Helyi újságírók és helytörténészek nemegyszer írtak és filmeztek a Telendy család kriptájáról – túlzottan is rejtélyes ez az idő és az emberek által megcsonkított objektum. Ha legalább egyszer a temető római katolikus részén jártak (érdemes tudni, hogy régen felosztották a temetőkerteket: az út jobb oldalán római katolikusokat, balra reformátusokat, a hegy tetején, a jelenlegi rituális ház közelében pedig görögkatolikusokat és ortodoxokat temettek), akkor láthatták, hogy a hátsó részén van egy elhanyagolt kripta. Napjainkban rendkívül lehangoló benyomást kelt: nincs ajtaja és ablaka, a kupola beomlott, a vakolat lehullott. Belül vandálok okozta totális rendetlenség. Gondolom, az ungváriak sokszor elgondolkodtak azon, hogy miért olyan elhanyagolt ez a – még ebben a formában is – gyönyörű kripta, és kit temettek oda? Most megpróbálok válaszolni erre a kérdésre.
Kezdem azzal a ténnyel, hogy e cikk megírásához a Kárpátaljai Megyei Állami Levéltárban talált dokumentumok adták a lendületet: Telendy Antal özvegyének kérelme családi kripta építésére a Kálvárián és a mellékelt rajzok a jövőbeli építkezésről. „Tisztelt Városi Tanács! A Kálvária ungvári temetőben, a már évekkel ezelőtt körülhatárolt telken családi kriptát kívánok építeni, melyre a városi szabályzat 2. §-a alapján tervet nyújtok be. Kérem a tisztelt városi képviselő-testületet, hogy mielőbb adja meg az engedélyt, mivel az építkezést még az idén el akarom kezdeni” – írta a „ház- és telektulajdonos”, Telendy Antal özvegye 1895. július 6-án a városi képviselő-testülethez intézett beadványában.
Miért sietett annyira, hogy elkezdje építeni a kriptát? Mert szerette volna időben befejezni az építkezést férje, Telendy Antal gyógyszerész halálának 3. évfordulójára. Addigra ennek a szegény asszonynak az egész családját a Kálvárián temették el: férjét, fiát és lányát. Az özvegy a temetkezési helyeik fölé szeretett volna egy gyönyörű kriptát építeni valószínűleg azért, hogy megörökítse a család emlékét, amelynek ága halála után örökre megszakadt. Most épp ezt figyelhetjük meg: a család eltűnt, az emléke eltörlődik, a temetkezési helyek felett a kripta egyre inkább rombolódik.
Eközben a városban egykor nagyon híres volt a Telendy nemesi család, bár sajnos nem sok információt találtam róla. A téma egyes kutatói úgy vélik, hogy Telendy Antal Bereg vármegyei főorvos, Telendy Lajos fia volt, aki 1867-ben hunyt el Nagybereg (ma Veliki Berehi) községben. Erre nem találtam megerősítést, de egy ilyen feltételezés mind az idő, mind Telendy Antal Nagybereghez való kötődése tekintetében teljesen lehetséges, mivel vezetéknevéhez a „nagyberegi” nemesi jelzés került. Meglepő, de az írott forrásokban a meglehetősen jól leírt magyar nemesi családok között nem esik szó a nagyberegi Telendyről, így nem tudni, hogy mikor kapták meg a nemesi státuszt, és családjuk története sem ismert.
Telendy Antalról bizonyosan tudni lehet, hogy 1868-ban már Ungváron dolgozott orvosként és patikusként (főleg a Gyógyszerészi Hetilapban szerepel a neve). Nem lehetett pontosan kideríteni, hol volt a patikája, hiszen még 1879-ben eladta. Az engedéllyel együtt egy kassai gyógyszerész, Frankel Mihály vásárolta meg. Talán Telendy Antal életének ez a lépése valamilyen módon összefüggött az egy évvel korábban, 1878-ban történt eseménnyel. A helyi lapok azt írták, hogy az év nyarán szörnyű tragédia történt a Telendy családban: meghalt a házaspár egyetlen fia, Zoltán, aki akkor az ungvári gimnázium második osztályában tanult. Ezt az eseményt a gimnáziumi évkönyv is említi. A fiú már régóta beteg volt, mert az előző évi (tehát amikor a gimnázium első osztályában tanult) éves beszámolóban osztályzatok helyett a neve előtt egy „beteg” jelzés található. Ki tudja, lehet, hogy a családnak azért volt szüksége gyógyszertárra, hogy akadálytalanul hozzájusson egy beteg gyermek életét segítő gyógyszerekhez (ismétlem, ez csak feltételezés).
Telendy Antalnak és feleségének, Lászlóffy Máriának még egy gyermeke született: Júlia. Ő Szabó Géza segédbíróhoz ment feleségül, és hozzá költözött Eperjesre (Prjasiv). Júlia mindössze 18 éves volt, amikor 1883. december 24-én fiúgyermeket szült (a keresztségben négy nevet kapott egyszerre: Imre, Géza, Antal, Ede). A szülés valószínűleg nehéz volt, és további komplikációkat okozott, mert alig néhány hét múlva Júlia meghalt. Ez újabb borzasztó csapás volt a Telendy házaspárra, akik még nem heverték ki fiuk elvesztését.
Antal és Mária egyedül maradt Ungváron. Volt egy szép nagy házuk a belvárosban, a nyüzsgő Nagyhíd (Velikomosztova) utcában (most a Korzó 13. szám alatt látható, régen a Promeniszte borkóstoló működött ott, most a pincében található a Vertep étterem), melynek alsó emeleteit üzletek számára bérbe adták; volt egy szőlőjük a Szobránc utca felett egy másik házzal (két szobával, konyhával, kamrával, pincével és nagy verandával). Sok földjük és pénzük volt, de nem volt meg a legfontosabb – a gyerekek, akikre mindezt ráhagyhatták volna. Azokban az években Mária teljes mértékben a jótékonykodásnak szentelte magát, egy női társaság vezetője volt, amely sok jót tett. 1884-ben, lányuk halálának évében Telendyék mint mecénások és a város római katolikus közösségének tagjai részben finanszírozták a Szent György római katolikus templom belső festését a rekonstrukciója után. Telendy Antal pedig sokban hozzájárult a filoxéra (szőlőgyökértetű, latin neve Dactuolsphairia vitifolii: Amerikából származó kártevő, mely a szőlő gyökerén gubacsszerű képződményeket hoz létre, ezzel a növény pusztulását okozva) által károsított ungvári szőlőültetvények helyreállításához. Az elsők között oltott szőlőt parcelláján amerikai szőlőtőkére, kísérletezett és szép eredményeket ért el, a tapasztalatát pedig megosztotta az újságok hasábjain. A család vagyoni helyzetéről árulkodhat, hogy 1891-ben a 26. helyen álltak Ung vármegye legnagyobb adófizetőinek listáján. Ezzel Telendy Antal automatikusan virilista, azaz vármegyei és városi képviselő lett.
Aztán 1893. szeptember 25-én a 65 éves Telendy Antal elhunyt az őt néhány nappal korábban ért agyvérzés következtében. Bánatos felesége teljesen egyedül maradt a nagy házban, és ebben az időszakban befogadott egy 15 éves lányt, Lehoczki (Lehoczka) Mariskát, aki egy Nyíregyháza melletti faluból származott. Talán nem voltak szülei, vagy nagyon szegények voltak. Abban az időben általános gyakorlat volt, hogy gazdagabb gyermektelen rokonok gyermekeket neveljenek fel – valami ilyesmi történt Mariska esetében is.
De térjünk vissza a családi kripta témájához, amelynek felépítéséről Telendy Mária két évvel férje halála után döntött. Sajnos az özvegy által a városi tanács elé terjesztett rajzokból nem derül ki, hogy ki volt ennek az épületnek az építésze. Az építési engedélyt Telendy özvegye megkapta, de érdemes megjegyezni, hogy ez valószínűleg visszamenőleges hatállyal történt. Mert mi mással magyarázható, hogy 1895. július 6-án folyamodott engedélyért a városi tanácshoz, és már július 12-én az Ung helyi újság arról írt, hogy a Kálvárián folyik az építkezés, a kápolna falai és a kupolája már készen van. Érdemes megjegyezni, hogy ez az újságcikk meglehetősen kritikus volt. „Mindannyian tudunk az özvegy kegyelméről, de emiatt még inkább sajnálatos, hogy a kápolna körül 20-25 sírt teljesen leromboltak a munkások – a kereszteket letörték, a sírokon áthaladtak a járművek, a kápolna környéke annyira rendezetlen, hogy az elhunytak hozzátartozói és rokonai nem tudják megközelíteni halottaik sírhelyét. Ki fogja ezt megállítani, ki fogja rendbehozni a tönkretett sírokat?” – áll a cikkben.
Nem tudom, hogyan sikerült ezt a botrányt elsimítani, mert az Ung újság legközelebb egy évvel később, 1896. szeptember 27-én, az épület felszentelésekor említette a kriptát. A szertartást éppen Telendy Antal halálának harmadik évfordulója alkalmával tartották, és az épületet Hehelein Károly pap szentelte fel. Nyilván azért nevezték ezt a kriptát az újságok kápolnának, mert volt benne egy kis oltár, melynek megléte azt jelentette, hogy ott lehetett miséket tartani. Mivel az épület a Telendy család temetkezési helyén épült, feltételezhető, hogy magában a kriptában özvegy Telendy Mária talált először nyugalmat.
1914 elején még érkezett feleségül adni 36 éves Mariska nevű fogadott lányát a 66. gyalogezred kapitányához, Kozanovics Miklóshoz. Az év nyarán pedig elhunyt a 76 éves Telendy Mária. Fogadott lánya, Kozanovics Mariska a Telendy család vagyonának örököse lett. A végrendelet szerint Telendy Mária egy elég komoly összeget jótékony célokra ajánlott fel, külön 2 000 koronát hagyott örökül, ami akkoriban igen jelentős volt, ösztöndíjul annak a gimnáziumnak a szegény tanulói részére, ahol egykor néhai fia, Zoltán tanult.
Ezzel véget ért a Telendy családi kripta történetének érthető része, és kezdődnek a rejtélyek. Az 1921-es népszámlálásban az szerepel, hogy a Nagyhíd utcai Telendy-épület (emlékeztetőül, ahol jelenleg a Vertep étterem és számos más kereskedelmi létesítmény működik) özvegy Kozanovics Máriáé. Vagyis Mariska családi boldogsága egyértelműen rövid volt, talán férje meghalt az első világháborúban, amely ugyanabban az évben kezdődött, amikor Kozanovicsék összeházasodtak. Azt, hogy volt-e gyerekük, nem tudni, de feltételezem, hogy nem. Akkor ki az a Maróka, akinek a fotója az egyetlen, amely a Telendy családi kriptában fennmaradt a falon? Nagyon furcsa, de a lány fotója mellett nincs vezetéknév, még utónév sem, gyanítható, hogy becenév volt (a ciróka-maróka magyar mondókából, azaz Maróka nem a lány neve, hanem az anyja hozzá intézett szeretetteljes megszólítása volt. „Marókám, míg éltél, imádtalak. Míg élek, siratlak” – áll a sírfeliraton. Mellette a lány életének évei: 1915–1936. Feltételezhető, hogy Maróka Kozanovics Mária lánya volt, mert pontosan egy évvel Kozanovics esküvője után született. A kriptában lévő sírfeliraton azonban „nevelőanyád” olvasható, ami azt jelenti, hogy Maróka nem Kozanovics Mária vér szerinti gyermeke volt. Úgy tűnik, hogy az özvegy Kozanovics Mária, akinek nem volt saját gyermeke, a lányt magához vette, hogy felnevelje, mint egykor Telendy Mária őt. Amikor pedig a nevelt lány 1936-ban meghalt, a Telendy családi kriptában temette el, egy sírkövet hagyva hátra, rajta egy olyan szöveggel, amelyet csak ő érthetett (mert a kripta zárva volt, és csak a család férhetett hozzá).
A Telendy-kriptában jelenleg nincs temetkezési hely, sem Maróka kriptájában, akinek vezeték- és keresztneve ismeretlen, sem Telendy Mária sírhelyén. A padlón lévő mélyedés, amelyet a koporsó leengedésére terveztek, üres, egykori temetkezések nyomai vagy maradványai nélkül. Minden arra utal, hogy valaki egy másik helyre temette át Telendy Máriát és Marókát. Mikor történt, és ki tehette? Az egyetlen lehetőség, ami eszembe jut, az, hogy Kozanovics Mária tette ezt a háború utáni években. Talán nem akart a Szovjetunióban élni, ezért úgy döntött, elhagyja az országot. És nem tudván, hogy visszatérhet-e még Ungvárra, úgy döntött, elviszi innen szeretteinek holttestét: Telendy Mária nevelőanyját és Maróka nevű nevelt lányát. Lehet, hogy ez az elmélet téves, ezért arra kérem az olvasókat, hogy segítsenek megállapítani, hogyan is történtek valójában a dolgok. Ami a kriptát illeti, meg kell menteni. Mert ha a Telendy család már nem is él, történetüknek tovább kell élnie.
