettem. Az első négybe résztvevőként jelentkeztem, azután már oktatóként voltam jelen. Amikor elkezdtem, még csak tizenhárom éves voltam. Igazából nem a dicsőítő dalok vonzottak, hanem csak a gitározás. Egy rockegyüttes megalakítására törekedtünk a fiúkkal. Az utóbbi hét évben kerültem közelebb a keresztény dalokhoz. A kemény zene már nem tud érdekelni annyira, idegesít, és nem nagyon látom értelmét. Ha például lejátszanak egy másfél órás koncertet, amiközben a fiatalok csak züllenek, azt nem nevezném jónak. Inkább valami pozitívat akartam kihozni a gitározásból.

– Egyébként zenész vagy, ez a szakmád is?

– Autodidakta vagyok. Édesapám tanított meg gitározni, azután a srácokkal zenéltünk, alapítottunk egy zenekart. Később Budapesten egy évig tanultam zenét.

– Csak a gitár vonzott?

– Igen. Habár az utóbbi időben elkezdtem dobolni az Ungvári Római Katolikus Templomban.

– Hogy látod, beigazolódik az a feltevés, mely szerint a romák fogékonyabbak a zenére?

– Sokszor eszembe jut nekem is ez a gondolat, de tapasztalataim szerint ez változó. Vannak, akiknek könnyebben megy, és vannak, akiknek nehezebben. Előfordul, hogy elég sokszor mutatom meg a pengetés módszerét, és mégsem tudják elismételni. De az is lehet, hogy csak egy bizonyos ritmus van a vérükben, a többi pedig már nehezebben megy.

– Milyen létszámmal dolgozol egy-egy alkalommal?

– Hárommal, ez a legideálisabb létszám.

– Milyen módszert használsz?

­– Csak az akkordok megtanításával foglalkozom. Az a foglalkozás célja, hogy ha majd énekel a szentmisén, akkor tudja magát kísérni gitárral. Olyan 20-30 akkordot tanulnak meg velem, és különböző ritmusokat sajátítanak el. Ezekkel bármit le tudnak játszani. Ami még szebbé teszi a lassú dalokat, az a bontás – ezt is átvesszük velük.

– Kottát nem használtok?

– Kotta nincs, de a szöveg fölé vannak írva az akkordok.

– Milyen dalokról van szó?

– Eddig úgy volt, hogy én vittem nekik Sillye Jenő, Pintér Béla dalokat. De a gitártáborra készült egy több mint száz dalt tartalmazó füzet, azt is rendszeresen használjuk. Amíg ezeket átvesszük, addig meg is tanulnak gitározni. De közben jelen van az a nehézség, hogy többen nem tudnak jól írni és olvasni, emiatt keverik az akkordokat.

– A megtanult énekeket, úgy éneklik végig, ahogyan tanítod, vagy picit átalakítják ízlésük szerint?

– Néha kicsit átszerkesztik a dallamot, de megengedem nekik, mert szerintem a Jóistennek így is tetszik.

– Cigánypasztorációról van szó, ami egy különleges szolgálat. Egy külön hivatás, külön karizma…    ­

– Nyolcéves korom óta ministrálok, akolitus, áldoztató vagyok itt az ungvári plébánián. Közel állt mindig is hozzám az Istenért végzett szolgálat. Egyik célom, hogy közelebb vigyem ezeket a fiatalokat az Istenhez, hogy tudják dicsőíteni az Urat. Ez őket is többé teszi. A romatáborba eleinte csak Megyesi Laci diakónust kísérve mentem ki. Láttam rajta a lelkesedést, amellyel végezte a munkáját, és ez megtetszett. Ugyanakkor néha kicsit nehéz velük. Van, hogy elfáradok, vagy nincs kedvem menni, de megyek, hogy a rendszeresség meglegyen. És közben érzem, hogy nem egyedül csinálom, hanem az Isten segít mindenben. És így sokkal könnyebb. Jó dolog adni másnak.

­– Nem veszi el a figyelmet a gitárzene, a dob a liturgiáról?

– Gondolkodtam már ezen. Szerintem nem, inkább felébreszti az embert. Amikor eljönnek a templomba a hívek, nem biztos, hogy mindenki elég éber. Ez a zene fel tudja rázni akár még az idősebbeket is, de a fiatalokat mindenképp.

– Gitározol-e csak úgy, otthon, a magad kedvéért?

– Mostanában ritkán. Korábban gyakrabban vettem a kezembe.

– A tanítás, a pedagógia egyébként közel áll hozzád?

– Nevelőtanár vagyok a Szent György Kollégiumban, valamint a Szent Gellért Kollégiumban.

– A kollégiumokban nincs igény gitárórákra?

– Voltak próbálkozásaim, de azt tapasztalom, hogy az egyetemisták is le vannak terhelve, nem nagyon jut idejük már az ilyesmire. Az esti imákon korábban voltak dicsőítő dalok, ott gitároztam.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve a gitároktatással kapcsolatban?

– Amíg vannak érdeklődők, jelentkezők, és amíg a Jóisten is jónak látja, addig tanítok. Ha van rá igény, nyitott vagyok.

Hírek

  • Magyar zeneszerzők ungvári miniszobrai

    Talán nincs is olyan lokálpatrióta, aki ne hallott volna az ungvári miniszobrokról. A bronzból készült miniatűrök hamar Kárpátalja megyeszékhelyének népszerű látványosságává váltak. Az első ilyen alkotás 2010-ben tűnt fel az Ung folyó partján. Az azóta eltelt 14 év alatt több mint 60 miniszobor kész...

  • Kárpátalja anno: vadászaton a Kárpátokban

    A Kárpátalja anno rovatban korábban már írtunk J. Lányi András erdészről (itt), aki hosszú éveken át volt Bereg vármegyében a Schönborn uradalom főerdésze és vadászmestere. Ekkor szerzett tapasztalatait 1926-ban könyvben is megírta Kárpáti vadászélmények címmel. Emellett rendszeres...

  • A kárpátaljai Herkules – 125 éve született Fircak Kroton, a „bilkei erőember”

    Az emberek többsége büszke azokra a földijeire, akik híressé váltak. Nem véletlen, hogy az egykoron a világ legerősebb emberének tartott legendás bilkei erőember, Ivan Fircak (Kroton) születésének 125. évfordulóján a világhálón visszaemlékezések sora jelenik meg. A Kárpátalja régi és mostani képeken...

  • Kárpátalja anno: Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt…

    Bay Gábor beregsurányi születésű földbirtokos, huszárszázados, nyugalmazott munkácsi polgármester visszaemlékezése Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt… címmel a Kárpáti Hiradó 1943. január 3-i számában jelent meg. A személyes hangvételű írás 1882 márciusába repíti vissza az olv...

Események

Copyright © 2024 KMMI