Írta: Kurmay Anita | Forrás: Kárpátalja.ma | 2023. március 11.
Dancs Varga Marianna életét már gyermekkorától átszövi a zene szeretete. Családtagjai közül többen játszanak harmonikán. Így nem csoda hát, hogy ő is elsajátította a hangszer művelését, emellett zenepedagógusként a gyerekeknek is igyekszik átadni tudását. Ismerjük meg őt!
– Miért épp a harmonika fogott meg?
– Gyermekkorom óta harmonika szólt a családunkban. Bátyám is zenei pályára lépett, és én is alig vártam, hogy zeneiskolába járhassak. Az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeként Krajnikné Hegyi Irén – aki a Magyar Kultúra Lovagja – kezei alatt formálódtam. A zenei pályán mindig is ő motivált, még ma is akadnak közös fellépések, amelyekre nagyon büszke vagyok.
– Ma pedig már a hangszer oktatója vagy…
– Közel 20 évig tanítottam a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskolában. Nagyon tehetséges gyerekekkel dolgozhattam – úgy a szólistáink, mint a zenekaraink nagyon ügyesek voltak. Az idei évtől pedig Kepics Andzselika igazgató felkérésére a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola kihelyezett képzésein oktatok Guton és Asztélyban.
– Hogyan lehet a kicsiket motiválni a harmonika oktatásánál?
– A harmonika nagyon sokoldalú, többszólamú hangszer. Ezt meg kell mutatnunk a kicsiknek is. Játszani kell nekik sokat, be kell mutatnunk, hogy mi mindent tudunk megszólaltatni a harmonika által. Csak így tudjuk felkelteni az érdeklődésüket. Minden gyermek más, van, aki fogékonyabb, van, aki kevésbé, de nincs tehetségtelen, csupán több munkát kell belefektetni. Dicsérettel, jó szóval, kedvességgel el lehet érni azt, hogy sikerélményekkel távozzanak egy-egy óráról.
– A tanítás mellett az AccordMelody együttes tagja voltál.
– Az együttesünk 2012-ben alakult. Nagyon sok fellépésünk volt, nemcsak idehaza, de Magyarországon is megmutattuk magunkat. A formációban öten vettünk részt, Irénke néni vezetésével. Repertoárunkban megtalálhatóak voltak a népdalfeldolgozások, francia sanzonok, filmzenék, klasszikus művek. Az együttes az országban kialakult nehézségek miatt azonban felbomlott.
– Hogyan érezted/érzed magad a fellépések alatt? Nem izgulsz?
– Meglepődtem azon, hogy teljesen elmúlt a fellépések előtti izgalom. A pályám során ez mindig megvolt. Izgulós típus vagyok, ezért is szokatlan, hogy ma már nincs ez meg. De talán a sok gyakorlás, az évek munkája miatt van ez így. Emellett nagyon örülök egy-egy fellépésnek, amikor kollégákkal, Irénke nénivel, diákokkal játszhatok. Ezek a pillanatok tesznek teljessé.
– A folyamatos fejlődés azért mégsem elhanyagolható.
– Az embernek mindig tanulnia kell, nincs ez másként a zenei életben sem. Én is sokat tanultam, gyakoroltam. Ha esetleg nem ment egy dal lejátszása, addig próbálgattam kitartóan, amíg sikerült. Csak így juthatunk előbbre.
– Milyen stílust játszol szívesen?
– Nagyon szeretem a komolyzenét, azt játszom szívesen. Az orgonadarabokat például nagyon jól át lehet adni harmonikán. Számomra ez az Istennel való találkozás, egy imádság.
– Milyen terveid vannak a jövőre?
– Nagyon szeretném, ha az AccordMelody együttesünk ismét összejönne. Jó lenne újra együtt játszani. Emellett a gyerekekkel is szeretnék egy zenekart alapítani, hogy ők is megtapasztalhassák ezt az élményt.
Ha táncról van szó, akkor az embernek az öröm, a kikapcsolódás, a felhőtlen időtöltés, a szabadság jut eszébe. Hiszen a tánc akkor születik, ha már elfogynak a szavak, és az ember egész testével szeretné kifejezni az érzelmeit, átéléseit. Most négy személyt kértünk meg, hogy mégis szavakkal mondják ...
Lónyay János Tuzséron látta meg a napvilágot 1828. június 29-én id. Lónyay János (1796–1859) politikus, beregi alispán és felesége, Lónyay Florentina (1796–1885) családjában.
A Beregszászért Alapítvány munkája túlmutat a kőbe vésett portrékon. E tevékenység a nemzeti identitás újraírása és megerősítése a Kárpát-medence perifériáján. Legyen szó festőről, katonáról vagy rendezőről, az ő történetükön keresztül mi is visszatalálhatunk saját történetünkhöz. Zahoray János munk...
Amint beléptünk a Munkácsy Mihály Magyar Ház kiállítótermébe, azonnal magával ragadott a tér. Matl Péter kisplasztikái, grafikái, a falakon és a posztamenseken elhelyezett érzékeny, mégis elementáris erejű alkotások megragadták a tekintetet. Sorra érkeztek az ünneplők: barátok, kollégák, művészetked...
