Írta: Ürmösi Júlia Eszter | Forrás: magyarnapok.ro | 2014. augusztus 20.
Az idei év mondhatni a történelmi megemlékezések éve: a Dózsa György-féle parasztfelkelés 500. és az első világháború kitörésének 100. évfordulója mellett nem feledkezhetünk meg a szovjet deportálások 70. évfordulójáról sem. A Kolozsvári Magyar Napok a Memento – 70 év elnevezésű programjával tiszteleg a kerek évforduló, illetve és az esemény súlya előtt.
A három részből álló rendezvény tömör, de erőteljes megemlékezést nyújtott. Demeter-Vincze Tekla zongorajátéka, M. Lovász Noémi festménykiállítása, valamint a történelmi időkről zajló kerekasztal egyaránt arra hívták fel a figyelmet, hogy a szovjet deportálások óta nem telt el olyan sok idő, hogy elfeljtsük. Szelleme ugyanolyan erősen kell éljen azokban, akik szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak szörnyűségeiről, mint a túlélőkben.
A Korunk Galériában zajló megemlékezésnek M. Lovász Noémi képzőművész alkotásai adtak keretet. A tárlat egész héten megtekinthető lesz. A falon drótszállal felfüggesztett festmények megtekintése mellett az érdeklődőknek lehetőségük volt a túlélők beszámolóit meghallgatni, és kérdéseket feltenni. Az alkotások és a felszólalók történetei alapján sokmindent megtudhattunk a deportálások kínjairól: a heteken át tartó utazásról, a marhaszállító vagonokban várakozó és éhező foglyok reményvesztettségéről. A festmények színvilágukban és a jellegzetes szimbólumokban (csulak, vasúti sín, kerítés) tükrözték mindezt.
Személyes hangvétel
Megrázó volt végighallgatni, ahogyan a túlélők visszaemlékeztek, többek között olyan tárgyak bemutatásával, amelyeket a fogság idején ők, vagy társaik készítettek. Konzervdobozból készült kanalat, elhullajtott szálakból szőtt tenyérnyi méretű szőnyegecskét, csulakot, saját monogrammal, magyar és szovjet címerrel, drótból hajtogatott jelvényt. Ezeket Benkő Levente történész által talált leletek egészítették ki, amelyek között szerepelt például egy sisak is, melyen a golyó általi lövés helye is látszott.
A közönségből felszólalók még inkább meghittebbé és családiasabbá változtatták a hangulatot, amikor valamelyik gulágból kapott levelet mutattak föl, melyen még jelen volt a munkatábor száma is, vagy mikor nagyapjuk, apjuk élettörténetét szőtték az elbeszélések közé.
Abban az őrült korban, mely efféle áldozatokat követelt – akiknek számát mai napig nem lehet tudni, lévén, hogy a munkatáborok hivatalosan nem is léteztek – mindenki fogoly volt. Foglyok voltak a rendszer emberei, foglyok voltak a munkatáborban sínylődők, így az élet, ahogyan Papp Annamária, a kiállítás megnyitója fogalmazott kétféle élet volt: szögesdróton inneni és szögesdróton túli.
Fotó: Kiss Gábor
„A muzsalyi határban gyönyörű ligetszerű tölgyerdők közt fekszik az Erdő-baktának is nevezett puszta, csinos kastélylyal és jól berendezett gazdasággal. Határában néhány év előtt árokásás alkalmával igen régi vaskardokat, sarkantyúkat s egyéb lovas szerelvényt találtak. Hajdan falu volt, mely a XIV....
Gabóda Éva, a Rákóczi-főiskola Pedagógia Pszichológia Tanító Óvodapedagógia Oktatási Intézményvezetés Tanszékének adjunktusa, oktatója évtizedek óta foglalkozik kézműveskedéssel, mint mondta, ez a színes és igazán kellemes tevékenység az élete része.
Örömteli eseményre került sor a Beregszászi Központi Könyvtárban május 6-án: egy újabb regénnyel bővült a kárpátaljai magyar irodalom. Ez alkalommal Kurmai-Ráti Szilvia Így kell Bódogulni című könyvét mutatták be az érdeklődőknek.
Az Ung-parti város történelmének kedvelői különleges esemény részesei lehettek csütörtökön: Tetyana Literáti ismert helytörténész bemutatta ötödik ukrán nyelvű könyvét az Elvesztett Ungvár sorozatból.
