Írta: Kurmay Anita | Forrás: karpatinfo.net | 2020. június 18.
Egy honismereti múzeumban tett látogatás után más szemmel nézünk városunkra. Az utcák, az épületek más megvilágításba kerülnek, önkéntelenül is felelevenedik előttünk a régmúlt. A beregszászi múzeumban található több mint hétezer tárgy rólunk, nekünk mesél.
A Beregvidéki Múzeum vezérigazgatója, Sepa János életét az antik tárgyak felkutatására, megmentésére tette fel. Szívügyének tartja, hogy itthoni és külföldi látogatóival megismertesse a színes múltra tekintő Vérke-parti várost. Elhivatottságát a magyar kultúra iránt számos kitüntetés jelzi. 2007-ben a Beregszászi Szent Vencel Borlovagrend, 2012-ben a Vitézi Rend, 2016-ban a Nemzetközi Szent György Lovagrend avatta tagjává. 2019-ben pedig a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki. Ismerjük meg őt.
– 1957-ben születtem Búcsúban. A középiskoláimat Beregszászban végeztem, majd a munkácsi technikumban tévé- és rádiószerelői szakmát tanultam. A sorkatonai szolgálatot Budapesten töltöttem. Hazatérve előbb idegvezetőként dolgoztam, majd Ungváron nagyüzemi kazánok vegytisztításával foglalkoztam. Kárpátalján ekkor százharminc ilyen kazán volt. A ’90-es évek végén Beregszászban a lakásgazdálkodási és kommunális ügyosztály helyettes igazgatójaként tevékenykedtem. 2002-ben pedig, tizenkilenc év bezártság után sikerült megnyitnom a múzeumot. 2009-ben a Bethlen-kastély pincehelyiségében egy szőlészeti és borászati múzeumot alakítottam ki, mely Ukrajnában egyedülálló.
– Egy tragikus baleset következményeként örököltem egy 1936-os kibocsátású gépkocsit, majd pedig vásároltam egy szintén 1936-ban épült családi házat. Új bútorokra azonban már nem maradt anyagi forrás. Egy barátomtól kaptam egy régi petróleum csillárt, nagymamámtól örököltem egy mozsarat, a szomszédtól vásároltam egy komódot, és elkezdtem ezeket a tárgyakat felújítani, visszaadni a régi fényüket. A ’70-es években nagy slágernek számított az M24-es Volga, mellyel én lakodalmas meneteken vettem részt. Az évek során hetven darab esküvői kendőt gyűjtöttem össze. Ezek kézzel készített szőttes kendők, melyek között nincs két egyforma darab. Így indult a szenvedélyem, és azóta is gyűjtöm a régi darabokat, hisz mindegyiknek külön története van.
– Gajdos István, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal akkori elnöke kezdeményezte a múzeum megnyitását. Papp József képviselő pedig engem ajánlott ennek vezetésére. Így 2002-ben megnyitottam a múzeumot, ahol akkor még 42 kiállított tárgyat és Garanyi József beregszászi festőművész 30 festményét tekinthették meg a látogatók. Az épület nagyon rossz állapotban volt, asztalok, székek sem voltak benne. Nagy erőfeszítésbe került megfelelő módon helyreállítani, Beregszász polgárai pedig számos értékes régiséget ajánlottak fel a múzeum számára.
– Igen, a honismereti múzeumban kiállítva hétezer-kétszáz tárgy van, a szőlészeti múzeumban pedig 250 tárgy található. Időrendi sorrendben mutatjuk be vidékünk múltját. Az itt élt ősemberek tárgyaitól indulunk, ahol különböző kőszerszámok, karperecek, eszközök láthatók. Megtekinthető továbbá a vidékünkön található ásványi kincsek nagy része, valamint gazdag néprajzi gyűjteményünk van. Számos Rákóczi-korabeli ereklyét sikerült bemutatnunk. Emellett az első világháború előtti és utáni Beregszásszal is megismertetjük a látogatót, városunk híres szülöttei példaként szolgálnak a következő nemzedékeknek. A folyosókon látható képekkel pedig városunk változatos, sokszor viszontagságos múltját szerettem volna bemutatni.
– Több éven keresztül gyűjtöttem a képeslapokat róla, 220 darabot sikerült találnom, melyre büszke vagyok. Majd beszereztem egy Fedák Sári által 1928-ban írt díszborítású könyvet, melynek a címe Útközben. Ő egy nagyszerű személyiség volt. Tisztelnünk kell azért, amit elért. Sokan és sokféleképp emlegetik őt, de sok torzítás is van ezekben. Igazán a filmjeiben ismerhetjük őt meg.
– Sajnos ma már egyre kevesebben foglalkoznak régiségek gyűjtésével, ezért is szerveztem meg ezt a találkozót. Negyedévente gyűlünk össze, konzultálunk, cserélgetjük egymás között a meglévő tárgyakat. Remélem, a fiatal generáció között is elterjed a gyűjtés szenvedélye, hiszen ez egyfajta műveltséget is ad.
– Egy költő azt írta: aki nem ismeri a saját szülőföldjét, annak az édesanyja élete is homály. Úgy gondolom, hogy kötelességünk ismerni a szülőföldünket, a városunkat, a múltunkat. Ezt adom át a látogatóknak.
„A muzsalyi határban gyönyörű ligetszerű tölgyerdők közt fekszik az Erdő-baktának is nevezett puszta, csinos kastélylyal és jól berendezett gazdasággal. Határában néhány év előtt árokásás alkalmával igen régi vaskardokat, sarkantyúkat s egyéb lovas szerelvényt találtak. Hajdan falu volt, mely a XIV....
Gabóda Éva, a Rákóczi-főiskola Pedagógia Pszichológia Tanító Óvodapedagógia Oktatási Intézményvezetés Tanszékének adjunktusa, oktatója évtizedek óta foglalkozik kézműveskedéssel, mint mondta, ez a színes és igazán kellemes tevékenység az élete része.
Örömteli eseményre került sor a Beregszászi Központi Könyvtárban május 6-án: egy újabb regénnyel bővült a kárpátaljai magyar irodalom. Ez alkalommal Kurmai-Ráti Szilvia Így kell Bódogulni című könyvét mutatták be az érdeklődőknek.
Az Ung-parti város történelmének kedvelői különleges esemény részesei lehettek csütörtökön: Tetyana Literáti ismert helytörténész bemutatta ötödik ukrán nyelvű könyvét az Elvesztett Ungvár sorozatból.
