Faragott, vicsorgó vagy vigyorgó, belsejükben gyertyát „viselő” világító tökök. Kandírozott almák. Jelmezekbe öltözött emberek, mely jelmezek legnépszerűbbjei boszorkányokat, illetve mitikus természetfeletti lényeket: tündéreket, kísérteteket, koboldokat jelenítenek meg, míg más emberek hírességeknek, mese- és rajzfilmszereplőknek, állatoknak, földönkívülieknek, szörnyeknek öltöznek be, vagy éppen emberi csontvázat festenek magukra. Édességeket kérve házról házra járó gyerekek. Ez a halloween – egy elüzletiesedett ünnep Amerikában, illetve az angolszász világban, főleg a Brit-szigeteken, mely azonban már más nyugati országokban, sőt Magyarországon, de már nálunk, Kárpátalján is kezd terjedni, főleg a gyerekek és a fiatalok körében. De mi áll mögötte?
Maga a halloween autentikus ír ünnep, mely Nagy-Britanniába is átterjedt. A faragott tök eredetileg faragott takarmányrépa volt, s olyan szokások is kapcsolódtak az ünnephez, mint hogy legények hátrakötött kézzel próbáljanak megenni egy felfüggesztett almát, vagy kihalászni azt fogaikkal egy hordó vízből. Aztán az 1840-es években, a nagy írországi éhínség idején bevándorló ír földművesekkel, illetve más időkben érkező angol és skót bevándorlókkal az Egyesült Államokba is eljutott, ahol azonban csak az 1900-as évektől kezdett népszerű lenni. Neve az óangol all-hallows-eve kifejezésből származik, melynek jelentése: mindenszentek éjszakája, ami arra utal, hogy az ünnepre október 31-én éjjel, a mindenszentekre virradó éjszakán kerül sor. Az eve az éjszakát jelentő angol evening szó archaikus változata, amit a skótok even alakban használtak, s így alakult ki lassan a halloween kifejezés. Ám noha nevében a katolikus mindenszentekre utal, valójában egy pogány kelta ünnepből – az írek és a skótok kelta népek – és rárakódott (ugyancsak pogány) római ünnepekből ered.
Elsődleges forrása az október 31-én kezdődő háromnapos ókori kelta samhain ünnep, az óév és az újév ünnepe, amikor napistenüknek megköszönték, hogy abban az évben is termékeny volt a föld, s meghozta a maga gyümölcseit. Egyúttal viszont a kelta halálkultusz ünnepe is volt. Azt hitték, hogy október 31. éjjelén – ez volt óévük éjszakája – elmosódik a határ az élők és a holtak birodalma között. Az alvilágból kiszabadulnak a szellemek, közülük is inkább a gonoszak, melyek különböző állatok alakját öltik magukra, emellett megnyílnak az ún. tündérdombok, melyekből mitikus természetfeletti lények áradnak ki, melyek közül sokan rosszindulatúak, az abban az esztendőben meghalt emberek lelkei pedig szintén azon az éjszakán lépnek át a túlvilágba, akiknek a vándorlását úgy akarták megkönnyíteni, hogy ennivalót áldoztak nekik. Papjaik, a driudák szentnek tartott tölgyfával koronázott dombon, a tölgy körül gyűltek össze, tüzet gyújtottak, és terményt, illetve állatokat áldoztak, majd táncoltak a tűz körül. Reggel aztán a szent tűz parazsából vittek minden házba, hogy az melegen tartsa az otthont, illetve elűzze a gonosz szellemeket. Az emberek pedig állatbőröket vettek magukra. Hogy az áldozatokkal a napistennek köszönték meg az évi termést, vagy a gonosz szellemektől való félelmükben nekik áldoztak, hogy megnyerjék a jóindulatukat, az nem világos. Mindenesetre Ingo Marx keresztény szerző az utóbbit állítja, illetve egy még sötétebb dologról tesz említést, miszerint a druidák október 31. éjszakáján arra kényszerítették egyes megfélemlített híveiket, akik háza elé kifúrt, kivilágított tököt tettek, hogy adják át nekik egy gyermeküket, akit áldozatként elevenen megégettek. Ugyanakkor Julius Caesar – aki A gall háború című művében az egyik legrészletesebb beszámolót hagyta ránk a keltákról és vallási szokásaikról is – úgy ír az emberáldozatokról, köztük az élve égetésről, hogy csatába induló, de onnan élve hazatérni akaró harcosok vagy gyógyulásra vágyó betegek áldoztak embert, azt hívén, hogy isteneiknek emberéletet kell adni emberéletért cserében. Máskor pedig egész közösségek rőzsefonadékból készített, fából faragott emberfejet viselő óriási bábut készítettek, azt telezsúfolták még élő bűnözőkkel vagy rabszolgákkal, majd az egész alkalmatosságot meggyújtották. Vitatott létezésű halálistenük, Crom Cruach május 1-i beltane ünnepén pedig szintén áldoztak embert. A mitikus lényről a XII. századi Leinster-könyvben írtak középkori szerzetesek, illetve az Írországot megtérítő Szent Patrik legendájában olvashatunk róla, más forrásokban azonban nem tesznek róla említést. Viszont mocsarakból agyonszúrt, agyonütött, megfojtott kelta emberáldozatok mumifikálódott holttestei kerültek elő. Tehát valóban volt kelta emberáldozat, de ezen a téren nem voltak egyedül, más ókori, középkori népek, mint például a föníciaiak, a föníciai eredetű karthágóiak, a közép-amerikai toltékok, a teotihuacaniak, az aztékok, kisebb mértékben a maják, a dél-amerikai mochicák, kisebb számban az inkák is áldoztak embereket…
De térjünk is vissza a samhain ünnephez. Miután a rómaiak meghódították Galliát, valamint Britanniát (nagyjából a mai Franciaország, Belgium, Anglia és Wales területét), a saját ünnepeiket is magukkal vitték, melyek közül háromnak a szokásai összeolvadtak a samhainnal. Az egyik a február 13. és 21. között tartott feralia, a holtak emléknapjainak a sorozata, a másik a február 22-i caristia, mely vidám ünnepként ellensúlyozta a komor hangulatú feraliát, a harmadik pedig a Pomona-nap, a gyümölcstermésért felelős isteni szellemnek, Pomonának a november 1-re eső ünnepe. Aztán ezeknek a hagyományaiból alakult ki a halloween.
A samhain tehát pogány eredetű ünnep volt, mely más pogány ünnepekkel keveredett. Ráadásul október 31. éjszakáján a kelták hitük szerint kapcsolatba léptek halottjaik lelkeivel, Ingo Marx szerint gonosz szellemekkel is. A Biblia viszont megtilt minden kapcsolatfelvételt élők és holtak között, tehát a samhain ellentétben állt a bibliai kinyilatkoztatással. A halloween pedig jórészt egy, a Biblia által tiltott gyakorlatot űző pogány ünnepből ered. Ráadásul több újpogány vallásban, mint például a kelta-wicca hagyományőrzők egyházában, a magyar boszorkányszövetségben vagy éppen a wiccában a samhain a legfontosabb ünnep, mely összekapcsolódik a halloweennel. Nem éppen keresztényekhez méltó dolog hát halloweenezni…
