Közismert, hogy járásunkban igen népszerű a hagyományos magyar konyha. Szinte minden településnek megvan a maga turistacsalogató, az adott tájegységre jellemző étele. A Beregvidék az idén is töltött káposztával, bográcsgulyással , halászlével, szilvalekvárral és sok egyéb finomsággal várta vendégeit. Váriban elhatározták, hogy a konyhaművészeti összejövetelek sajátos összegzéseként megszervezik az Eszem-iszom fesztivált, amelyen felsorakoztatják a hasonló rendezvényeken bemutatott valamennyi ételt.
A fesztivál „karnagyának” szerepét Halász László, a járási művelődési és turisztikai osztály vezetője vállalta, aki tehetséges zenész és előadó, a falusi zöld turizmus egyik kezdeményezője járásunkban. Mint mondta, nem sokat gondolkoztak a rendezvény nevének kiválasztásán: kézenfekvő volt az ismert magyar népdal „Eszem-iszom, dínom-dánom…” refrénje. Annál többet törték a fejüket a fesztivál különlegességén. Mivel a rendezvényt hagyományossá szeretnék tenni, ezért minden évben megváltoztatják a főételt. Az idén a káposzta lett a fesztivál „főszereplője”, annál is inkább, hogy ez a zöldségféle igen kedvelt a kárpátaljai magyarok körében.
A fesztivál ünnepi felvonulással vette kezdetét — a Vári Művészeti Iskola ifjú zenészei előadták az alkalomhoz illő, speciális Káposztaindulót. Két lovasszekér rótta a település utcáit: az egyiken a Káposztakirály (Szeles Zoltán) és a Káposztakirálynő (Szabó Zita) foglalt helyet, a másikon az ismert jánosi vőfély, Fazekas Attila szórakoztatta a nagyérdeműt.
A stadion bejáratánál a vörös szalagot Vladiszlav Hoblik, a járási állami közigazgatási hivatal elnökhelyettese, Bakó Rudolf és Bakó Viktor járási tanácsi képviselők, a fesztivál szponzorai, Salamon Elemér polgármester és más tiszteletbeli vendégek vágták át. Az ünnep egyik érdekessége a hagyományos káposztataposás volt — a vári ifjak és leányok megmutatták, hogyan csinálják ezt faluhelyen: hagyományosan mezítláb, zenei kísérettel.
Egész napos ünnepi program várta a falu lakosságát és a vendégeket a stadionban. A színpadon egymást váltották a műkedvelő kollektívák, a sportkedvelők szurkolhattak a fesztivál kupájáért mérkőző labdarúgó-együtteseknek. De a legérdekesebb és legfontosabb teendők a sátrakban zajlottak — itt készítették el versenyműveiket a 8 településről érkezett csapatok. Csak egyetlen kikötés volt: az ételeknek káposzta felhasználásával kellett készülniük.
— Az ősz a szüreti bálok, a nehéz munka utáni megérdemelt pihenés időszaka — mondta Csizmár Sarolta, a Beregszász és Környéke Falusi Turizmus Szövetség elnöke. — Míg korábban csak önmagunk és szomszédaink örömére rendeztük meg az ilyen ünnepeket, az utóbbi időben egyre gyakrabban turistacsalogatóként is használjuk. Egyébként Vári egyike azon településeknek, amelyek elsőként csatlakoztak a falusi zöld turizmus mozgalmához. Éppen ezért tartanunk kell a színvonalat, hoznunk kell a legjobb formánkat. Mára több mint száz beregvidéki család csatlakozott a mozgalomhoz. Túlzás nélkül állíthatom, hogy valamennyien szeretik szülőföldjüket, amiért elismerés illeti meg őket.
— Az első nagyszabású fesztivál megszervezése sok gondot okozott — meséli Salamon Elemér polgármester —, de közös erőfeszítéssel végül sikerült. Nem feledkezhetünk meg Halász László főszervezőről, a járási tanács képviselőiről, vállalkozóinkról, akik nagymértékben hozzájárultak a rendezvény színvonalas lebonyolításához. Elhatároztuk, hogy tovább folytatjuk a sort: télen meg szeretnénk szervezni a házi kolbász ünnepét, amelynek keretein belül az érdeklődők betekintést nyerhetnek a népszerű étel elkészítésének folyamatába, megkóstolhatják a májas és a véres hurkát is. Vári nagy hangsúlyt fektet a turizmus fejlesztésére. Igaz, a pénzügyi válság nem kerülte ez ezt az ágazatot sem: míg korábban szinte naponta 2–3 autóbusz érkezett hozzánk, most az üdülők száma némileg csökkent. El kell gondolkoznunk azon is, hogy talán jobban kellene dolgoznunk. Éppen ezért igyekszünk idecsalogatni a vendégeket, majd megtartani, hogy máskor is kedvük legyen visszatérni. Tisztában vagyunk azzal is, hogy nagy a konkurencia: Kárpátalján sok a látványosság, a termál- és gyógyvizes medence, az étterem. Mi kicsit másat kínálunk vendégeinknek — mindenekelőtt a hagyományos magyar konyhát, a családias légkört, a népi jelleget. A váriak tudják, hogy elsősorban tőlük függ a település jóléte, így igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy Várit az elsők között tartsák számot Kárpátalja-szerte.
A fesztiválon minderről meg is győződhettünk: lehetetlen volt minden ételt megkóstolni. A gazdák szinte el sem akarták engedni a vendéget a sátruk mellől. Ráadásul az árak sem voltak magasak — 10–20 hrivnyáért jól lehetett lakni, de még inni is. Sokszor pedig csupán a „köszönöm” volt a fizetség — például az asztélyiak sátrában, ahol Nagy Anikó polgármester asszony fogadta a vendégeket.
Nagy sikert aratott a vári Fülöp Éva és csapata: a hagyományos töltött káposztán kívül az érdeklődők megkóstolhatták a savanyú káposztás lángost, a különböző salátákat, a házi jellegű savanyúságokat.
— Már sokadszor meggyőződhettünk arról, hogy legfőbb kincsünk az embereink — összegzi Halász László —, akik nemzedékek óta őrzik kultúránkat, hagyományainkat. Büszkék vagyunk népi konyhánkra is, annak gazdag ízvilágára.
Lehetséges, hogy valakinek az Eszem-iszom fesztivál megnevezés prózainak tűnik, de éppen ez mutatja meg leginkább az ünnep jellegét. Úgy gondolom, hogy egyetlen vendég sem távozott elégedetlenül. Külön öröm számunkra, hogy még Kijevből és Moszkvából is érkeztek vendégek, és valamennyien megtapasztalhatták a kárpátaljai emberek vendégszeretetét.
— Hasonló élményben még életemben nem volt részem — mondta a kijevi Dmitro. — Etetnek, itatnak, szórakoztatnak és még meg is köszönik?!
Úgy gondolom, az ilyen szavak jelentik a legnagyobb elismerést a szervezők számára. Maga a rendezvény pedig a különböző versenyszámok győzteseinek kitüntetésével, valamint káposztabállal ért véget.
