Írta: Ürmösi Júlia Eszter | Forrás: magyarnapok.ro | 2014. augusztus 20.
Az idei év mondhatni a történelmi megemlékezések éve: a Dózsa György-féle parasztfelkelés 500. és az első világháború kitörésének 100. évfordulója mellett nem feledkezhetünk meg a szovjet deportálások 70. évfordulójáról sem. A Kolozsvári Magyar Napok a Memento – 70 év elnevezésű programjával tiszteleg a kerek évforduló, illetve és az esemény súlya előtt.
A három részből álló rendezvény tömör, de erőteljes megemlékezést nyújtott. Demeter-Vincze Tekla zongorajátéka, M. Lovász Noémi festménykiállítása, valamint a történelmi időkről zajló kerekasztal egyaránt arra hívták fel a figyelmet, hogy a szovjet deportálások óta nem telt el olyan sok idő, hogy elfeljtsük. Szelleme ugyanolyan erősen kell éljen azokban, akik szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak szörnyűségeiről, mint a túlélőkben.
A Korunk Galériában zajló megemlékezésnek M. Lovász Noémi képzőművész alkotásai adtak keretet. A tárlat egész héten megtekinthető lesz. A falon drótszállal felfüggesztett festmények megtekintése mellett az érdeklődőknek lehetőségük volt a túlélők beszámolóit meghallgatni, és kérdéseket feltenni. Az alkotások és a felszólalók történetei alapján sokmindent megtudhattunk a deportálások kínjairól: a heteken át tartó utazásról, a marhaszállító vagonokban várakozó és éhező foglyok reményvesztettségéről. A festmények színvilágukban és a jellegzetes szimbólumokban (csulak, vasúti sín, kerítés) tükrözték mindezt.
Személyes hangvétel
Megrázó volt végighallgatni, ahogyan a túlélők visszaemlékeztek, többek között olyan tárgyak bemutatásával, amelyeket a fogság idején ők, vagy társaik készítettek. Konzervdobozból készült kanalat, elhullajtott szálakból szőtt tenyérnyi méretű szőnyegecskét, csulakot, saját monogrammal, magyar és szovjet címerrel, drótból hajtogatott jelvényt. Ezeket Benkő Levente történész által talált leletek egészítették ki, amelyek között szerepelt például egy sisak is, melyen a golyó általi lövés helye is látszott.
A közönségből felszólalók még inkább meghittebbé és családiasabbá változtatták a hangulatot, amikor valamelyik gulágból kapott levelet mutattak föl, melyen még jelen volt a munkatábor száma is, vagy mikor nagyapjuk, apjuk élettörténetét szőtték az elbeszélések közé.
Abban az őrült korban, mely efféle áldozatokat követelt – akiknek számát mai napig nem lehet tudni, lévén, hogy a munkatáborok hivatalosan nem is léteztek – mindenki fogoly volt. Foglyok voltak a rendszer emberei, foglyok voltak a munkatáborban sínylődők, így az élet, ahogyan Papp Annamária, a kiállítás megnyitója fogalmazott kétféle élet volt: szögesdróton inneni és szögesdróton túli.
Fotó: Kiss Gábor
A kárpátaljai magyar könyvtárosok mindennapjait, elhivatottságát és közösségépítő munkáját mutatja be az Országos Széchényi Könyvtár legújabb kisfilmje. Az alkotás a Széchényi Ferenc Könyvprogram keretében tett kárpátaljai látogatások tapasztalataiból született, és bepillantást enged abba, miként őr...
A zene varázsol. Határokat, távolságokat és korlátokat bont le ember és ember között. Nincsenek benne nyelvi akadályok, mert ugyanazt az üzenetet képes eljuttatni a szívhez akkor is, ha különböző nyelveken beszélünk. A zene összeköt, felemel, vigasztal, s ebben a sok bizonytalansággal terhelt világb...
Életének 97. évében, 2026. augusztus 8-án hajnalban elhunyt dr. Lizanec Péter nyelvészprofesszor, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének meghatározó oktatója, a Hungarológiai Központ volt igazgatója, a filológiai tudományok doktora, Ukrajna Érdemes Tudósa, valamint a Kárpátaljai Ma...
Vidékünk egyetlen más középkori erődítménye sem járt be olyan kacskaringós történelmi utat, mint az ungvári vár. Háromszor, három különböző helyen építették fel, teljesen más várépítési stílusokban, és legutolsó, mai helyén is számos átalakítást ért meg. Ismerkedjünk hát meg kalandos történetével!
