A falunapokat minden település saját hagyományaihoz és igényeihez igazítva különleges programokkal igyekezett emlékezetessé tenni, így Kalotaszentkirályon horgászversenyre és ünnepi kenyérsütésre, Magyarfenesen alternatív kutyakiállításra került sor, Désen pedig az íjászat fortélyait sajátíthattákel az érdeklődők, és színpadra léptek a helyi néptánccsoportok is.
Kalotaszentkirály–Zentelke falunapjainak első délelőttje a látszólagos nyugalom ellenére is aktívan telt. A férfiak, tizennyolc felnőtt és tizenhat gyerek a falu határában található halastónál gyülekezett a horgászversenyre. A délutánig tartó vetélkedőn mindenki kapott részvételi oklevelet, és a helyezéseken kívül a legnagyobb hal díját is kiosztották.
Az asszonyok négy portán gyülekeztek ünnepi kenyérsütésre, bennünket Péter Mónika magyartanárnő vezetett házról házra, aki közben elmondta, hogy egy kiveszőfélben levő szokást próbálnak újra meghonosítani. A faluban már csak néhány idős asszony él, aki korábban rendszeresen sütött kenyeret, és a kemencéket is lebontották a legtöbb háznál. Az ünnepi kenyérsütés célja ezért az volt, hogy minél több asszonyt bevonjanak a tevékenységbe, s ezáltal esetleg ők is kedvet kapjanak hozzá.
Először Vargáékhoz tértünk be, ahol már javában kelt a kenyértészta, amely a hagyományos, kalotaszentkirályi recept szerint készült. Ennek titka, hogy egy kiló krumplit adnak a kovászhoz. Amikor arról érdeklődöm, hogy a végén a tekenőből kikapart tésztából sütnek-e cipót, kiderül, hogy az azonos gyökerek ellenére itt is érvényes a mondás, miszerint ahány ház, annyi szokás, hiszen egyesek a kikapart tésztát elteszik kovásznak, mások viszont langallót sütnek belőle bő zsírban, tepsiben, vagy a bevetőlapáton szétnyújtva, a kemence földjén.
Kiss Kati néninél az asszonyok addig sem pihennek, amíg a kenyértészta megkel: pánkót (hangsúlyozva, hogy ez nem fánk) sütnek a konyhában. Egy másik csoport pedig épp összeveri a tésztát. Mint magyarázzák, ez azért szükséges, hogy lágyabb, lyukacsosabb legyen majd a kenyér belseje. Kati néni elmondta, hogy most már csak a vendégek kérésére sütnek kenyeret, és évente 4-5 alkalommal, amikor az Úr asztalára a templomba házi kenyeret ad, hiszen mégiscsak ez a hagyományos. „Ezen nőttünk fel, így csinálták a szüleink is. Nekünk most könnyű, mert összegyűlünk négyen-ötön, egyszerre dagasztjuk, de bizony régen a szülők felkeltek 3-4 órakor, hogy amire kell menni a mezőre, házikenyér legyen a családnak” – magyarázza Kati néni, majd beavat a kenyérkészítés folyamatába: „Kenyérsütés előtt egy héttel kovászt csinálunk, egy kilónyi lisztből, két deka élesztőből gyúrunk egy tésztát, ami egy hétig erjed – ez adja meg a jó házikenyérnek az ízét, ami laktatósabb, mint az üzleti kenyér. Egy hét után egy kiló reszelt főtt krumplit hozzágyúrunk a kovászhoz és még olyan háromkilónyi lisztet annyi vízzel, amennyit felvesz. Ma összesen 27 kiló lisztből dolgoztunk. Reggel jöttek az asszonyok. A hét kenyérhez hét marék sót beáztattam langyos vízbe, és hozzátettem. Az asszonyok a kovászt eldolgozták, utána a vizet adagoltuk, megdagasztották. Most már ez a tészta egyszer megkelt. Mikor annyira volt kelve, meggyújtottam a tüzet a kemencébe. Jöttek az asszonyok, újra bedagasztották, hogy finomabb legyen a bele a kenyérnek. A tűz körülbelül másfél órát kell égjen. Fél órával a bevetés előtt a tésztát egyforma arányban hét felé elosztom. Amikor a kemence ki van hevülve, kihúzom a szenet és bevetem, majd másfél óra után a szénvonóval meghúzogatom a kenyereket. Ez azért szükséges, mert előfordulhat, hogy nem egyformán heves a kemence feneke. A bevetéstől számított két óra múlva kiszedem, s akkor egy éles fával leverem a kenyér haját, megreszelem az alját, és kész is a piros, ropogós házikenyér.” Itt tudjuk meg, hogy páran foglalkoznak ugyan búzatermesztéssel a faluban, de a gabonát inkább az állatoknak adják, a kenyérhez szükséges lisztet megvásárolják.
Az ünnepi kenyérsütést a polgármesteri hivatal támogatásával a nőszövetség rendezte meg – mondja Kati néni, és ötvenkét asszony vesz részt benne, akik a négy háznál 30 kenyeret sütöttek. A falunapokra kétszázötven vendéget vártak, és azt akarták, hogy az ő asztalukon házikenyér legyen. Másrészt az Axa gyermekotthon lakóinak a nőszövetség adományaként tíz kenyeret adnak át. Öt kenyeret vasárnap szeleteltek fel, hogy az iskola udvarán összegyűlt ötszáz személy is megkóstolhassa. Kati néni szerint jó, hogy van falunap, kenyérsütés, hogy az asszonyok összegyűlnek, és annak is örül, hogy nemsokára új kenyér ünnepe lesz. „Olyan lelkület fog el, hogy nemcsak a földieket tápláljuk, hanem a lelkünket is” – mondja, majd szívesen mesél családjáról is, míg a férje nem figyelmezteti viccesen, hogy vigyázzon, mert kifut a tekenőből a tészta.
Ezután átmegyünk Zentel¬kére, Okos Rigó Erzsébet kemencéjéhez, ahol a kenyértészta már ki van szaggatva a 60 éves kosarakba. Erzsi néni a szénvonóval kihúzza a szenet a kemencéből, és mivel a fiatalabbak közül senki nem vállalkozott a bevetésre, ő maga teszi a tésztát a bevetőlapátra, és évtizedes tudásával elhelyezi a kemence földjén a kenyereket. Ez után már csak a tekenő kivakarása, és az eszközök elmosogatása maradt feladatul, közben van idő viccelődni is a görbe piszkafán, Erzsi néni pedig besózza a kovászt, mondva, hogy így egy fél évig is eláll.
A húzogatást a negyedik portán, Mihály Erzsébetnél várjuk meg, ahol az asszonyok kedélyes beszélgetése közben szóba kerül a vendéglátás, mint a falu egyik jelentős bevételi forrása. Kiderül, hogy az ide látogatók gyakran keresik és kérik a házi ételeket, ezért is fontos lenne a kenyérsütés „visszahonosítása”.
A húzogatáskor lekerül a kemence szájáról a pléh fedőlap, és az elemlámpa fényénél megpillantjuk a feketére sült kenyereket. Miközben friss kenyér illata lengi be a konyhát, Erzsi néni örömmel állapítja meg, hogy egy sem ragadt össze, így szépen megsült minden oldala. Közben az idősebb asszonyok arról nosztalgiáznak, hogy régen a levert kenyér héjából főztek kávét, majd a fiatalok meglepetésére elmesélik, hogy a tejeskávét színezték a kenyérhéjjal, mivel nem lehetett kapni kakaót.
A falunapok további programjairól Póka Andás György, a település polgármestere számolt be a halastó partján, ahonnan a gyerekek már hazasiettek, hiszen őket két órakor aszfaltrajz-, bicikli-, görkorcsolya- és két korosztályban asztalitenisz- versenyre várják. Hat órától Kántor Lajos Barátom a malomban című könyvét mutatták be, Berde Szilárd magyarókerekei református lelkipásztor pedig Magyarókereke monográfiájáról számolt be. Kalotaszeg virágai címmel M. Lovász Noémi festménykiállítása nyílt meg.
Vasárnap ünnepi istentisztelettel folytatódott a falunap, majd népviseleti felvonulásra került sor, amelyen részt vett a Szent István-napi néptánctalálkozó öt táncegyüttese, Szeghalom testvérváros mazsorett-csoportja, valamint három táncrenddel a helybeli Felszeg Gyöngye tánccsoport is, de volt román népzene és népdal is. Az ünnepi vacsora után Szinetár Dóra, valamint Koós János és barátai koncerteztek, a rendezvénysorozat pedig tűzijátékkal és szabadtéri mulatsággal ért véget.
Falunap Magyarfenesen
Három napon át tartó rendezvénysorozatot szerveztek Magyarfenesen a hét végén. Péntek délelőtt gyermekprogramok és rendhagyó történelemóra volt, majd főzőversennyel és utcabállal zárult a nap. Szombaton a helybeliek megcsodálhatták a XV. Szent István-napi néptánctalálkozó együtteseinek népviseletes felvonulását, majd este „Kicsi Berci” gitárestjére, éjfél körül pedig Király L. Norbi koncertjére gyűltek össze az emberek, amelyet hajnalig tartó utcabál követett.
Vasárnap délelőtt dr. Madaras Péter, közismert kolozsvári állatorvos Bartha Ciupe Ernő szobrászművész magyarfenesi birtokán szervezte meg az első Alternatív Kutyakiállítást, amelyre közel hetven kutyát neveztek be gazdái, de a résztvevők száma ennél sokkal nagyobb volt. Először a Kolozsváron működő Nero kutyakiképző iskola munkatársai (és természetesen az általuk kiképzett kutyák) mutatták be tudományukat, majd a 70 kutyus és gazdija felvonult az e célból elkerített területen. Megcsodálhattuk Kelemen Hunor RMDSZ-elnök ír szetterét is, majd minden kutyus „aranyérmet” kapott: a gazdik a bearanyozott és felfűzött Szent László-pénzként ismert kis kövekkel térhettek haza.
Lengyel István, helybéli református lelkész vasárnap délelőtti igehirdetésének alapjául János apostol könyve III. fejezetének egy részlete szolgált. Déli 1 órakor futballpálya-avatást tartottak, majd 4 órától ökumenikus istentiszteletre és kistérségi kórustalálkozóra került sor, amelyre meghívták a kolozsvári alsóvárosi (Kétágú templombeli) és a törökvágási (Donát negyedi) egyházközség kórusát, továbbá a magyarlónai, a magyarfenesi és a tordaszentlászlói vegyeskart. Az esemény programfüzetéből megtudtuk: vasárnap a Héjuska színjátszócsoport előadásával és tábortűzzel zárultak a falunapok.
Zajlik a hagyományos nemzetközi néptánctalálkozó
Népviseleti felvonulással és gálaműsorral kezdődött a 15. Szent István-napi néptánc-találkozó, amelynek főszervezője a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány. Pénteken Mákó¬falván, Zsobokon, Gyaluban, Válaszúton, szombaton Magyar¬fenesen, vasárnap pedig Kalotaszentkirályon és Désen mutatkozott be a fesztiválon résztvevő tizennégy néptánc¬együttes, akik közül néhányan visszatérő vendégeknek, a rendezvény „alaptagjainak” számítanak. A kolozsváriak szombaton és vasárnap gyönyörködhettek a színes forgatagban, a Főtéren rendezett tértáncok alkalmával a közönség tagjai közül is többen táncra perdültek. Szombaton délben a Főtéren, a Mátyás király szoborcsoport előtt három együttes mutatkozott be. Köztük a lett vendégek, akik spontán módon egy arra tévedt esküvői menet főszereplőit is körbetáncolták, bevonták műsorukba.
A táncok és népviseletek bemutatása hétfőn is folyatódott a Mátyás-szobor előtt, majd kedden került sor a fesztivál fénypontjára, az augusztus 20-i ünnepi zárógálára.
A részt vevő néptánc¬együt¬tesek: Lengyelországból a Zespol Piesbi-i Tramblanka, Horvátországból a Talicska Nép¬táncegyüttes, a szerbiai Vajdaságból a Cirkalom Néptánc¬együttes és a Szelence Nép¬tánc¬együttes, Szlovákiából az FS Nadsenci, Lettországból a Svita Folk-dance Group, Felvidékről (Szlovákia) a Nádas, az ukrajnai Kárpátaljáról a Ritmus, szintén Ukrajnából érkezett a Dor basarabean, Magyarországról a Józsa Gergely Nép¬tánc¬együttes, valamint a magyarországi németek Schwa¬bische Füsse Volkstanzgruppe nevű tánccsoportja. Erdélyt a csík-koz¬mási Bojzás, illetve a Dor Tran¬sil¬vănean, és nem utolsósorban a szervezők egyike, a kolozsvári Szarkaláb képviseli.
Pillich Balázs, a Szarkaláb együttes vezetője lapunknak elmondta: évről évre bővül a résztvevők száma, az idén három új néptáncegyüttest köszönthettek, Lettországból, Lengyelországból és Szlovákiából érkeztek az új vendégek. Elmondta azt is: egyre több helyszínen van alkalmuk megfordulni e néhány nap alkalmával. Idén több településen az elmúlt hétvégére időzítették a falunapokat, ahova a Szent István-napi néptáncfesztivál résztvevőit is meghívták.
A Szent István-napi Néptánctalálkozó résztvevői együtteseinek képviselőit hivatalában fogadta Emil Boc, Kolozsvár polgármestere és Horváth Anna alpolgármester. A köszöntők elhangzását követően a város vezetői azon reményüknek adtak hangot, hogy a vendégek jól érezték magukat a Szamos partján fekvő településen, s hogy a polgároknak az elkövetkező években is alkalmunk nyílik hasonlóan színvonalas előadásokat megtekinteni, akárcsak az idei rendezvényen.
