Nagyberegen, a református líceum falán kapott helyet Keresztyén Balázs emléktáblája, amit március 19-én avattak fel a Bereg-vidéki településen.
Tóth László, a líceum lelkészi igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, azokat is, akik nem lehettek személyesen jelen a táblaavató ünnepségen.
– Tudjuk, hogy gondolnak ránk, hiszen az ő kezdeményezésük, munkájuk gyümölcse az az emléktábla, amely Nagybereg szülöttjének, Keresztyén Balázsnak kíván emléket állítani, aki pedagógusként és helytörténészként szolgálta a mi kis kárpátaljai közösségünk kulturális és oktatási életét. Az ő emlékezete legyen áldott közöttünk – hangsúlyozta a lelkész, majd hozzátette, református keresztyénként mindig a Szentírás felé kell fordulnunk, amikor örülünk, amikor szomorúak vagyunk és akkor is, amikor emlékezünk, emlékjeleket hagyunk a következő nemzedékek számára. Ma is így hajtsunk fejet és lélekben térdet a Mindenható Isten előtt, imádkozva és igéjére figyelve, hangzott el az ünnepi esemény alkalmával.
Dalmay Árpád, az emléktáblát adományozó Beregszászért Alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntő szavait levélben küldte el, amit Tóth László olvasott fel. A kuratóriumi elnök a levélben kitért alapítványuk fő céljára, ami nem más, mint a Beregszászban és a környező településeken élő magyarok nemzeti azonosságtudatának erősítése, annak a tudatosítása, hogy itthon vannak immár több mint ezer éve ezen a gazdag magyar múlttal rendelkező vidéken, amire büszkéknek kell lennünk.
„E célunk elérésének több útja is van, az egyik: emlékműveket, szobrokat, emléktáblákat állítunk azoknak a híres embereknek, akik itt születtek, éltek, temetőink valamelyikében nyugszanak, illetve látogatásukkal megtisztelték vidékünket… Legyenek büszkék Keresztyén Balázsra, ahogy a szintén itt született Füzesi Magdára, valamint Balla Terézre is, hisz tevékenységükkel nemcsak Nagybereg, de Kárpátalja, sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy az egész magyarság összetartozásának ügyét szolgálták, szolgálják.”
– Meggyőződésem, hogy minden községben fontos lenne felkutatni, megtalálni azokat az embereket, akik helyi születésűek, és messzire jutottak az általuk választott területen, olyan dolgokat vittek véghez, amik máig hatóak. Legyen az a kultúra megőrzése, történelem feltárása –hangsúlyozta a lelkész. – Líceumunk diákjai magyar nyelv és irodalom órán bizonyára abból is tudnak meríteni, amit éppen Keresztyén Balázs kutatott fel, összesített és hagyott ránk. Nem könnyű manapság a fiatalokat a tanulásra ösztönözni, de úgy vélem, Keresztyén Balázs munkássága egyfajta motiváció lehet, hiszen nem egy befejezett művet hagyott maga után, sok minden maradt még, amit lehet kutatni. Az emléktábla pedig hirdetni fogja azt, hogy Nagyberegnek volt egy ilyen nagyszerű szülötte, akinek munkásságát érdemes tovább vinni – tette hozzá Tóth László, majd Nagybereg lakosainak, a református gyülekezet és a református líceum tagjainak a nevében köszönte meg Dalmay Árpádnak a munkáját, áldozathozatalát, amivel hozzájárult a tábla elkészítéséhez.
A táblánál Tóth László és Ionika Antal Viktória, a líceum igazgatója helyezték el az emlékezés koszorúját. A bronz dombormű Sándor Attila székelyudvarhelyi művész alkotása.
Keresztyén Balázs Nagyberegen született, januárban lett volna 75 éves, de már 17 éve nincs közöttünk. A család innen Badalóba költözött, Balázs ott végezte ez az általános iskolát, majd a Beregszászi Kossuth Lajos Középiskolában tanult tovább és érettségizett. 1967-ben felvételt nyert az Ungvári Állami Egyetemre, ahol 1972-ben magyar nyelv- és irodalomtanári diplomát szerzett. Ezután a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolában tanított haláláig. Pedagógusi munkája mellett rendkívül szerteágazó tevékenységet folytatott: tanulmányozta a kárpátaljai irodalmi hagyományokat, történeti és helyi mondákat, művelődéstörténeti kislexikont írt, kutatta a Perényiek és báró Perényi Zsigmond életét, több könyve jelent meg, s még mennyi mindent tehetett volna, ha fiatalon, mindössze 58 évesen nem szólítja magához az Úr.
