Történelmünk megismerése fontos feladat, hiszen így kaphatunk teljesebb képet a ma emberéről, magunkról is. A régi korok felfedezésében – a régészeti kutatások mellett – nagy segítségünkre lehetnek a levéltárak dokumentumanyagai is. Emellett, ha őseinkről is szeretnénk többet megtudni, szintén a levéltárak segíthetnek családfánk felkutatásában.
Kutassy Ilonát, a Kárpátaljai Állami Levéltár igazgatóhelyettesét, a beregszászi részleg vezetőjét már gyermekkorától érdekelte a múltunk mélyebb felfedezése. Ő is szívesen kutatja családja történetét, valamint a látogatóknak is segít eligazodni a feljegyzések tengerében.
– Meséljen magáról!
– Nagypaládon születtem, még abban az évben édesapámat kinevezték iskolaigazgatónak Fertősalmáson, így oda költöztünk. Ott éltünk hat évig, azt követően kerültünk Beregszászba. A helyi 2. számú középiskolába jártam, ahol orosz nyelven tanultunk. Ezt követően a huszti szakközépiskolában tanultam könyvtárosnak, majd felvételt nyertem az Ungvári Nemzeti Egyetem történelem szakára.
– Hogyan került kapcsolatba a levéltárral?
– Elsőéves egyetemistaként kezdtem el dolgozni a levéltárban, ekkor teljesült egy gyermekkori álmom. Édesanyám történészként a diplomamunkáját levéltári kutatások alapján írta, és sokszor elhozott magával. Ez a légkör, az itt végzett munka annyira megtetszett nekem, hogy elhatároztam, én is itt szeretnék dolgozni. Ez az álmom 1985-ben, immár harmincöt évvel ezelőtt teljesülhetett.
– Milyen feladatai voltak az évek során?
– Elsőként a dokumentumok restaurálásával kezdtem el foglalkozni. Mivel akkor egyetemista voltam, sok feladattal, fel kellett hagynom a restaurálással, így levéltáros beosztásba kerültem. Az évek során több vezetői szerepet is betöltöttem, 2003-tól pedig igazgatóhelyettes vagyok.
– Milyen iratokkal találkozhatunk a levéltárban?
– Nálunk a legrégebben fennmaradt iratoktól kezdve 1944-ig találhatóak meg dokumentumok. Az 1945-től keletkezett és a napjainkig kiadott dokumentumok pedig az ungvári levéltárban vannak. Ennek eredményeként a beregszászi részlegben az egyházi, magánlevéltárak gyűjteményei, intézmények, szervezetek, vállalatok, intézetek, katonai és belügyi szervek iratait tanulmányozhatjuk. A levéltárban rendszerezzük, restauráljuk, nyilvántartjuk az iratokat, valamint van egy információs osztályunk is, amely segíti a kutatók munkáját. Sajnos kevés munkaerőnk van ahhoz képest, milyen mennyiségű iratot kell feldolgoznunk. Úgy gondolom, a levéltárak megbecsültsége csökkent, pedig a múltunkat fontos megismerni a jelenünk megértése érdekében. Munkánkban sokat segít Magyarország kormánya, akik az iratok digitalizálására egy bizonyos összeget különítettek el számunkra, valamint Budapest Főváros Levéltára, akik egy korszerű restauráló műhelyt is kialakítottak nálunk.
– Említette, hogy a dokumentumok egy része Ungváron, másrészük Beregszászban találhatóak. Hogyan lehet összeegyeztetni a két részleg munkáját?
– 1945-ben megalakult a Kárpátaljai Központi Állami Történelmi Levéltár, amely egy központosított levéltár volt Ungváron. Majd onnan az összes levéltári iratot 1953-ban Beregszászba szállították. 1989-ben Beregszászból a levéltár vezetősége áthelyezte székhelyét Ungvárra, és több dokumentumot elszállítottak. Mondanom sem kell, kaotikus állapotok voltak. Beregszászban az iratok megőrzése mellett megkereséseket is végzünk. Ezeknek kérvényét Ungvárra kell benyújtani, az igazgató elbírálja ezeket a kérvényeket, majd átkerülnek hozzánk, hogy ki tudjuk adni az igazolásokat. Néha több napot is igénybe vesz egy-egy ilyen kérvény átszállítása, amely kellemetlenségekhez vezet.
– Említette, hogy kutatómunka is folyik a levéltárban.
– Nagyon sok kutatónk van, szeretjük is őket. A folyamat úgy működik, hogy a főiskolai hallgató vagy tanár hoz az intézményétől egy igazolást, hogy ő ott tanul, tanít, valamint egy kérelmet ír a levéltár igazgatójához, hogy milyen témában és mit szeretne kutatni. Ezek a kérelmek elbírálásra kerülnek, majd az adott személy egy évig végezhet kutatómunkát a levéltárunkban. A legtöbben a görögkatolikus püspökség iratanyagát keresik, emellett egy-egy községnek a története is érdekli a kutatókat, valamint szép számban vannak családfakutatók is, hiszen sokan, köztük én is, kíváncsiak őseik történetére.
– Milyen meghatározó élményei voltak az évek során?
– Említettem, hogy gyermekkori álmom volt a levéltárosi munka, amely nagy örömömre sikerült is. Emellett egy olyan dokumentumot kézbe venni, amelyet Zsigmond király, vagy Mária Terézia is megérintett, ellátta aláírásával, nagyszerű érzés. Ez egy szelet a történelmünkből, amely arról tanúskodik, hogy volt kulturális, gazdasági élet vidékünkön, a régi időkben is fejlődött városunk.
– Mivel foglalkozik szabadidejében?
– Mindig is szerettem olvasni, főként történelmi témájú írásokat. Ha tudok, ennek a szenvedélyemnek ma is hódolok. Emellett a családommal töltöm az időmet. Bennük van minden örömöm.
– Mi pedig további sikereket kívánunk!
