Egy nemzet szíve-lelke a népzene, a néphagyományok. Úgy is mondhatnánk, hogy a népzene és a néptánc egy nemzet második anyanyelve, amelyik jelentős mértékben erősíti identitásunkat, a szülőföldhöz való kötődésünket, fogalmazott az immáron tizenhatodik alkalommal megrendezett Bereg-vidéki Népzenei és Néptánctábor zárórendezvényén Váradi Natália, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány igazgatója. A programfelelős a továbbiakban a következőket hangsúlyozta: idén ismét bizonyítást nyert, hogy hagyományaink akkor élnek igazán, ha a fiatalok maguk is megismerik, megszeretik és továbbadják őket. Végül köszönetet mondott a tábor oktatóinak a lelkes, kreatív tevékenységükért, a fiataloknak a sokirányú érdeklődésükért, a szülőknek pedig a bizalomért, hogy ezt a tehetséggondozó programot választották. Az alkalomnak a Rákóczi Egyetem adott otthont.
Megtudtuk, hogy a délelőtti és a kora délutáni órákban a táborlakók hangszeres és táncoktatásban, népi játékok tanulásában és a kézműves foglalkozásokon vettek részt, akik számára esténként Ki mit tud? zenés-táncos vetélkedőt, táncházat szerveztek, emellett filmvetítésre és színházi előadásra is sor került. A zenét idén is a Csipkés zenekar szolgálatatta, amelynek tagjai nemcsak a talpalávalót húzták, hanem a hangszeres oktatásban is tevékenyen részt vettek.
Szilágyiné Tóth Gabriella táborvezető arról is beszámolt, hogy az elmúlt napok során közösségbe szerveződött csapat tagjai még a hét elején a hangszerbemutató alkalmával lehetőséget kaptak arra, hogy kipróbáljanak egy-egy népi hangszert – nagybőgőt, furulyát, hegedűt, brácsát, cimbalmot, harmonikát vagy citerát –, így ezt követően minden nap alapszinten zenélhettek. Ha a gyerekeknek a továbbiakban is lesz hozzá kedvük, akkor szeptembertől már lakóhelyükön folytathatják a tanulást. Ennek a munkának az eredménye már látszik. A növendékek évről évre mind több dobogós helyezést érnek el a „Szól a fülemüle” kárpátaljai népzenei és néptánckutatón. Előadásaik az elmúlt években számos rendezvény kulturális színvonalát emelte.
A táborvezető hangsúlyozta: az oktatók elhivatottsága és szakmai tapasztalata jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a résztvevők ne csupán új ismeretekkel, hanem hosszú távra szóló élményekkel is gazdagodjanak.
A Rákóczi Egyetem átriumában megtartott zárókoncert egyszerre volt ünnep és számvetés, hisz a résztvevők megmutathatták, mit tanultak az elmúlt hét során. A közönség soraiban helyet foglaló szülők, nagyszülők, rokonok, érdeklődők igencsak színvonalas produkciókban gyönyörködhettek. A tábori alkalmi énekkar magyarbődi dalokat adott elő, a kezdő furulyások gyermekdalokkal, a harmonikások szatmári lassú és friss csárdással örvendeztették meg a nagyérdemű, a kezdő népi vonósok húrjain pedig szatmári dalok keltek életre. Bemutatásra kerültek a legkedveltebb népi játékok, s láthattunk egy válogatást a csíki táncokból is. A színpadon nemcsak a megtanult dallamok és tánclépések jelentek meg, hanem láthatóvá vált az egész hét közös munkája, érezhető volt az elmúlt napok öröme és az összetartozás élménye.
