"...én a szülőfalumat választottam"

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket…

Rovatunkban ma Tóth-Tihor Evelinnel, a Beregújfalui Művelődési Ház művészeti vezetőjével beszélgetünk egy kicsit másként.

– Másfél évvel ezelőtt még Bartha Gusztáv Flanc c. drámájában Etusként láttam a megyei bábszínház színpadán. Soha nem vágyott színésznői babérokra?

– Mielőtt felvételt nyertem az Ungvári Közművelődési és Művészeti Főiskola rendezői szakára, természetesen megfordult a fejemben. Sőt, a tanintézetben rengeteget szerepeltem a színpadon. Azonban a negyedik évfolyamon lehetőség nyílt, hogy felvegyem a tantárgyak közé a pedagógiát és államvizsgát tegyek belőle. A szakmai gyakorlatra több évfolyamtársamat a beregszászi magyar színházhoz irányították, én a szülőfalumat választottam. A gyerekek csoportjával foglalkoztam, nagyon szép műsort sikerült összeállítanom. Úgy érzem, jól döntöttem, mikor inkább a helyi művelődésszervezést vállaltam.

– Munkácson, a megyei betlehemes fesztiválon a beregújfalui csoport képviselte a megye legmagyarabb járását. Igazi kihívás ez egy fiatal népművelő számára...

– Halász László, a Beregszászi Járási Művelődési Osztály vezetője választott minket. Valószínűleg azért, mert ma is élő, eredeti, helyi gyűjtésű, tehát autentikus pásztorjátékot adnak elő a csoport 15–16 éves tagjai.

– Nem nehéz kamaszokkal szót érteni?

– A próbákon előfordul, hogy késnek vagy tréfálkoznak és ezzel elvonják egymás figyelmét, de valójában nincs különösebb gond velük.

– Rendcsinálás okán még soha nem emelte fel a hangját?

– A kiabálással nem érnék el semmit. A csendes és okos beszéd sokkal hatásosabb. A fiatalokat nehéz kizökkenteni a tévé és a számítógép világából, és rávenni, hogy délutánonként a hideg klubban próbákra járjanak. Pedagógiai hozzáállással, jó nevelési módszerrel azonban ez megoldható.

– Ez szakmai titok vagy másokkal is megosztható?

– Nincs ebben semmi rejtély: jó színdarabot, verset, táncot kell választani, és olyan fiatalra osztani, akiben megvan a kellő tehetség. Aztán tudatosítani vele, hogy azt rajta kívül senki más nem tudja úgy előadni, csak és kizárólag ő maga. Mikor pedig már ott áll a színpadon, csiszolok a lépéseken, a mozdulatokon, a jeleneteken.

– Aki ilyen jó szervező, akár egy üzleti vállalkozásba is belevághatott volna...

– Meg sem fordult a fejemben. Én szeretem azt, amit csinálok.

– A férje mit szól ahhoz, hogy néha késő estig a klubban kell maradnia a próbák miatt?

– Ő is ott van. Sőt, ha valamilyen kellékre van szükségem egy jelenetben, szalad és elhozza. Megérti, hogy nekem ez a munkám és teljes szívvel és odaadással tudom csak végezni.

– Nehezen dolgozza fel, ha kritika éri?

– Attól függ, hogy rosszindulatú vagy építő jellegű-e a bírálat. Mint mindenkinek, elsőre persze rosszul esik, aztán elgondolkodom rajta. Ha irigységet vagy más negatív érzelmeket gyanítok mögötte, nem foglalkozom vele. Viszont ha szakmai jellegű, meghallgatom és igyekszem kijavítani a hibámat.

– Egy néprajzkutatónak a falu igazi kincsesbánya. Ebből a szempontból könnyű itt a dolga egy népművelőnek?

– Valóban, hagyományőrző és -tisztelő község a miénk. Még ma is számtalan mese, népdal és mondóka számít közkincsnek. Nagy részük, elsősorban Punykó Mária, iskolánk egykori magyartanárának köszönhetően, már könyv formájában is megjelent. A falu valamennyi lakosát bevonva minden évben sikeresen megszervezzük a halfesztivált. Tavaly a fonót vittük színpadra, csupa nyugdíjas korú beregújfalusi szerepelt benne. Puskás Géza bácsi, településünk nótafája szívesen lép fel bármilyen rendezvényünkön. Ha fellépésről, szereplésről van szó, az idősek azonnal jönnek.

– A beregi szőttes világhírű. Ült már esztavátában?

– Nem tudok szőni, de a stafírungomból természetesen nem hiányoztak a terítők és abroszok. És ha már kézimunkáról ejtünk szót, inkább a kötés áll közelebb hozzám.

– Gyűjtögető típus vagy köny­nyen megválik a már szükségtelennek vélt tárgyaktól?

– Inkább az utóbbi. Mindegyikhez köt valamilyen emlék, családi történet, ezért mindent megőrzők. Ugyanakkor a könyveket nem azért gyűjtöm, mert szépen mutatnak a polcokon.

– Minek nem tud ellenállni?

– A szépnek. Szeretem körbevenni magam stílusos és harmóniát sugárzó dolgokkal.

– Ha egy jó tündér teljesítené három kívánságát, mi lenne az?

– Az első: egészség a családom minden tagjának. Aztán az európai szintű művelődési és szabadidőközpont mihamarabbi elkészülése, amit polgármesterünk, Sütő Lajos tervez megvalósítani a közeljövőben. A mostani kétszintes művelődési ház földszintjén lenne a polgármesteri hivatal, a felső szinten kapna helyet a koncertterem, a könyvtár, az öltözők stb. És végül. Mivel az esküvőnk a férjemmel késő őszre esett, már nem tudtunk elutazni nászútra. Talán egy külföldi út, mondjuk Egyiptomba, az mindkettőnk nagy álma.