Harmadik éve dúl a háború Ukrajnában. Hála Istennek Kárpátalján nem zajlanak harci cselekmények, de a sok rossz hír miatt vidékünkről is nagyon sokan elmentek. Viszont maradtak még olyan kitartó emberek, családok, akik nem adják fel, minden nehézség ellenére szülőföldjükön maradnak, mert még mindig itt látják a jövőt. Ilyen a beregszászi Komáromi Zsolt és neje, Erika, akik magánvállalkozásban igyekeznek helytállni, és nem elhagyni otthonukat. Erről és sok másról beszélgettünk el az igazán kreatív beregszászi házaspárral, akik néhány évvel ezelőtt Tesz-vesz hobbiboltot nyitottak, de már akkor is szerettek volna valami többet, valami olyat, ami csakis a kézimunkáról, pontosabban a hímzésről szól.
– Gyerekkorom óta nagyon szeretek kézimunkázni, néhány évig varrni is tanultam, ezért Zsolttal együtt elterveztük, hogy belevágunk, és alapítunk egy hímzőműhelyt. Az Egán Ede Programban pályáztunk eszközbeszerzésre, a nyertes pályázatnak köszönhetően vásároltunk egy kisebb hímzőgépet. Megmondom őszintén, első ránézésre úgy tűnt, nem lesz egyszerű kezelni a masinát, még szerencse, hogy Zsolt jobban ért ehhez, szépen, lassan minden csínjára-bínjára rájött, és hozzáláttunk a munkához – elevenítette fel a kezdeteket Erika.
Bár munkájuk többnyire a hímzésről szól, nagyon sokszor jól jön Erikának, hogy varrni is tud, hiszen például a díszpárnákat előbb meg kell varrni, csak azután lehet rá hímezni. De egyébként is mindig ki kell találni valami újdonságot, mert a rohanó világ, az egyre magasabb igények is ezt kívánják.
– A kezdetekkor úgy vettétek észre, hogy hiánypótló lehet a ti tevékenységetek? – érdeklődtem Zsolttól.
– Mindenképpen. Pár évvel ezelőtt nem volt konkurenciánk, szinte alig foglalkoztak néhányan hímzéssel Kárpátalján. Aztán később többen szintén úgy döntöttek, hogy ez lesz a pénzkeresési lehetőségük, de így sincs okunk panaszra, hála Istennek sok rendelésünk van.
Zsolt és Erika eleinte magánszemélyektől kapták a rendeléseket, ajándéktárgyakra, díszpárnákra, kötényekre, Biblia-borítókra, énekeskönyv-borítókra, képkeretekre hímeztek. Egy időben nagy divat volt, hogy egyszerű blúzokra kerültek a szép hímzések, Erika elárulta, ez mind a mai napig megmaradt.
– Mivel kezdtetek, és most hol tartotok?
– Covid idején nagyon sok hímzett maszkot készítettünk. Aztán különböző céges logókat, most éppen ballagó tarisznyákra hímzünk, a hímzett pólók és a blúzok pedig sosem mennek ki a divatból. Sok mindent tud a hímzőgép, kifogástalanul utánozza a keresztszemes hímzést is, ami szintén sok ajándéktárgyra és ruhadarabra felkerülhet díszítésként – magyarázta Zsolt.
Az általuk készített díszítések egyediek, amiket általában Zsolt tervez meg. Nem kis munka ez, de a ház feje szeret vele bíbelődni, és a végeredménnyel mindig meg van elégedve mind a készítő, mind a rendelő.
– Hogyan kell elképzelni egy mintatervezést?
– Időközben még egy hímzőgépet sikerült beszereznünk, amely sokkal komolyabb, mint az előző: sokkal többet „tud”, így a munka is minőségesebb és szebb. Ezért úgy döntöttem, ha már ilyen jó kis gépünk van, saját tervezésű hímzéseket készítek, igaz hónapokba telt, amíg teljesen rájöttem, hogy működik a masina, autodidakta módon képeztem magam. Sokat segített az interneten található hímzőprogram, oktatóvideók. A felnagyított kép alapján megrajzolom a mintát, abban a formátumban mentem el, amit a hímzőgép felismer, és már mehet is a munka. Egyszer egy nagy méretű zászló kihímzése majdnem kifogott rajtam, de csak majdnem, mert odafigyelés és néhány óra elteltével végül sikerült elkészíteni. Az alapanyag minőségére is nagy hangsúlyt fektetünk. Kizárólag száz százalékos pamutra hímezünk, illetve nyáron napszövetekre, természetesen minőségi selyemcérnákkal.
Mindeközben úgy Erikának, mint Zsoltnak a családdal, vagyis a gyerekekkel is foglalkozniuk kell. A házaspár nagycsaládos, három gyermeket nevelnek, igaz a legidősebb, Boglárka már kirepült a családi fészekből, de amikor lehetősége nyílik, siet haza.
– Bogi lányunk 21 éves, Budapesten él, egyetemi hallgató. Közben már dolgozik is, eltartja magát, de nagyon szeret hazajönni, mert még ő is Beregszászt tekinti az otthonának. Levente 14 éves, most fejezi be a Horváth Anna Gimnáziumot, a Rezeda néptáncegyüttes tagja. A legkisebb gyermekünk, Zalán pedig most végzi a második osztályt a Bethlen Gábor Líceumban, és ő is nagyon szeret táncolni – avatott be a családi részletekbe Erika.
Tudjuk jól, hogy nem egyszerű manapság az itthon maradt férfiaknak. Nem kivétel ez alól Zsolt sem.
– Megmondom őszintén, számomra nap mint nap kihívást jelent az, hogy itthon vagyok, de nekem ez a legfontosabb. Igyekszem magam elfoglalni, nem stresszelni, így még egy hobbimnak elkezdtem hódolni. Ez pedig nem más, mint a kenyérsütés – árulta el Zsolt. – Raktam egy kis kemencét, ahová egyszerre kilenc kenyér fér, és heti két alkalommal kovászos kenyeret sütök barátoknak, ismerősöknek. Korábban dolgoztam már pékségben, így egy kicsit konyítottam is a dologhoz, ezért egy ideje a kenyér mellett leveles tésztából sajtos masnit is készítek, és nagyon úgy néz ki, hogy ez a finomság is ízlik azoknak, akik már kóstolták. A logómat is elkészítettem, Rétes világ a neve. Azért adtam ezt a nevet, mert régi álmom, hogy egyszer legyen egy cukrászdám, ahol péksüteményeket és kávét szolgálhatok fel. Istenben hívő emberként (presbiter vagyok a beregszászi református egyházközösségben) hiszek abban, hogy egyszer az álmom még valóra válik, és megnyithatom az én Rétes világomat.
Példaértékű tehát a Komáromi család. Vállalkozásuk biztos pont az életükben, mert ez jelenti számukra a megélhetést, aminek köszönhetően nem kell elmenniük, külföldön munkát vállalniuk. És ami a legfontosabb, egy magyar családdal több, aki Beregszászban maradt, akik nem adják fel, és öreg napjaikat is itt képzelik el.
