A zöld ág a magyar népszokásokban a természet megújulásának jelképeként nagy szerepet kapott. A kisebb ágakkal kerítést, kaput, ablakot, templomot díszítettek. De zöld ágat tűzdeltek a termőföldbe, trágyába is szúrták a kártevők elhárítására.
A zöldágszentelés szokása virágvasárnapon igen fontos szerepet játszott az egyházi szertartásban a 15. században; „…és végezetre bémegyünk a szentegyházba, zöld ágakat kezeinkbe viselvén.” (Telegdi Miklós)
A zöldághordás vagy zöldágjárás a tavasz megjöttét köszöntő énekes, táncos, esetenként dramatikus játékkal járó felvonulás, amelyet húsvétkor, pünkösdkor vagy virágvasárnap volt szokás játszani. Lényege a falun való felvonulás zöld ágakkal vagy virágokkal. A nagylányok, illetve lányok és legények sorakoznak, páronként kezet fognak, kezükben friss zöld ággal. A sor végén a két legnagyobb lány tartja a kaput. A sor két vége felelgetve énekli a „Bújj, bújj, zöld ág…” kezdetű dalt, közben átbújnak a kapun. A játék szövege attól függően, hogy mikor járták, húsvéti, illetve pünkösdi szövegelemeket tartalmazott.
Gyermekjáték-változatai többnyire sem időhöz, sem helyhez nincsenek kötve. Egyik változatában a dal első három sorát a két kaput tartó énekelte egymásnak felelgetve. A Bújj, bújj… részre megkezdődött a kapun való átbújás.
Babus Jolán néprajzkutató írta 1976-ban a tiszaháti Lónya népszokásairól: „Kb. a múlt század végén s e század elején még dívott a virágvasárnapi zőűdágazás. Az eladó lányok, mikor ebédeltek, s az idő kissé hűvösödött, egy nagy, felpántlikázott zöld ággal jártak véjg meg véjg a falun, egész délután, s daloltak. „Zőüd ág, zőüd ág, zőüd levelecske, Nyisd ki uram kapuidat, hadd bújjak át rajta!” Ma élő öregasszonyok még zöldágaztak, s szidják a mai lányokat, hogy ezt elhagyják, pedig: „E vóut a tiezta magyar szokás!”
Nagydobrony is a Tiszahát tájegységéhez tartozik, nem esik messze Lónyától. Itt is szokás volt a Babus Jolán által leírt dalos felvonulás zöld ággal. Erre még az idősebb nagydobronyi nénik is emlékeznek. Sajnos mára már csak a zöld ág kerítésre tűzésének szokása maradt fenn. De ez is nagy dolog! Nem tudunk arról, hogy ilyen virágvasárnapi szokás fennmaradt volna máshol.
A zöld ággal díszített kerítés, kapu inkább a pünkösdhöz kapcsolódó szokás számos magyar vidéken. Például az erdélyi Mezőség falvaiban gyakori a leányok kapujának zöldágazása, virágokkal díszítése. A pünkösdi bolthajtás vagy a sudár zöld ág, a virágkoszorú vagy éppen a cserepes virág a leány- és legényéletben nyeri el funkcióját, annak szerves tartozéka, a szerelmi ajándékok sorába tartozik.
A nagydobronyi virágvasárnapi „ződág” nem fiú ajándéka a lánynak. A szülők, nagyszülők állítják a kislányoknak, hogy a kisfiúk lássák, hova kell menni locsolni húsvét hétfőn. A szalaggal, lufival díszített zöldágnak csodájára járnak a község vendégei és az újságírók. Nagyon szép, színes, szívderítő látványt nyújt az utca Nagydobronyban virágvasárnapkor. Különösen akkor, ha egy utcában gyakori a leánygyermek!
A Nagydobronyi Líceumban még nem volt iskolai zöld ág, ezért tavaly úgy gondoltam, hogy mostantól legyen! Idén tehát már másodszor állítottunk „ződágat” iskolánk kapujában. Az alsó tagozatos pedagógusokkal való egyeztetés után kialakult a zöldágállítás forgatókönyve. Minden kislány hoz egy szalagot, amelyre rá van írva a neve, esetleg valami szép verssor, népdalrészlet. A szalagokat a tanító nénik összekötik kis csokorba, és egy lufi kíséretében felkötik az általam és Szanyi János iskolagazda által hozott, előkészített növendék fűzfára.
Szerény véleményem szerint a legszebb zöld ág a csavaros fűzfáról nyeshető. Ilyenre kerültek rá péntek délelőtt a szalagok és lufik.
A Nagydobronyi Líceum zöldága tehát különleges, kollektív alkotás. Minden leányka neve ott van a személyes szalagján. Nemcsak az életfa modellje, a megújuló élet szimbóluma. Egyedisége és különlegessége az, hogy az iskola idei, aktuális kisleány-közösségének a jelképe.
Azt üzeni az iskolai zöldág a kisfiúknak, hogy itt sok szép leány várja a locsolás napját. Természetesen a lány-szépség kivirulását eredményező locsolás nem az iskola falai között, hanem a lányos otthonokban fog megtörténni.
