Fehérvasárnapi szokások

Fehérvasárnap vagy mátkáló vasárnap ideje a húsvétot követő vasárnap. A római katolikus egyházban a húsvéti ünnepkör zárónapja. Elnevezése onnan ered, hogy a korai kereszténységben a nagyszombaton keresztelt katekumenek - a keresztelésre előkészülő felnőtt, illetve az első gyónásra és áldozásra előkészülő gyermek - ekkor vetették le a kereszteléskor felvett fehér ruhájukat.

Fehérvasárnap jellegzetes szokása volt a komálás, mátkálás, vésározás, a fiatalok (a lányok és legények, de főként a leányok) szertartásos barátságkötése, amit tojás- vagy komatál cserével pecsételték meg. A barátság néha a férjhezmenetelig tartott, de egész életre szólhatott, különösen, ha később keresztkomák is lettek. Legtovább a Dunántúlon és Moldvában maradt meg. A komatálon többnyire hímes tojás vagy piros tojás, sütemény, gyümölcs és bor volt. A nagyobb lányok a kisebbekkel küldték el választott barátnőjükhöz a komatálat, amelyet a Komatálat hoztam... kezdetű vers vagy ének kíséretében adtak át. Tojáscserével kötöttek örök barátságot a moldvai csángó magyar fiatalok is.

Gyöngyös városában a mátkatál küldéséből az eredeti indíték már teljesen kiveszett, jellege szerint házassági puhatolódzássá lett és pünkösd napjára került át. Múlt századvégi följegyzés* szerint a lányok kedvesüktől, a legények viszont a lányoktól szoktak mátkatálat kapni. A legény lányt, a lány pedig legényt kér föl rokonai közül. Ennek a kezébe ad egy palack bort, amelynek nyakán cérnára fűzött orgonakoszorú van. Egy porcelán tányérban pedig pattogatott kukorica, cukor, piros tojás, mézeskalács, dió és más olyan csemegék vannak, amelyek ékesítik a tányért. Egy fehér kendőbe kalács van belekötve. A palackkal, tányérral és kendővel az illető rokon odamegy, ahova küldik. Ha elfogadják a mátkatálat, ez azt jelenti, hogy a küldő vonzalma szíves viszonzásra talál, amit azzal is kifejezésre juttatnak, hogy most már a maga mátkatálát küldi cserébe. Az el nem fogadás tehát visszautasítást jelent és mátkatálat másnak viszik.

Némely vidéken szokás volt, hogy a farsang óta férjhez ment lányok fehérvasárnapon menyasszonyi ruhájukban mentek a szentmisére, de koszorú és fátyol nélkül.