Egy zongoraművész tónusa

A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése… (Kodály Zoltán)

Örmény József azokat a műveket érzi leginkább magáénak, amelyek mély, filozofikus tartalommal, komoly érzésekkel bírnak. Ukrajna egyik legismertebb zongoraművésze nyitott, könnyedén és fesztelenül közelít minden műfajhoz. November elején Ungváron koncertezik.

Örmény József édesapja egész életét a zenének szentelte, fuvolán és hegedűn játszott. Fia valószínűleg tőle örökölte tehetségét. Négyéves korában tartott először hangszert a kezében.

– Kaptam egy tangóharmonikát apukámtól. Eljátszott egy kárpátaljai dallamot, amit aztán egész nap gyakoroltam, míg megtanultam – kezdi beszélgetésünket az ungvári születésű férfi, Ukrajna érdemes művésze. – Rögtön észrevette, hogy van hajlamom a muzsikáláshoz. Eleinte ő foglalkozott velem, aztán hatévesen beírattak a Csajkovszkij zeneiskolába. Onnan a Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskolába felvételiztem. Valkovszky Mariannánál, szerintem Kárpátalja egyik legjobb oktatójánál tanultam. A szakközép után a lembergi konzervatóriumba kerültem, amit azóta zeneakadémiára kereszteltek át. Ott is a legkiemelkedőbb zenészekkel és tanárokkal volt szerencsém együtt dolgozni.

A konzervatórium után Moszkvába mentem aspirantúrára, ott 1987-ben szereztem meg a tudományos fokozatot. Onnan visszakerültem Lembergbe. Közel negyven éve oktatok az akadémián, azon kívül pedig amennyit csak lehet, koncertezem szerte a világban. Oroszországtól Amerikáig számtalan helyen felléptem már, Ukrajna-szerte rengeteg helyen megfordultam.

– Szívesen játszik kortársaktól.

– Nagy hatással volt a koncertéletemre az Ukrán Zeneszerzői Szövetség. Számos rangos modernzenei fesztiválra invitáltak meg. A 90-es évektől kezdve sok 20. századi és kortárs művet játszottam, amit nagyon megszerettem, a mai napig a szívem csücskei. Számos kiváló ukrán zeneszerző írt nekem darabot, amire nagyon büszke vagyok.

– A felesége is szerzett már önnek zenét.

– Ő gyakran ír nekem, nemrég egy zongoraversenyt kaptam tőle, amit sikeresen elő is adtam több városban. Tavaly a hatvanéves jubileumomra is készített egy darabot.

– Mitől egyedi Örmény József játéka?

– Nehéz erre válaszolni. Amire odafigyelek és a diákoktól is megkövetelem az órákon, az a tónus. A billentés és a hangszín nagyon fontos. A hozzáértők talán a tónusomról ismernek meg. Érdekes, hogy a szakirodalom szerint a zongora ütőhangszer. S ha gyerekkortól így tanítják a fiatalokat, akkor így is fognak vele bánni, ütni, kalapálni fogják. A mai fiatal pianistákra jellemző, hogy nagyon gyorsan, hangosan és roppant pontosan játszanak. Olyanok, mint a komputerek. A zene tartalmára kevesen figyelnek, pedig a zenének küldetése van.

– Ön szerint mi a feladata?

– A zene nevelőeszköz. Komoly tartalommal van megáldva, pszichológiai, filozófiai hatással bír. Bartók a kedvencem. Liszt darabjait például azért preferálom kevésbé, mert ő a külsőségekre koncentrál, amivel meg lehet fogni a közönséget. Véleményem szerint nevelni kell a közönséget, nem csak azt játszani nekik, amit hallani szeretnének. A zenészeknek az is a dolguk, hogy megmutassák a hallgatóságnak, mi van még, mi lehet más, gondolkodásra kell sarkallni őket. Nem elég a virtuozitást megmutatni. Természetesen a technikának is meg kell lennie, a művésznek rendelkeznie kell minden eszközzel ahhoz, hogy ki tudja fejezni magát, de tartalom nélkül ez mit sem ér.

– Szokott a saját maga szórakoztatására játszani?

– Amikor egyedül vagyok, akkor élem meg a legboldogabb pillanataimat. Egy kanadai zongoraművész élete vége felé teljesen lemondott a szereplésekről, mert azt mondta, úgy érzi magát a színpadon, mint egy bohóc. Ezért inkább már csak lemezfelvételeket készített. Amikor egyedül vagyok, úgy érzem, sokkal többet ki tudok adni magamból. A színpadi izgalom, az a néhány körülmény, ami eltereli az ember figyelmét, mégiscsak kivesz kicsit a teljesítményből. Nem látványosan, de én érzem. Akkor az igazi, akkor tudok százszázalékosan koncentrálni, amikor egyedül játszom vagy gyakorlom, és csak én vagyok és a zene.

– November 4-én Ungváron koncertezik.

– A Kárpát-medencei Komolyzenei Fesztivál keretében lépünk fel Seleljo Irén szintén ungvári születésű művésztársammal. Klasszikus, romantikus, XX. századi és kortárs műveket felvonultató műsorunkban négykezes darabbal is készülünk. Aki szeretne ízelítőt kapni a zenei világunkból, jöjjön el a Kárpátaljai Megyei Filharmóniába csütörtök este, nem bánja meg.