Írta: Ürmösi Júlia Eszter | Forrás: magyarnapok.ro | 2014. augusztus 20.
Az idei év mondhatni a történelmi megemlékezések éve: a Dózsa György-féle parasztfelkelés 500. és az első világháború kitörésének 100. évfordulója mellett nem feledkezhetünk meg a szovjet deportálások 70. évfordulójáról sem. A Kolozsvári Magyar Napok a Memento – 70 év elnevezésű programjával tiszteleg a kerek évforduló, illetve és az esemény súlya előtt.
A három részből álló rendezvény tömör, de erőteljes megemlékezést nyújtott. Demeter-Vincze Tekla zongorajátéka, M. Lovász Noémi festménykiállítása, valamint a történelmi időkről zajló kerekasztal egyaránt arra hívták fel a figyelmet, hogy a szovjet deportálások óta nem telt el olyan sok idő, hogy elfeljtsük. Szelleme ugyanolyan erősen kell éljen azokban, akik szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak szörnyűségeiről, mint a túlélőkben.
A Korunk Galériában zajló megemlékezésnek M. Lovász Noémi képzőművész alkotásai adtak keretet. A tárlat egész héten megtekinthető lesz. A falon drótszállal felfüggesztett festmények megtekintése mellett az érdeklődőknek lehetőségük volt a túlélők beszámolóit meghallgatni, és kérdéseket feltenni. Az alkotások és a felszólalók történetei alapján sokmindent megtudhattunk a deportálások kínjairól: a heteken át tartó utazásról, a marhaszállító vagonokban várakozó és éhező foglyok reményvesztettségéről. A festmények színvilágukban és a jellegzetes szimbólumokban (csulak, vasúti sín, kerítés) tükrözték mindezt.
Személyes hangvétel
Megrázó volt végighallgatni, ahogyan a túlélők visszaemlékeztek, többek között olyan tárgyak bemutatásával, amelyeket a fogság idején ők, vagy társaik készítettek. Konzervdobozból készült kanalat, elhullajtott szálakból szőtt tenyérnyi méretű szőnyegecskét, csulakot, saját monogrammal, magyar és szovjet címerrel, drótból hajtogatott jelvényt. Ezeket Benkő Levente történész által talált leletek egészítették ki, amelyek között szerepelt például egy sisak is, melyen a golyó általi lövés helye is látszott.
A közönségből felszólalók még inkább meghittebbé és családiasabbá változtatták a hangulatot, amikor valamelyik gulágból kapott levelet mutattak föl, melyen még jelen volt a munkatábor száma is, vagy mikor nagyapjuk, apjuk élettörténetét szőtték az elbeszélések közé.
Abban az őrült korban, mely efféle áldozatokat követelt – akiknek számát mai napig nem lehet tudni, lévén, hogy a munkatáborok hivatalosan nem is léteztek – mindenki fogoly volt. Foglyok voltak a rendszer emberei, foglyok voltak a munkatáborban sínylődők, így az élet, ahogyan Papp Annamária, a kiállítás megnyitója fogalmazott kétféle élet volt: szögesdróton inneni és szögesdróton túli.
Fotó: Kiss Gábor
Rangos nemzetközi díjjal ismerték el Demes Sándor ungvári származású kutató munkáját. A HUN-REN Atommagkutató Intézet (ATOMKI) fiatal szakembere az Amerikai Csillagászati Társaság Laboratóriumi Asztrofizikai Osztályának Early Career Award elismerését kapta, amelyet évente mindössze egy kutatónak íté...
Magyarországi támogatással és a helyiek összefogásával hozták rendbe az ilosvai magyar temetőt, amelynek állapota az elmúlt években jelentősen leromlott. A felújított sírkertben október 31-én megemlékezést tartottak, amelyen az egykor a városban élő magyar közösség elhunyt tagjai előtt tisztelegtek.
Amikor Ungváron az orosz vagy szovjet vonatkozású utcák átnevezéséről beszéltek 2022 tavaszán, az egyik javaslat az volt, hogy a belvárosban található Krilov utcát nevezzék át Laudon István utcára. Ezután a közösségi médiában kritikák özöne támadt: „Nevezzük el az összes utcát Istvánokról”, „Kitörik...
A Munkácsy Mihály Magyar Ház ismét különleges eseménynek adott otthont. Október 29-én a nagyteremben nem volt szabad hely, s ez nem véletlen, hiszen ezúttal Farkas Sándor zongoraművész látogatott el szülővárosába, hogy barátok, egykori kollégák, ismerősök számára teremtsen különleges hangulatot. Zon...
