Élő múlt a Tiszaháton: Őrzik és továbbadják a hagyományokat

Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban! – e szerint az elv szerint éli életét a Nagy házaspár. Nagy Margit 2021-ben vette át a Tiszaháti Tájmúzeum és a Péterfalvai Képtár vezetését, ami azóta is a szívügye. Ottjártunkkor bepillantást nyerhettünk az egyedülálló skanzen és galéria mindennapjaiba.

– Régi titkos, ki nem mondott vágyam volt, hogy itt dolgozhassak – kezdi beszélgetésünket Nagy Margit igazgató, akit mindenki csak Rita néninek szólít. – Ezt csak az Úr tudta, lassan, próbákon keresztül vezetett el engem idáig. Nagyon boldog voltam, amikor a polgármester megkeresett és felajánlotta az állást. Korábban is segítettem már az itteni munkát, annyira tetszett nekem, és ez a környezet valami hihetetlen.

Nem meglepő, hogy igazgatóként nagy elánnal látott neki az új feladatoknak. A magyar kormány és a kistérség segítségével sikerült kicserélni az egykori György-kastély (ahol 1986-ban Bíró Andor, a Hátárőr Agrárcég elnöke kezdeményezésére képtár nyílt) nyílászáróit, amit „már csak a lélek tartott”. Égető szükség lenne még a hatalmas bejárati ajtó cseréjére is, ami szintén jelentős beruházást igényel. Az ablakok cseréjével a fűtési problémák is mérséklődtek, illetve a festmények is nagyobb biztonságba kerültek, mivel azok számára elengedhetetlen a megfelelő hőmérséklet.

A skanzenben az állagmegőrzés volt a legfontosabb. A három portából sikerült felújítani a Biky-házat, ami egy módos gazda épülete volt, illetve a falusi iskolát és a hozzá épült tanítólakot, amelyek már eléggé romosak voltak.

– A külső felújítás során teljesen új vakolatot vittünk fel, megoldottuk a tetőcserét, lefestettük az ablakokat, járdát is öntöttünk, öröm ránézni – jegyezte meg Nagy Margit. – A szegényparaszt lakóház rendbetétele még várat magára, mivel nem szeretnénk eltérni az autentikus külsőtől. A szalmatető elkészítésére pedig már nincs ember, nem ismerik a technikát. Errefelé a nádtető nem igazán volt jellemző, így inkább maradnánk a szalmánál.

A múzeumban lévő tárgyak az elmúlt években nem bővültek, de így is megtalálható ott minden, ami a múlt századot jellemezte. Rendszeresen érkeznek gyerekcsoportok. A látogatók nagy izgalommal foglalnak helyet a régi iskolapadokban, kikerekedett szemekkel ismerkednek azokkal a tárgyakkal, amiket annak idején dédszüleik nap mint nap használtak. 

A képtár állandó kiállítása közel 300 festményt számlál. De gyakran szerveznek időszaki tárlatot, ahol nemcsak képeket, hanem kézimunkákat, népviseletet is bemutatnak. A képtár ezenkívül kézműves-foglalkozások színhelye is, ahol Nagy Margit többek között szövést is oktat a gyerekeknek.

– Rendszeresen érkeznek hozzánk iskolások, főleg a nyári időszakban, akik megnézik a festményeket, előszeretettel piknikeznek a skanzen udvarán. Igyekszünk egyéb közösségépítő programokat is szervezni, például hagyományos szilvalekvárfőzést.

Az Ültess és fogadj örökbe egy fát természetvédelmi programunk keretében bárki megteheti, de elsősorban az újdonsült szülők szoktak elültetni egy díszfát a képtár kertjében, amit aztán ők gondoznak, és ami emlékezteti őket a szép életeseményre. Mi, amit tudunk, megteszünk a közösségért, a hagyomány őrzéséért és továbbadásáért. A gyerekekkel csakis élő foglalkozások keretében lehet ezt megszerettetni, úgy lehet közel vinni hozzájuk a kultúrát, ha látják, tapintják a tárgyakat, kipróbálhatják az eszközöket. Hiszem, hogy türelemmel és szeretettel bármit el lehet érni.

***

A kárpátaljai festőiskola akkori legnevesebb művészei ajándékoztak és adtak el festményeket a képtárnak, amelyek egy részét a Tiszaháton szerzett élményeik alapján alkották. A rendszerváltás után a helyi önkormányzat tulajdonába került galéria jelenlegi közel 300 darabot számláló kiállítási anyagát csupán a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum előzi meg.

A 2007 novemberében a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége által létrehozott Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületnek köszönhetően folyamatosan gyarapodik a képtár állománya. A művészek védnökséget vállaltak a galéria fölött, és minden évben plen-airt, szakmai találkozóval egybekötött kiállításokat tartanak itt. A Péterfalvai Képtár 2007-től a Magyar Nemzeti Jelentőségű Intézmények sorába tartozik.

A Tiszaháti Tájmúzeum két egységet foglal magába: a Fogarassy-kúriában – egy 1890-ben épült klasszicista stílusú nemesi udvarházban – berendezett helytörténeti múzeumot és az ugocsai Tiszahát népi építészetét bemutató falumúzeumot. Jellegét és tematikáját tekintve mindkét közgyűjtemény egyedülálló Kárpátalján. A tájmúzeum helytörténeti kiállítását a péterfalvai Határőr Kolhoz hozta létre 1970-ben, míg a Fogarassy-kúria mellett létesült skanzen 1978-ban nyílt meg.

A Tiszaháti Tájmúzeum állandó történeti kiállítását 2000. augusztus 20-án a Magyar Millennium tiszteletére nyitották meg. Létrehozásának fő célja egy objektív szemléletű, tudományos igénnyel összeállított, a kárpátaljai magyarság történelmének legfontosabb sorsfordulóit, nevezetes történelmi személyiségeit bemutató tárlat létrehozása.

A Tiszaháti Tájmúzeum szerves részét képezi a térség népi építészetét és tárgyi kultúráját szemléltető skanzen, melyet 1978-ban létesített a helyi gazdaság. A skanzen ma három berendezett parasztportából áll: egy módos gazda házából, falusi iskolából és zsellérházból. Az épületek a XIX. század vége és a XX. század eleje népi építészetét szemléltetik.

A falumúzeum építményei

Az ún. Biky-ház 1882-ben épült, és Biky József kisnemes, módos gazda háza volt. A házat a bontás után eredeti állapotában állították fel a mai helyén. A lakóház háromsejtű: az ún. első házból és a tornácból, pitvarból és az ún. hátulsó házból és az innen nyíló kamrából vagy oldalházból áll. Falai vályogból készültek. A padozat – az első ház kivételével, ami az ún. „tisztaszoba” funkcióját töltötte be – döngölt, mázolt földpadló. A pitvar kétrészes: a bejárati részt a pitvartól boltív választja el. A pitvarban van a lapos kemence tőccel, mellette a spór. A pitvar fölé boltozott pendelykémény borul (ún. szabadkéményes ház). A tető zsindelyes.

A falusi iskola és a tanítólak 1920-ban épült Tivadarfalván. Az épület első részében az iskola kapott helyet, melyben az első 6 osztály tanulói tanultak egyidejűleg. Az épület hátsó részében (szoba-konyha-tornác) a tanító lakott a családjával. Az ilyen stílusú épületek a XIX. század derekán jelennek meg a térség falvaiban. Az épületet, szétbontás után, 1976-ban állították fel újra.
Az ún. zsellérház, ami 1918-ban épült, egy szegény ember háza volt. A ház anyagában és méreteiben is tükrözi gazdája életmódját. Mivel a vidék nagy része árterülethez tartozott, ez a ház is ún. paticsfalú: tehát a vesszőből font sövényfalat sárral tapasztották be, amit az ár levonulása után újra lehetett tapasztani. A ház mestergerendás, egysejtű, nyitott ereszes (ún. kutyafekvős). Padlója döngölt, a tető taposott szalma- vagy nádfedélű. Szakszerű szétbontás után 1975-ben állították fel mai helyén.